Ma 2017. október. 22, vasárnap, Előd napja van.

Támogassa a függetlenséget:

Várkonyi Balázs – az Edigital titkáról

Share

Várkonyi Balázs - az Edigital tulajdonos-ügyvezetője

A gimnáziumban a nyári munkák alatt mindenkinek valami dolga volt – pl. fagyizóban árult, szórólapozott – én normális családi körülmények között éltem, nem kényszerített senki. Hogy mégis csináljak valamit, eladtam az otthon kapott számítógépemet az expressz újságban – “így indult a karrier” – mesél az indulásról a HVG.hu Portré rovatában Várkonyi Balázs, az extreme digital tulajdonos-ügyvezető igazgatója.

Az interjút a HVG.hu-n is megjelentettem.


Az Ön cége a piacvezetője az internetes műszaki áruházak szektorának. Mikor kezdte el az üzlet kiépítését, és honnan jött az ötlet?

Hogy piacvezetők vagyunk, arra közvetett bizonyítékok vannak, pl. a GFK, illetve más, olyan kimutatások, statisztikák alapján mondató el, miszerint pl. a mi forgalmunk hogyan aránylik az internetes forgalomhoz, stb. Ebből tudunk következtetni, illetve a gyártók, beszállítók elmondása alapján. Az egész történet az – úgy gondolom szerénytelenség nélkül állíthatom – egy klasszikus kis sikersztori. Egy gimnazista fiú, és egy másik, párhuzamosan egymás mellett elkezdett számítógépekkel seftelni a programozás mellett, és a számítástechnikába is belemélyedni. Gyakorlatilag ez odáig fajult, hogy később már egy céget is lehetett erre alakítani. Itt találkoztunk a mostani tulajdonos társammal, Kelemen Gyulával, aki hasonló úton jutott el ugyanoda. A Kft alapításához szükséges másfél-másfél millió forintos tőke rendelkezésünkre állt közösen, tehát egy fajta érdekszövetségből adódott az, hogy mi végül is összefonódtunk. Hogy miért kezdtünk el ezzel foglalkozni? Az én indíttatásom semmi különös, érdekelt a terület, érdekelt a számítástechnika. Olyan bagatell a dolog, hogy a gimnáziumban a nyári munkák alatt mindenkinek valami dolga volt  -pl. fagyizóban árult, szórólapozott – én meg normális családi körülmények között voltam, nem kényszerített senki. Hogy mégis csináljak valamit, eladtam az otthon kapott számítógépemet az expressz újságban – így indult a karrier. Nem egy ember jelentkezett erre a hirdetésre, hanem öt, vagy akárhány. És gyakorlatilag nem csak az elsőnek adtam el, hanem utána az összes többinek – tehát azt mondtam hogy “megvan még”, és újra összeszereltem, ugyanabból az újságból. Ennyi ez a sztori. Ez egy organikus cég, és 2001 óta mondhatjuk azt hogy cég. Az elmúlt tíz évben egy nagyon természetes fejlődésen megy keresztül, az egy alkalmazott, egy munkatársból indultunk – tehát hárman kezdtünk -, most pedig száznyolcvanan vagyunk. “Step-by step”, lépésről lépésre, mindent meg kell tanulnunk a cégműködésről, a közgazdaságról, a piaci helyzetről, a kereskedelemről, a marketingről. Én főképp marketingben, az üzlettársam pedig az üzemeltetésben erős. Minden egyebet vagy megtanultuk, vagy kerestünk hozzá értő munkatársat, vagy próbáltuk valahogy csinálni.

A család mit szólt hozzá hogy kereskedőnek ment?

A kezdetekben nem örültek, mert ez tényleg egy kis kereskedőségnek tűnik a kezdetekben – egy kis számítástechnikai szatócsbolt. Mára ez már egy olyan rendszer, hogy nem csak egy szimpla kereskedő vagyok, mert ez már egy jóval komplexebb személyiséget, tudást igényel. . Édesapám ügyvéd, édesanyám közgazdász volt, tehát nem tűnt előrelépésnek ez az egész. Mára szerintem beigazolódott, és már nem így gondolják.

Tehát már elfogadják?

Most már elfogadják, és büszkék arra, hogy egy ekkora rendszernek vagyok az egyik vezetője és kitalálója.

Ahhoz hogy ezt a piaci részesedést el tudják érni, tudják tartani, mennyit kell naponta dolgozni?

Dolgozni nagyon sokat kell, vagy inkább “a vele való időt tölteni”. Én nehezen tudom megkülönböztetni a munkát, és a vele való időtöltés közötti különbséget. Ha egy idegen kívülről néz engem, akkor azt mondja hogy munkamániás vagyok, és sokat dolgozom. Én ebből az egészből nagyon sok mindent játéknak fogok fel, rengeteg olyan terület van ami a hobbim is, vagy érdekel. Egyszerűen azért foglalkozom vele, mert izgalmas, mondjuk pl. a marketing, az emberek döntésmechanizmusának a figyelése is ilyen. Ezt a munkában nagyon jól, és azonnal tudom kamatoztatni. Az operatív tevékenység magában véve is nagyon sok. Ebből próbálunk azért az évek alatt – az organikus fejlődésből adódóan amit említettem – változtatni, és a stratégiával, az elmélettel, a kapcsolattartással foglalkozni, és persze a cég vezetésével. De tíz óra plusz, csak hogy a kérdésre is válaszoljak.

Mennyire lehet bírni, ezt a fajta felelősséget, mennyire stresszes ez a munka?

A felelősséget azt nehéz megszokni, de mivel lépésről lépésre építkezünk, ezért mindig egyre több és több adódott hozzánk ebből. Nem arról van szó tehát, hogy egyik pillanatról a másikra hirtelen nagy felelősségünk lett volna, hanem inkább arról, hogy folyamatosan egyre nagyobb, és nagyobb terhelést kaptunk. Így nyilván kevésbé érezhető, hogy öt évvel ezelőtt mennyi volt a terhelés, és mondjuk ma mennyi ugyanez. Egy ekkora cég irányítása, – és a mai piaci körülményeknek köszönhetően a fennmaradás, és ennek a kockázata – azért egy stresszes történet. Biztos hogy ez hatással van ránk. Az, hogy most mi a stressz, meg hogy hogyan mutatkozik, azt nem is próbálom innen megtenni hogy elkerüljem.

Lazítani szokott? Barátok, család, vagy sport beleférnek az életébe?

A sportot azt programozottan beleemeltem a napi, vagy heti életembe, a barátokkal való kapcsolattartás – főképp régi barátokkal – az is heti rendszerességű. A hétvége az ami a családé, vagy a pihenésé. A sportot nem azért csináltam először, mert élveztem. – egyébként rendszeresen futok – hanem mert egy programozott feladat volt, hogy karbantartsam magam, gyakorlatilag a munkám érdekében.

A külföldi szakemberek rendre a túlságosan erős központi vezetést szokták bírálni a magyar vállalatokkal kapcsolatban, mit gondol erről?

Egyet tudok vele érteni, ez az “one man show”, vagy “two man show” a mi esetünkben. Nálunk is egy hibajelenség volt az évek során, hogy nagyon centralizáltam működünk, és mindent egy kézben, vagy jelen esetben két kézben szerettünk volna tartani. Ez megint csak egy olyan pont volt a fejlődésünkben amelyre rá kellett ébrednünk, hogy változtatnunk kell. Nagyon nehéz volt. Arról van szó, hogy amikor valaki a saját szekerét tolja, saját tulajdonú céget visz, akkor azt érzi, hogy ő csinálja a legjobban, sőt, ez sok esetben így is van. Nehéz ezen változtatni, körülbelül három éve kellett ebből kijönnünk, nagy lemondásokkal, és nagy változtatási kísérlettel a menedzsmentet kialakítani, a vezetési struktúrát átalakítani. Összehasonlítási alapom nincs hogy egy külföldi cégben ez hogy van, de azt gondolom hogy nálunk már egy olyan modell van, ahol sok vezetőnek sok felelőssége van, és megoszlik ez az egész. Szerintem egész jó úton járunk ebben.

Miben más az Önök által hasznát modell mint mondjuk egy átlagos webshop, vagy akár egy több ezer négyzetméteres nagyáruház?

Az átlagos webshop az ma Magyarországon… ugye azt gondolja mindenki hogy az internetes kereskedelem már itt van, és már kész van, a helyén van. Én azért azt gondolom, hogy ez nincs a helyén. Az idei statisztikák alapján a teljes magyar kiskereskedelemnek nem éri el a három százalékát az internetes kereskedelem. Tehát 2,9 % lesz a végső szám, ha igazak a különböző felmérések, amiket nagy piackutatók tesznek. Ez még – bárki, bármit mond – gyerekcipőben jár. Most még nagyobb a füstje, mint a lángja. Ma egy webshop, gyakorlatilag egy olyan eszköz, hogy marketing csapda is egyben. Nem tudja az adott vevő, hogy mivel találkozik a túloldalon. Nem tudja hogy ott mennyi ember dolgozik, hogy ott milyen raktárkészlet van, milyen garancia, milyen biztosítékok vannak. Ma egy általános webshop – leszámítva azt a top100-at, vagy kétszázat – így működik. Mi abban különbözünk, hogy ezt erősítjük. Hogy óriási nagy logisztikai háttérrel, raktárkészlettel, nagyon jó szolgáltatásokkal próbálunk megjelenni, és rengeteg ügyfélszolgálati, és webshophoz kapcsolódó kollégával. Tehát egy elég komplex rendszert képviselünk. Mondhatom úgy is, hogy ez az, amit elvárunk egy webshoptól ? a nyugati országokban, vagy Amerikában. Magyarországon viszont ez még egy kuriózum, bárki bármit is gondol. Egy nagy multi offline áruházhoz képest a nagy előnye ? annak, hogy mi ebben szocializálódtunk ? hogy , nagyon gyorsan tudunk reagálni. Ha tegyük fel ma bejelentenek egy terméket, mi arra két órán belül megfelelő kommunikációt tudunk kitalálni, egy árváltozás, a piacra való reagálás, az pedig percek kérdése tud lenni a mi rendszerünkben. Erre egy nagy multi rendszer nem igazán alkalmas, vagy sokkal kevésbé hatékony.

A Marketing&Média szaklap friss szavazásán az e-kereskedelemben Ön lett a “Top dog”. Pár éve pedig az “év üzletembere” díjátadóján a “merész újító” címét kapta meg. Már több alkalommal lehetett hallani un. “megvásárolható elismerésekről” is, az üzleti díjak kapcsán. Hogyan értékeli ezeket az elismeréseket ebből, vagy más szempontból?

Én azt gondolom, hogy a díjak nagyon fontosak, az elismerés az mindenkinek nagyon jó. Az hogy ennek milyen marketing, PR értéke van, és az hogy jut el a vásárlóhoz – nekünk az lenne a legfontosabb szempont. Ha olyan díjakról lenne szó, amelyekről a vásárló tud, tudomást szerez, és nem csak a szakma, nem csak esetleg az újságírók egy része, vagy nem csak egy nagyon szűk kör, akkor azt gondolom hogy a díjak elérik a céljukat. Akkor nekünk akár érdekünk is lehetne ilyen díjakat nyerni. Én nem tudok ilyen díjakról, tehát olyanokról, melyek nagyon eljutnának az átlagvásárlók tudatáig. A bulváron, és a bulvár díjakon kívül nem nagyon látom azt, hogy ezek a szakelismerések hogy is jutnak el az emberekhez. Ezek a címkék minket abban segítettek, hogy a piac elismert, hogy a szakma is elismert, hogy ?hoppá, itt van egy internetes cég, akire oda kell figyelni?. Nekünk erre voltak jók.

Mit gondol Varga Mihály ominózus “előbb-utóbb a hűtőszekrény elromlik, előtt-utóbb lehet, hogy a tévét is ki kell cserélni” nyilatkozatáról a belső fogyasztás növekedésével kapcsolatban?

Ez így van, bár ugye az eszközök egyre stabilabbak, felkészültebbek, kevesebb energiát fogyasztanak, vagy szélsőséges körülmények között is jobban működnek. Ez kevés ahhoz hogy a belső fogyasztást erősítse. Ez a lépés nem elégséges. Ez egy általános folyamat, ami volt eddig is, és lesz ezután is. Sajnos a belső fogyasztást, és a magyar gazdasági helyzetet mi nagyon durván nyomon tudjuk követni. Persze van egyszer egy szerencsefaktorunk, azzal hogy az internetes kereskedés folyamatosan nő. Jön a vásárló, a telekommunikációs, a TV-s cégek ebbe az irányba hajtják a vevőket, illetve, mindenki egyre “onlineabb” magától is, hiszen ez egy tendencia. Ez egy jó dolog, hogy mi ott vagyunk ezen a platformon mint kereskedők, és ezért tudjuk növelni a forgalmunkat évről évre. Viszont egyértelműen látszik, hogy a fogyasztás átalakul, a vásárlók elkezdik a termékeket máshogy vásárolni. Eddig az volt a fontos, hogy a termék sokáig működjön, jól működjön, ne romoljon el hamar. Ma már inkább az ár a fontos. Látszik, az átlagárcsökkenés konkrétan kimutatható, a tavalyi év kontra idei év számaiban is, és így tovább. Mondjuk egy notebooknál eddig ebben az árkategóriában voltak, viszont most ez az árkategória lejjebb ugrott. Nem a teljesítményt, vagy egyéb tényezőket vesznek figyelembe, hanem az árat. Ha valaki eddig egy középkategóriás TV-t tudott megvenni, az most egy alsó kategóriást vesz. Aki pedig egy alsó kategóriást vett eddig, az vagy egyáltalán nem vesz TV-t, vagy nem cserél. Ott igaz Varga Mihály úrnak a mondata, hogy ő egy idő után kényszerpályára jut. Kérdés hogy ez mennyire jó a fogyasztónak, vagy a magyar államnak.

Mit javasolna a kormány számára a kereskedelmi vállalkozások helyzetbe hozása érdekében?

Nehéz az egész magyar gazdaság, és fejlődés helyzete. Olyan terhek vannak a kereskedőkön is, amelyeket nagyon nehéz teljesíteni. A mi eredményességünk egyértelműen látszik, hogy – hasonló teljesítménnyel – csökken. Hiába optimális a működésünk, az extra adókat, újabb terheket, növekvő járulékokat nem tudjuk érvényesíteni a másik oldalon. Vagy inkább azt mondanám, ha esetleg megpróbáljunk érvényesíteni, tehát mondjuk növeljük az árainkat, akkor vagy versenyképtelenné válunk, vagy egyszerűen elfordul a fogyasztó, és nem vásárol. Én azt látom ,és nem azt mondom ezzel hogy a kereskedelemben kivételezés történjen, hogy ez biztosan nem jó út. És egyre rosszabb a helyzet. Azt hittük hogy a “válságtól” távolodva fogyasztási növekedés indul el Magyarországon, de az idei év rosszabb mint a tavalyi. A mostani gazdasági előrejelzéseink, a fogyasztási forgalmi várakozások alapján a következő év még legalább ennyire rossz, vagy esetleg még kellemetlenebb lesz.Mi kivételesek vagyunk és fejlődni tudunk ebben a helyzetben is, de kérdéses meddig tudunk ellene menni a magyar fogyasztási trendnek.

Mi a véleménye az elektronikai áruházak piacának az átrendeződéséről, pl. a Saturn Media Markt-ra való átcímkézéséről, vagy a BESTBYTE beindulásáról?

Azt mindenképpen érdekesnek tartom, hogy egy csökkenő tortában – tehát abban ahol a fogyasztások mértéke csökken, és a tartós fogyasztási cikkek vásárlása nem növekszik – ott pozitív irányú átrendeződések vannak, tehát fejlesztenek történnek, vagy új piacra lépéseket láthatunk. Az elmúlt éveknek az a tapasztalata, hogy inkább zsugorodás van, vagy esetleg kivonulás Magyarországról, netalántán csőd. Én azt gondolom, hogy a Media láncnál ez egy optimalizálási folyamat, ugye hogy a Media, Saturn logóból az egyiket eltüntették. Következtetést ebből nem nagyon tudok levonni, majd meglátjuk a taktikájukat, hogy mit csinálnak ebből. A Bestbyte pedig egy új szereplő, vagy inkább régi-új szereplő, aki most újdonsült erővel megpróbál a piacon érvényesülni. Egyelőre mi figyeljük őket. Közvetlenül a mi vizeinket úgymond – az internetes vásárlást és kereskedelmi koncepciónkat – ezek még nem zavarják Ha ők ketten arra összpontosítanak, hogy a vásárlásokat beindítsák, a reklámkampányaikkal, vagy a tömegek elérésével megismertessék az új műszaki eszközöket, és ezáltal felpezsdítik a piacot, akkor üdítő a dolog. Ha ez majdan tőlünk esetleg forgalmat vesz el, akkor természetesen lépni fogunk..

Egy ideje már a nemzetközi porondon is ott vannak, vajon időben léptek ki a szlovák piacra?

Magyar viszonylatban: időben. Nincs ma olyan online kereskedőcég, aki ilyen terjeszkedési politikát mutatna, amit mi. Abban nem, hogy az internet penetráció már egy kifejlettebb állapotban volt Szlovákiában amikor mi oda léptünk. Magyarul, sokkal több ráfordítással tudunk hasonló eredményeket elérni, mint ha az internet organikus fejlődésével együtt nőttünk volna ki. Mi Magyarországon az internettel együtt fejlődtünk, ott viszont becsöppentünk már egy kész helyzetbe, kész konkurenciákkal, az ottani “extreme digital”-okkal, ahol már egy kész versenyhelyzet alakult ki. Ebből a szempontból nem időben, viszont a méretünkből, a kiforrott működési modellünkből és a beszállítói pozíciókból adódóan jobban tudunk helyt állni, mint esetleg anno a magyar piacon tudtunk a kezdetekben. Tehát lehetett volna előbb, viszont nem volt még késő. Illetve azt látom, hogy az európai terjeszkedésünk főképp keleti irányú, az idei évben Horvátországot nyitjuk meg a karácsonyi szezonra, a napokban debütál ez az oldal. Ez úgy gondolom még időben van, tehát ott még tudunk ? számításaink szerint ? szépen növekedni.

Mit gondol a nagy műszaki áruházakról? A webes megrendelések milyen szerepet fognak játszani a jövőben?

Azok a láncok amelyeknek külföldi tulajdonosaik vannak, azoknál van egy óriási nyomás hogy interneten mutassák meg magukat. Egyelőre ennek is nagyobb a a füstje mint a lángja. Nehéz helyzetben vannak azok az áruházak, amelyeknek óriási nagy retail jelenlétük van, költségekben, erőforrásokban. Teljesen más pályán fociznak mint az internetes vásárlás, egyáltalán nincs könnyű helyzetük, ha sikeresek akarnak lenni. Én magam sem tudnám most megmondani , hogy mit kellene átalakítaniuk, hogy interneten versenyképesek legyenek. Teljesen más marketing, teljesen más kereskedelmi feladatok és üzemeltetés van a két oldalon. Fel van adva nekik a lecke, és én azt gondolom, hogy nem kis tőkeráfordítás kell ahhoz, hogy ők sikeresek legyenek online.

Mit vár az idei karácsonytól, vagy akár a jövő évtől?

A karácsony a magyar embert nem igazán befolyásolja. Az az eddigi tapasztalatunk, hogy egész évben lehet spórolás, de karácsonykor ez megszűnik, és valami virtuális kötelet átszakítanak. Karácsonykor a megszokott forgalmunk a megszokott ütemben, vagy még erősebben növekszik. Idén is erre készülünk, egyelőre a jelek ezt mutatják. A jelek nyilván a vásárlói érdeklődések, a weboldal látogatottságának a növekedéséből lehet lemérni. Mi idén is erős karácsonyra készülünk, a következő év viszont – ahogy már mondtam is – egy sokkal bonyolultabb történet lehet. Én azt várom hogy a piac, – pontosabban a magyar piac – tovább zsugorodik. Ezért is tettünk meg olyan lépéseket, intézkedéseket, mint pl. a külföldi terjeszkedések, vagy az alternatív termékkörök behozatala. Ez utóbbi egy fajta megastore irány az interneten. A műszaki irányról egy kicsit eltávolodva, a területhez szorosan kapcsolódó termékköröket is megpróbáljuk felvenni a portfóliónkba – ami nem teljesen műszaki. Hogy egy példát is mondjak, pl. egy mikrohullámú sütőbe való tányér is egy termék. Ez nyilvánvalóan nem műszaki termék, mégis hozzá kapcsolódhat, mert aki ilyet vesz, annak szüksége lehet ilyesmire is. Amit esetleg elvesztünk a műszaki termékek piacán, azt szeretnénk visszahozni alternatív, más területekkel, hisz az internetes forgalom a évről-évre nagyon szépen nő, vélhetően más termékköröknek is el kell indulniuk az internetes kereskedelemben, és nekünk egy erre tökéletesen alkalmas platformunk és logisztikai rendszerünk van. Én tehát az Extreme Digital fejlődését várom a jövő évtől.

Az hogy az edigital-nak két tulajdonosa van, hogyan befolyásolja a működést, és mennyire oszthatók meg a feladatok egymás között?

Hogy ketten vagyunk, én abban nem hátrányt, hanem inkább előnyt látok. Azt gondolom, hogy a felelősséget meg tudjuk osztani, a döntéseinkben tudunk egymásra támaszkodni. Két nagyon különböző egyéniség vagyunk. Minket általában a “nem egyetértés” ami általában továbbvisz. Utólag visszatekintve, egy nagy sikerünknek érzem azt, hogy minket az mozgatott, hogy sokszor nem értettünk egyet. Ilyenkor az egyik, vagy másik fél megpróbálta az igazát bebizonyítani, és ez által több energiát, és figyelmet beletenni a munkába. Úgy adódott, hogy a kereskedelemmel én foglalkoztam, az első években ez főképp árazás, beszerzés, és ennek az irányítása volt. Folyamatosan, szép lassan, ahogy a brand-ünk megerősödött, és kialakult egy név, egy olyan dolog amire számítani lehet vásárlói szempontból, ez a szoros kereskedelmi irányítás inkább a marketing területekre ment el. Ebbe az irányba fejlesztettem magam, ez a képességem volt vélhetően jobb. Míg az üzlettársam az üzemeltetéshez, és a háttér megvalósításhoz szakosodott az évek alatt, tehát nagyon elrugaszkodtunk egymástól, bőven elférünk egymás mellett. Mondhatnám azt is, hogy a manager lead szempontjából a mai irányítási elveknek is megfelelünk. Megfelelünk abban a tekintetben is, hogy én inkább a stratégiában vagyok jó, ő pedig annak a leképezésében, és a megvalósításában. Ez a kettősség a cég irányításában egy elég érdekes dolog, ugyanis a kollégák már nem olyan boldogok a helyzettől mint mi. Hisz apa-anya játékok, más vélemények egyértelműen lehetnek, amely dolgokra nekünk kimondottan figyelnünk kell. Főleg, amióta a vállalat ilyen “hatalmas” méretű, most már 180 ember dolgozik itt. Azóta extra erőket kell a HR-re, a folyamatmenedzsmentre figyelnünk, hogy ezzel a helyzettel ne lehessen visszaélni. Én örülök hogy ez így van.

A cég sok tekintetben hasonlít egy jól működő multihoz – pl. marketing vagy beszerzés terén -, ugyanakkor még mindig erős gyökerekkel rendelkezik a hagyományos magyar vállalatvezetés felé. Hol áll most az edigital Ön szerint, mennyire érzi a céget nagyra nőtt kisvállalkozásnak?

Én azt gondolom, ha megvizsgáljuk, akkor azt kell mondanunk, hogy mi egy nagyobbra nőtt kisvállalkozás vagyunk. Az egy másik kérdés, hogy mi ezt felfogtunk, és a mértékén változtatunk. A multi működéssel kapcsolatban arra kellett rájönnünk az évek alatt, hogy sok olyan elem van, amit érdemes bevenni a mindennapinkba, érdemes beépítenünk a teljes működésünkbe, mert egyszerűen jól működnek. Pl. a motivációs, és jutalék rendszerek, a kereskedelmi, és marketing szabályozások, bizonyos know-how elemek sokkal jobban teljesítenek a multiból hozott elméletekkel. Ennek érdekében elég sok know-how-t próbáltunk meg behozni a cégbe, sok külső tanácsadóval, vállalkozással állunk kapcsolatban hogy ezeket erősítsük. Ez egyszer jó. Viszont nem leszünk soha multi, mert – nyilván magában a “multinacionális” szóban benne van a jelentése – mi egy magyar vállalat vagyunk, egy központtal, ezért nem kell ide a multi működést teljes mértékben bekapcsolni. A tulajdonos az kézzelfogható, míg pl. egy multinál ez nem is fontos, vagy lényeges. Ebből a szempontból egy magyar középvállalatra hasonlítunk. Mi próbáljuk a rosszat eldobni, a jót pedig behozni, mind a középvállalatból, mind a multiból, ezen az úton járunk. Ez egy nagyon fontos kérdés az extreme digital életében, ma ez az egyik legfontosabb kérdés, hogy a folyamatait, a belső rendszerét, az auditját, a kontrollját hogy tudja megvalósítani, hogy tud optimálisan működni. Napi szintű kérdés amit most Ön is feszeget, hogy hogyan tudunk egy magyar kisvállalkozásból, egy multi-szerű középvállalkozás lenni. Ez a feladat, és ezen dolgozok már egy-két éve én is, és a másik tulajdonostársam is.

Egy kisebb vállalkozásnál nyilván a rugalmasság jelentős szerepet játszott abban, hogy ekkora sikereket lehetett elérni vele, de most, egy ekkora méretőre duzzadt szervezetnél vajon hogyan lehet megőrizni ezt a fajta rugalmasságot?

Röviden válaszolva: nem lehet. De mindenképpen az a cél, hogy mindig tudjuk azt hogy honnan jövünk, látjuk azt hogy mit csináltunk, látjuk a mostani kis cégeket hogy mennyire rugalmasak, és ezeket jól ismervén, ezeket próbáljuk tartani. Ekkora működési rendszernél nem lehet fenntartani azt a rugalmasságot, mint egy pár fős, vagy pár tíz fős vállalkozásnál. De minden elemünkkel, folyamatunkkal, szabályozásunkkal erre próbálunk koncentrálni, hogy ezt mégis megtartsuk. A multi működésnek ez az egyik nagy hátránya, hogy ebből veszítünk. Ma már mi is – házon belül – egy nagy csatahajóhoz hasonlítjuk magunkat. Ugyanis hogy ha le kell állítani, vagy pályát kell módosítani, akkor már jó előre meg kell tenni az ezekhez szükséges előkészítéseket, manővereket, hogy meg tudjuk csinálni. Erre próbálunk most már bazírozni, hogy előre gondolkozzunk, hogy időben tervezzünk, hogy hamarabb lépjünk, végiggondoljuk azokat a folyamatokat, és hatásokat amelyek később minket érhetnek. Sokkal többet kell dolgozunk azért most, hogy a működésünk hasonlóan rugalmas maradhasson.

 

Nézd meg a főoldalt is!
   



LIKE-olj!


Tényező.hu | Nem mindennapi hírek. Független, újságírók által fenntartott és szerkesztett, teljesen cenzúra mentes, tényeket, és magánvéleményeket tartalmazó elektronikus médum.

Print Friendly Nyomtatás Az oldal PDF verziója PDF

Ajánlott cikkek:

9/11 - igazság? Médiahazugságok nélkül?
A felsőoktatási kontraszelekcióról
Ne fényképezzé'!
Viktor! Nem egymillió munkahelyet kérek. Egyet.
A helyzet 'fantasztikus', de nem reménytelen
Interjú Fodor Gáborral
Club és folyosó ma
Szinte védtelen a Magyar Honvédség
Tíz nap kiképzés tartalékos katonák között
Beültünk az iskolapadba
Egyetem vagy munka mellett is lehetsz katona
Brain bar Budapest - Európa jövőfesztiválja!
Címkék:
, , , , , , ,

Comments Closed

Nem lehet hozzászólni


Bejelentkezés
tárhelytárhely