Valóban az újságírás lenne a negyedik hatalmi ág? | Tényező.hu

Ma 2020. július. 5, vasárnap, Sarolta, Emese napja van.

Támogassa a függetlenséget:

Valóban az újságírás lenne a negyedik hatalmi ág?

Share

Évekkel ezelőtt a cím kijelentő módja még megkérdőjelezhetetlen volt, mostanában azonban úgy tűnik, mintha ismét felsejlene a múlt. Újra a sorok között kellene írnunk, az olvasóknak pedig hasonló módon kellene értelmezniük az információt?

Orbán erősködik

Mennyire várható el a szerkesztőségtől, hogy kimondja: “a király meztelen”, ha ezzel esetleg komoly gazdasági szankciókat kockáztat a saját lapja ellen ? Persze lehetséges, hogy a médium nem kap azonnal büntetést a “kiegyensúlyozott tájékoztatás” hiányát taglaló gumiparagrafus miatt, de lehetséges, hogy ezzel egy időben eltűnik a lapból az összes állami hirdetés. Ilyen, és hasonló okok miatt vajon mennyire erősödött fel az öncenzúra az érettebb demokráciákban egyszerűen csak “public watchdog”-ként emlegetett, negyedik hatalmi ág képviselői között?

Az újságírás hatalmat ellenőrző szerepére már nagyon régen rájöttek az emberek, de az első politikus, aki nevén nevezte a gyereket, egy 18. századi ír, a dublini születésű Edmund Burke volt. Nyíltan és radikálisan fogalmazott: az újságírók a demokrácia felügyelői, és ily módon a létező legerősebb hatalmi ágat képviselik. Feladatuk, hogy felügyeljék, hogy a politikusok hogyan bánnak az ideiglenesen rájuk bízott hatalommal. Hogyan is működik ma ez az elv Magyarországon? A mellett, hogy a klasszikus, hármas felosztás szerinti (a döntéshozó, végrehajtó, és bírói) hatalmi ágak képviselőit is rendszeresen megpróbálja befolyásolni az éppen aktuális hatalom, sokkal fontosabb az, hogy a jelenlegi kormány politikájában olyan tendenciák érvényesülnek, amelyek éppen a negyedik hatalmi ág tehermentesítésére létrehozott alkotmánybíróságot (mint kvázi ötödik hatalmi ágat) támadják, lehetetlenítik el bizonyos, igen fontos területeken.

Tüntetés a szabad sajtóért

Ráadásul, ha mindehhez hozzávesszük a huszonegyedik századi európai történetében gyakorlatilag egyedülálló, nemzetközi botrányt is kiváltó magyar sajtótörvényét, amely a szabad média munkáját nagyban megnehezíti, egészen nyilvánvalóan látszik, hogy az újságírók hatalom ellenőrző szerepe a politikusok szerint is igen nagy. Ez már csak annál is inkább így van, mert egy putyini, vagy talán Berlusconi-féle ‘demokráciát’ építgető magyar Miniszterelnök éppen a sajtóban találta meg kiteljesedésének legfőbb gátját. A független média tehát még mindig kikerülhetetlen akadályt jelent egyesek számára, amelyet többféle módon próbálnak kiiktatni a különböző típusú vezetők. A Berlusconi-féle irány az, hogy a Miniszterelnök egyben jelentős média guru is, és ily módon (a Fininvest cég fő részvényeseként) nem kevesebb mint három országos televízióadó műsoraira is hatással van.

A független média tehát még mindig kikerülhetetlen akadályt jelent egyesek számára, amelyet többféle módon próbálnak kiiktatni a különböző típusú vezetők.

 Magyarul, a kormányfő megveszi a politikát ellenőrző hatalmi ág képviselőinek egy részét. Magyarországon ez a folyamat régebben még igencsak gyerekcipőben járt az olasz nagytestvérhez képest, bár a HírTV elindítása azért már jelezte, hogy a politikusok egy része hosszabb távon gondolkodik a még mindig makacs sajtó megzabolázása terén is. A választások óta azonban, mintha új erőre kapott volna a független újságírás elleni harc is. Az állami tulajdonban lévő televízióadók hírszerkesztőségeinek a vágóhídra küldésével, majd a hírszerkesztés központosításával egy szép, új világnak kellett volna beköszöntenie, amelyben már nem jelennek meg a kormányt bíráló hangok a közszolgálati médiában. Hellyel-közzel ez be is következett, igaz, jó néhány, hiteles újságíró végleges pályamódosítását is okozva ezzel. Akik pedig maradtak, azok jó része egyes radikálisabb vélemények szerint: “nagy valószínűséggel kiírja magát a szakmából”. A fő probléma az, hogy hiába uralják ugyan a kormánypártok az előzetes terveknek megfelelően a Híradó 83 százalékát, az emberek nagy többsége nem kíváncsi rájuk. A Híradó nézettsége november óta mélyrepülésben van, a nézők csupán 11,5%-a választja a közszolgálati hírműsort főműsoridőben, ami azért már több mint elgondolkodtató.

Berlusconi Kadafival parolázik

A Berlusconi-féle modellt tehát még nem igazán sikerült igazán hatékony működésre bírni idehaza. Ráadásul addig, amíg nem uralja valaki a média teljes egészét, azért még érhetik meglepetések. Az olasz Miniszterelnök és médiaguru viselt dolgai például még annak az olasz közvéleménynek is soknak bizonyultak, amelyet egyébként a Berlusconi irányítása alatt álló médiabirodalom munkatársai folyamatosan kommunikációs össztűz alatt tartottak, hogy megpróbálják meggyőzni az olaszokat a politikus ártatlanságáról.

A vád szerint a Miniszterelnök egy kiskorú lányt prostituált, majd a volt ügyvédjét is lefizetve, hamis tanúzásra vette rá. Ráadásul, ha ez még nem lenne elég, újabb vádként felmerült, hogy a Miniszterelnök televíziós társasága offshore cégeken keresztül lapátolta ki a pénzt az országból. A sajtó elhallgattatására tehát az olasz módszer nem látszik elégségesnek. No, és mi a helyzet a putyini demokráciával? Ez már sokkal hatékonyabbnak tűnhet egy kis, közép-európai ország vezetője számára, bár kétségtelenül komolyabb törvényi felhatalmazás, és “bátrabb” törvényalkalmazási gyakorlat szükséges hozzá. Ott azért szerencsére még nem tartunk, hogy “irányított demokrácia”-ról beszéljünk Magyarországon, és az ellenzékinek minősített, valójában akár független újságírók megveretése, és a politikai ellenfelek bebörtönzése sincs még napirenden, mint általános kormányzati eszköz. Sőt, olyan szerencsés helyzetben vagyunk, hogy egyelőre még az összes országos sugárzású TV adó államosításától sem kell tartanunk. Azonban nem árt az elővigyázatosság. A megkezdett kormányzati folyamatok – a sajtó területén – ugyanis rossz irányba mutatnak. Remélem, sohasem jutunk el odáig, hogy Magyarországon is általános legyen az a fajta vélemény, amelyet Leonyid Parfjonov orosz televíziós műsorkészítő fogalmazott meg a politikai vezetőkről, miután átvette a Lisztyjev-díjat: “A főnök főnökével lehetetlen valóságos rendeltetése szerinti interjút készíteni”.

 

Nézd meg a főoldalt is!
   




LIKE-olj!


Tényező.hu | Nem mindennapi hírek. Független, újságírók által fenntartott és szerkesztett, teljesen cenzúra mentes, tényeket, és magánvéleményeket tartalmazó elektronikus médum.

Print Friendly, PDF & Email

Ajánlott cikkek:

Őstulkok, avagy a magyar média működési módja
Már a legnagyobb napilap is a kormánypárté
Újabb gazdasági világválság közeleg?
Végső cél: Irán - az elhallgatott Sunday Herald cikk
Major Joe Kropkó Péter nyomdokain
Szeptemberfeszt a Népligetben (videó)
A tévedés következő stációja - a Jobbik.
Mindennapi kenyerünk - dokumentumfilm
Szinte védtelen a Magyar Honvédség
Az Euronicsból ki, az Expertbe be

Comments Closed

Nem lehet hozzászólni


Bejelentkezés
tárhelytárhely