Ma 2017. június. 25, vasárnap, Vilmos napja van.

Támogassa a függetlenséget:

Távközlés, kommunikáció nélkül

Share

Az utóbbi két, de sokkal inkább egy évtizedben ránk zúdult különböző kommunikációs eszközök elméletileg egyre közelebb hozzák egymáshoz az embereket, és megkönnyítik a kapcsolattartást. Vagy mégsem?

Egyesek elvesznek a funkciókban

Gondolom nem csak én vagyok úgy, hogy körbe vagyok véve olyan emberekkel, akik látszólag minden eszközzel rendelkeznek ahhoz, hogy a kommunikációjuk akadálymentes, és gördülékeny lehessen, csak három dologgal nem bírnak: a kommunikáció igényével, képességével, és felelősségével. Van olyan ismerősöm, akinek van három mobiltelefonja (ebből egy iPhone, egy Blackberry, egy hagyományos mobiltelefon), két vezetékes száma, négy e-mail címe, MSN, Skype (utóbbi kettő internetes üzenetküldő szolgáltatás) elérése, három postai levélcíme, mégsem érhető el. Jól hallják: nem érhető el. Legalábbis azok számára nem, akik nincsenek benne a telefonkönyvében. Hogyan kerülhet bele az ember? Jó kérdés.

Az illető nem veszi fel a telefonját, ha számára ismeretlen ember keresi. Nem mondom, hogy ez egy szerencsés mentalitás, ha az ember új embereket akar megismerni, de ez a tény, még tény marad. Vajon miért rettegnek ennyire az emberek a kommunikációtól? Valószínűleg az ismeretlentől félnek. “- Mi lenne, ha minden telefont felvennék?” – “- Állandóan zaklatnának.” – hangzik egy logikusnak tűnő válasz. A valóság azonban – főleg akkor, ha rendelkezünk legalább minimális emberismerettel és kommunikációs képességekkel – nem is állhatna távolabb a valóságtól. Évekkel ezelőtt, csupán kíváncsiságból elvégeztem egy hat hónapos kísérletet. Főszerkesztőként megadtam az e-mail címemet minden egyes általam írt cikk végén a nyomtatott magazinban, és a telefonszámom is teljesen publikus volt a szerkesztőségi oldalakon. Magyarul, az egyik legnépszerűbb fotós magazin főszerkesztője bárki számára azonnal elérhetővé vált. Kíváncsi voltam a hatásra. Bátorításul az cikk alján a címemhez még azt is odaírtam: “A véleményeket, javaslatokat ide kérem:”. Az ember ilyenkor azt várja, hogy majd elborítják az olvasói levelek és telefonok. Nem ez történt.

Mindenre használjuk, csak arra nem amire kellene

A valóság már szinte nem is állhatott volna távolabb a sokak által előre elképzelt hatástól. Jó, ha kéthetente felhívott valaki, és hetente kb. egy darab olvasói levelet kaptam. Ugye azért ez nem is olyan borzalmas, vagy kezelhetetlen? Nemrégiben pedig az Indexre írtam egy főinterjút, amelyet közel 800 ezer ember látott (hogy végül mennyien olvasták el teljesen, azt pontosan nem tudom). Hozzá kell tegyem, ez egy első helyen kiemelt cikk volt. Mivel az Indexen szintén lehetőség van a közvetlen kommunikációra a szerzővel – ha rákattintunk az újságíró nevére a cím alatt -, megszámoltam mennyien reagálnak a témára. Egyébként azért is volt jó “tesztalany” az interjú, mert egy volt katonatiszt mesélt a legbelső honvédséggel kapcsolatos korrupciókról, és nyilvánvalóan már magában a téma is eléggé “kommentmágnes”-nek számít. De, mivel ez viszonylag kényes téma, és így könnyen el is durvulhat, nem lett engedélyezve a cikk kommentezése. Ezért aztán jogosan várná az ember, hogy majd húszas-harmincasával jönnek a cikkre a reakciók a több százezres olvasótáborból a címemre. Kitalálhatják: nem ez történt. Írd és mondd: öt darab olvasói visszajelzést kaptam. Tanulság? Talán csak annyi, hogy magánemberként ne rettegjünk az új emberekkel való kommunikációtól. Mert ha valaki nem képes arra, hogy kezelje az ezzel járó minimális stresszt, akkor ugyan miért aggatja fel magára karácsonyfadíszként az újabbnál újabb kommunikációs kütyüket? Mi értelme a készülékhalmozásnak, ha valakiből hiányzik az alapvető emberi, pszichológiai képesség hogy ezeket használja?

Tanulság? Talán csak annyi, hogy magánemberként ne rettegjünk az új emberekkel való kommunikációtól.
Egyre gyakrabban látok olyan tizen, -huszonéves lányokat, akik vagy zenét hallgatnak, vagy telefonálnak (szigorúan a barátnőkkel) és zombi módjára járkálnak a városban. Közben olyan szinten rettegnek, hogy még egy (számukra ismeretlen) rendőrségi hívást sem mernek felvenni, amelyben mondjuk tájékoztatják őket, hogy kirabolták a család lakását. De ez a fajta kommunikációs elzárkózás sajnos egyre inkább jellemző az összes társadalmi rétegre és korcsoportra. Az emberek vagy nem kommunikálnak, vagy arra használják a kommunikációs eszközöket, és a meglévő kommunikációs képességeiket, hogy ezzel blokkolják a feléjük érkező új, kommunikációs kísérleteket, és így lassan teljesen bezárkóznak. A legtöbb embernek hiányzik az a képessége, hogy a helyén kezelje az új impulzusokat, és ezért lassan, de biztosan már ennek az igényéről is végleg lemond. Közben pedig zombi módjára mennek át a piroson – gyalogosként is. Előre bámulva, folyamatosan zenét hallgatva, vagy végeláthatatlan és szinte értelmetlen “beszélgetésekbe” menekülve egy-egy közeli ismerősükkel. Megszólíthatatlanul. Szép új világ.

Nyírő András és Siroki Péter

Persze ott van az ellenpélda, amelyet a szinte már elfelejtett, gazdaságilag teljesen leszakadt régiókan, mondjuk Ózd környékén, vagy Szabolcs-Szatmár Megyébe elmaradottabb térségeiben találhatunk meg. Persze a mostani, egymáson áttaposós, klikkesedő, “Való Világos” preferenciájú, szigorúan egyéni haszonszerzésre hajtó, erkölcsi és társadalmi érdekeket legázoló, pénzhajhászós értékrend mellett, valószínűleg nehéz kitekinteni egy ezer sebtől vérző, nyárspolgári családból.

Nyírő András (index alapító) pontosan az ilyen régiókban próbál segíteni, és nem az elkényeztetett gyerekeknek és kiégett managereknek vesz újabb és újabb iphone-t, vagy okostelefont, hanem a mélyszegénységben élő romák számára biztosít olcsó számítógépeket, szociálisan érzékenyebbnek mondható cégek támogatásával, hogy végre ők is felvehették a világgal a kapcsolatot.

Mert ez már valami.

 

Nézd meg a főoldalt is!
   



LIKE-olj!


Tényező.hu | Nem mindennapi hírek. Független, újságírók által fenntartott és szerkesztett, teljesen cenzúra mentes, tényeket, és magánvéleményeket tartalmazó elektronikus médum.

Print Friendly Nyomtatás Az oldal PDF verziója PDF

Ajánlott cikkek:

9/11 - igazság? Médiahazugságok nélkül?
A narancssárga csillag
A felsőoktatási kontraszelekcióról
Orbán: "Hazugságoktól hemzseg a költségvetés."
Emberhülyítés
"Demokráciaexport" bombákkal. Iránnak is?
Az X-faktor esete Kínával
Egyetemista önkéntes katonák - interjú
Alan Watt interjú a propagandáról ("Másik oldal")
Szinte védtelen a Magyar Honvédség
Szekértáborok a magyar ugaron
Az Euronicsból ki, az Expertbe be

Comments Closed

Nem lehet hozzászólni


Bejelentkezés
tárhelytárhely