Ma 2017. augusztus. 18, péntek, Ilona napja van.

Támogassa a függetlenséget:

Közgazdaság és szociális érzékenység

Share

Nem mindegy mire költjük el

Ha megpróbáljuk feltérképezni a jelenlegi kormánypolitika gazdasági aspektusait és a mögöttük húzódó elveket, nagyon érdekes összefüggésekre bukkanhatunk. Főleg akkor, ha nem csupán közgazdasági szemmel nézzük a sokszor drasztikus gazdasági átalakításokat.

 

 

A jelenlegi kormány gazdasági döntésekkel kapcsolatos kommunikációjában a lehető legnagyobb mértékben kerüli – sőt, a kormánytagoknak kifejezetten tiltja – a “megszorítások” szó használatát, amely a  gazdasági konyhanyelvben az állami kiadáscsökkentésekkel kapcsolatos intézkedéseket fedi le.

Úgy látszik, a kormány gazdasági döntésekkel kapcsolatos kommunikációja az első időszakban alapvetően sikeresnek volt mondható. Igaz, regnálásuk első pár hónapjában még nem igen voltak jellemzőek a jelenlegi, drasztikusnál drasztikusabb állami kiadáscsökkentéssel kapcsolatos racionalizációk. Mostanra a hatalom már elérte azt, hogy szinte minden létező szakszervezettel és társadalmi réteggel összerúgta a port, és már senki nem lepődik meg azon, hogy a parlament előtt felvonuló fegyveres, rendvédelmi testületek is “egymásnak adják a kilincset”.

A kormány támogatottsága érdekes módon két – egymástól meglehetősen távol álló – társadalmi csoportban is hasonlóan erős. Az egyik erős szavazóbázist a politikával nemigen foglalkozó, a gazdasághoz szinte egyáltalán nem értő, alacsonyabb társadalmi réteg biztosítja. Ebben a csoportban általában érzelmi döntést hoznak a szavazók (már csak a tapasztalatlanságuk és politikával szemben tanúsított ellenszenvük okán is). Egy érzelmileg manipulált embert pedig ész érvekkel meggyőzni egy másik gazdasági irányvonalról csaknem lehetetlen. Az ilyen típusú szavazók nagy tömege kimondottan erős célcsoportot tud biztosítani a populista gazdaságpolitikai kommunikáció használatához.

Az ettől önállóbb, erősebb kritikai szemlélettel rendelkező társadalmi csoport – mondjuk úgy, a középréteg -, amelyet a politikusok már nem képesek ennyire egyszerűen manipulálni – pedig egyre kisebb, és egyre jobban apad.

Mostanra a hatalom már elérte azt, hogy szinte minden létező szakszervezettel, és társadalmi réteggel összerúgta a port, és már senki nem lepődik meg azon, hogy a parlament előtt felvonuló fegyveres, rendvédelmi testületek is “egymásnak adják a kilincset” .
Noha a gazdasági helyzet okán ez a társadalmi középréteg “már vette az adást”,  és sokak már egyértelműen érzik azt, hogy az ország nem biztos, hogy jó irányba halad, de a tavalyi adórendszer módosításának nyomán nagy többségük még mindig úgy érzi, hogy sokkal inkább a változások nyertese, mint a vesztese.  Ráadásul ennek a csoportnak az utóbbi időben erősen bizalom vesztett része – még ha a Fidesztől el is fordult – őszintén szólva még nem igen talál számára szimpatikus, választható pártot a politikai palettán.

És hogy mi is lenne a cikk elején említett másik, kormányhoz meglehetősen lojális réteg ?

Nem más, mint a közgazdászok nagy többsége.

Miért is? Mert egyrészt, a közgazdászok az adórendszer átalakítása nyomán, mint már említettük az egyértelmű nyertesek közé tartoznak – a középréteg tagjaiként -, másrészt a kormányzati kommunikáció másik igencsak kiemelt célcsoportját is képviselik.

A kormány nem buta ilyen szempontból, tudja, hogy a közgazdászok manipulálása eléggé célravezető módja a gazdasági érvágások szélesebb körű  szakmai elfogadtatásának. A közgazdászok nagy többségével pedig az a baj, hogy noha tisztában vannak a gazdasági racionalizálások elvével, és azok értékével, csak éppen sokszor a végrehajtás módjáról nem tudnak eleget. A radikális szankciók és döntések átlagemberek életére való hatásával pedig csupán töredékük foglalkozik. Nem jó módszer, ha a gazdaságot egy országban csupán a gazdasági szakemberek próbálják meg irányítani a politikusok mellett.

Mert a gazdaság túlságosan komplex ahhoz – főként annak állami elosztó, újra elosztó rendszere -, hogy azt egyszerű közgazdászokra bízzuk.

Nézd meg a főoldalt is!
   



LIKE-olj!


Tényező.hu | Nem mindennapi hírek. Független, újságírók által fenntartott és szerkesztett, teljesen cenzúra mentes, tényeket, és magánvéleményeket tartalmazó elektronikus médum.

Print Friendly Nyomtatás Az oldal PDF verziója PDF

Ajánlott cikkek:

A tömegmédia hazugságainak az okai
Ne fényképezzé'!
Orbán: "Patás ördögöt kell a horizontra rajzolni"
Viktor! Nem egymillió munkahelyet kérek. Egyet.
"Demokráciaexport" bombákkal. Iránnak is?
Az oktatás szar. Pont.
A tévedés következő stációja - a Jobbik.
Egyetemista önkéntes katonák - interjú
Márai: mi is a "jobboldaliság"?
"Bevetésre kész!" - A MH 25/88 katonái
Tíz nap kiképzés tartalékos katonák között
Brain bar Budapest - Európa jövőfesztiválja!
Címkék:
, , , ,

Comments Closed

- “Közgazdaság és szociális érzékenység”

  1. lényeglátó

    45 ota, kivettétek a szerszámot, földűvelők kezéből, azóta úgy megbüdösödött, semki nem hajlandó kézbe venni! Majd kézbe veszi, ha nem akar éhen veszni! MA még segélyből veszi, kertje meg gazos, mint politika esze! Svédországba pl alkohol vásárlás könnyvel, ha van köztartozás, lakbér, fűtés, viz, villanyszámla elmaradás, nincs könyvecske! nálunk nem jut ezekre, 2deci pálinka, 2sör cigaretta jön Minden reggel, 5 milliid, csak miskolci közműtartozás! Megoldás ezek megszűnése A FIZETÓ MARHÁKNÁL IS! Okos a mi országvezetőink, képviselőink! Akinek valailye van, el kell venni, odaadni annaak akinek nincs. Miért nincs, ne firtassuk!

  2. lényeglátó

    Keresés:

    Témák:

    Nyomorunk döntő oka az államadósság

    Marx: a tőke felhalmozási folyamata:

    Az államadósság az eredeti tőkefelhalmozás egyik legerőteljesebb emeltyűjévé válik. A terméketlen pénzt nemzőerővel ruházza fel, és így tőkévé változtatja anélkül, hogy ezért ipari, sőt még uzsora befektetéstől is elválaszthatatlan veszélynek kellene kitennie magát. Az állam hitelezői a valóságban semmit sem adnak, mert a kölcsönadott összeget könnyen átruházható állami adósságkötvénnyé változtatják,kormányzat és a nemzet között közvetítőt játszó pénzemberek rögtönzött gazdagságától,? valamint az adóbérlők, kereskedők, magán gyárosok meggazdagodásától is, akiknek minden államkölcsön egy-egy darabja égből hullott tőkét jelent ?, az államadósság lendítette fel e részvénytársaságokat, a legkülönbözőbb fajtájú átruházható értékpapírokkal való kereskedést, az ázsióüzletet, egyszóval: a tőzsdejátékot, és a modern bankuralmat. melyek a kezükben továbbra is úgy működnek, mintha ugyanannyi készpénz volnának. De ha eltekintünk is a semmittevő járadékosok így teremtett osztályától, s a
    Minthogy az államadósság fedezetét az állami bevételek alkotják, amelyeknek fedezniük kell az évi kamat- stb. fizetéseket, a modern adórendszer a nemzetközi kölcsönök rendszerének szükségszerű kiegészítője lett. A kölcsönök…

  3. lényeglátó

    Az indiánok könnyelműsége közismert, és leküzdhetetlen a vadak ellenállhatatlan szenvedélye, hogy pillanatnyi szükségleteiket és vágyaikat azonnal kielégítsék. Hogy később milyen hasznuk lesz belőle, alig érdekli őket. Könnyen felejtik a múltat, a jövővel meg egyáltalán nem törődnek. Könnyű megjósolni, hogy civilizálódni sohasem fognak akarni az indiánok, vagy ha egyszer eljutnak odáig, hogy akarnak, túl későn fognak megpróbálkozni vele. Az indiánok nincsenek birtokában a civilizálódás elengedhetetlen feltételének (letelepedés, földművelés) de nagyon nehéz is volna elsajátítaniuk. (Miként a mi ?indiánjaink? sem.)
    Az olyan emberek, akik, egyszer már a dologtalan, kalandos vadászéletet folytatják, szinte leküzdhetetlen ellenszenvet éreznek az állandó rendszeres munka iránt, amit a földművelés megkövetel. Az Észak amerikai bennszülöttek nemcsak rossznak tartják a munkát, hanem szégyennek is! Büszkeségük majdnem olyan makacsul küzd a civilizálódás ellen, mint a lustaságuk!
    Valóban támogatni, sőt szaporítani kívánatos népréteg?

Nem lehet hozzászólni


Bejelentkezés
tárhelytárhely