Ma 2017. szeptember. 25, hétfő, Eufrozina napja van.

Támogassa a függetlenséget:

Az oktatás szar. Pont.

Share

Lehet azon gondolkodni, hogy egy végletekig piacidegen, elavult oktatási rendszert hogyan is foltozgassunk. A fő kérdés az, van-e ennek bármi értelme.

Az oktatás elsődleges funkciója munkaerőpiac igényeinek a kielégítése

Tisztázzuk

Ez a cikk nem arról szól, hogy egy újságíró felkel, majd miután félálomban beleveri a fejét az ajtófélfába, hirtelen felindulásból ír egy olyan területről, amelyről egyébként semmi konkrét tapasztalata sincs. Hozzáteszem, a politikusok – sajnálatos módon –  mostanában pontosan ezzel a módszerrel hoznak visszamenőleges hatályú törvényeket. Mindenesetre a célunk ennek az ellenkezője. Már egy ideje szerettem volna írni erről a témáról egy cikket, ugyanis két meglehetősen eltérő profilú felsőoktatási intézményben, két különböző szakra is járok, ezért mondhatjuk úgy, hogy elég életszagúan benne vagyok a felsőoktatás jelenlegi “örvényében”. Ráadásul több rektorral, főiskolai, egyetemi oktatóval beszélgettem az elmúlt időszakban, így jó pár véleményt megismertem, és akkor még nem beszéltem azokról akikkel együtt járok a két szakra.

Nem a villanykarról küldték, de akár onnan is jöhetett volna

Nos… Vágjunk a közepébe. A felsőoktatási rendszerünk szar? Az. De vajon miért? Erre keressük a válaszokat.

Nos, látom a kormányzati próbálkozásokat, amelyek “koncepciói” a miniszterek, szakértők és egyéb bürokratikus tótumfaktumok álmatlan éjszakain születhettek meg. Érzem hogy mit szeretnének mindezekkel elérni. Persze ehhez azt is feltételeznünk kell, hogy mindez javító szándékkal történik, mert ugye a mai világban szinte már csak a bizonytalan ami biztos. Ahogy fúj a szél, a politikusok többségét úgy lengeti a szél, ahogy akarja.

Tehát az egyszerűség kedvéért azt feltételezzük, hogy valamiféle pozitív kormányzati szándék áll az oktatási rendszer reformjának a gondolata mögött. Ez mind jó, és szép lenne.

Az oktatási rendszer úgynevezett reformja a hazai – túlnyomó részt káros hatásokkal bíró – bürokratikus döntési rendszer állatorvosi lova. Íróasztal mögül, vélt, vagy valós gazdasági szempontok alapján módosítgatott, és szinte már filozófiai mélységű tévedések komplex rendszerére alapozott valami. Nekem úgy tűnik, hogy amit valójában csinálnak az oktatással az sokkal inkább a szétverése valaminek, mind az építése.

Persze azt se felejtsük el – és talán ez az egyik legfontosabb dolog – hogy egy olyan valami szétveréséé, amely az utóbbi időben (évtizedekről beszélek) nem csak hogy nem volt jó, de még a kritikán aluli szintet is csak nagy adag jóindulattal mérve érte el alulról. Az oktatási rendszer jelenlegi reformja nem más mint a szar pofozása, és a gusztusos feldarabolása.

Mert ugyan mi van nekünk oktatási rendszer címen?

Az óvodától most tekintsünk el, mert talán ez az egy eleme működik talán jól az egésznek, az események szinte valószerűtlen összejátszása révén. Nem mondom hogy tökéletes, de határozottan más dimenziókban mozog, mind szakmai, mind eredményességi nézőpontokból vizsgálva.

Kevés a jó hangulatú intézmény vizsga téren

Mert ugye mi a baj a magyar felsőoktatással? Melyek azok a “key-point”-ok, amelyek a legtöbbször feljönnek politikai, vagy egyéb közéleti szinten:

Az iskolák nem képesek megfelelni a piac igényeinek? A végzősök (rossz kifejezés, de erről később) nem beszélnek elég magas szinten idegen nyelveket? Mennyiségi oktatás zajlik minőségi helyett? Lecsökkent az oktatás színvonala? Általánosan jellemző a túlképzés? Az, ha valaki diplomás még nem jelenti azt hogy értelmiségi is egyben? A legtöbb  végzősnek halvány fogalma nincs azokról az általános dolgokról, amelyek ismeretét kapásból elvárná az ember egy értelmiségitől? Stb…

Azt kell mondjam jók a meglátások. A kormány megpróbál lépni is ez ügyben. Akkor hol a probléma?

Megmondom. A probléma az, hogy nem látják a fától az erdőt. Ugyanis:

A magyar felsőoktatási rendszer egésze, de egyébként magában az egyes, önálló részei is elavultak, mind a működtető elveket, mind a módszereket, mind az kimeneti eredményességüket tekintve. Egy gőzgéppel hajtott szecskavágó géppel akarunk F1-es versenyen indulni.

Ezt a végtelenül piacidegen rendszert, amely képtelen ellátni az alapvető feladatát, leginkább a hosszú évtizedek óta tartó kontraszelekció mérgezi meg. Nem megfelelő emberek, nem megfelelő gondolatokkal, nem megfelelő rendszert építettek, és ez a folyamat öngerjesztő hatású.

Mit tesz a kormány?

Ezt a végtelenül kontraszelektív rendszert próbálja meg még inkább kontraszelektívvé tenni.

A magyar felsőoktatási rendszer jelenleg alapvetően arra épül, hogy poroszos rendszerben, szinte kizárólag lexikális tudást megkövetelve, és az ismeretanyagot a nebulók fejébe verve, kiirtsa belőlük az elemző, kritikai gondolkodás, és a vitakultúra maradékát is, amely esetleg a középiskola – többé-kevésbé sikeres – agyi formalitása után bennük maradt. Az önálló gondolatok felvetéseknek még a legutolsó csíráját is megpróbálják kiiktatni. Tisztelet a kivételnek.

Nem ez a megoldás

Az értelmiségi szemléletük totális, és teljes kiirtásáról pedig még nem is beszéltünk.

Tudományos kutatások támasztják alá, hogy még egy eminens diák is elveszti a főiskolán/egyetemen szerzett tudásának a döntő többségét (> 75%). Nem azért mert hülye, vagy mert az ember alapvetően ilyen, hanem azért, mert a jelenlegi rendszer arra épül, hogy töménytelen mennyiségű, és sok esetben a nagybetűs szakmai életben teljesen hasznavehetetlen lexikális tudást nyomjanak a diákok fejébe, és azt pedig hogy valós, a későbbi munkahelyükön is használható ismereteket sajátítsanak el, nos, ezt a feladatukat az intézmények általában végzetesen, és bűnös módon elhanyagolják. És miért felejtik el a végzettek a tudásuk döntő többségét? Mert nincs rá szükségük, a beléjük oltott bullshit-et akaratlanul törli az agy magából. A fő probléma nem az, hogy a felsőoktatás gyakorlatilag biflázásra kötelezi a diákokat (bár, valljuk az ez se kimondottan apró probléma ha valaki makroökonómiai anyagot vers szerűen tanul meg), hanem az, hogy e helyett nem kapnak normális, gyakorlatias, használható, naprakész ismereteket arról a szakterületről amelyre jobb esetben az életüket szeretnék feltenni a diákok (Az élethosszig történő tanulás szintén külön téma lenne).

Miről szól a felsőoktatás?

Miről szól a főiskolai/egyetemi lét? A valós, végletekig versenyszellemű világpiacon történő jó szereplésre való felkészítésről? Arról, hogy nagyon jó szakembereket képezzünk, akik egyben a szó nemes értelmében igazi kreatív, és tájékozott, józan kritikai készséggel rendelkező értelmiségiek is?

Sajnos nem erről szól. Sokkal inkább arról, hogy hogyan lehet széjjelszívatni, megalázni, megregulázni, stresszelni, lexikális magolásra fogni a diákokat, miközben megpróbálják kiirtani belőlük az önálló gondolatok legapróbb csíráját is. Ismét tisztelet a kivételnek. Persze legyünk őszinték, ez nem csak magyar specialitás, de tény hogy Magyarország igencsak élen jár abban, hogy rosszul működő oktatási rendszert tartson fenn, és pofozgassa azt. Azt hiszem ebben az élmezőnyben vagyunk, ha fejjel lefelé fordítjuk a hatékonysági toplistát.

Érdemes töménytelen mennyiségű lexikális információt tölteni az agyakba, hogy pár hónapig benne maradjon?

Ezért vagyunk tele tervezésképtelen magolás-centrikus tervezőkkel, gazdaságképtelen magolós közgazdászokkal, marketingképtelen magolós marketingesekkel, gyógyításképtelen magolós orvosokkal, és még hosszan lehetne sorolni a sort.  Persze ez természetesen nem mindenkire érvényes, de mindenesetre van belőlük elég. (Az pedig hogy az orvosképzésnél nemzetközi tendencia az, hogy multikhoz kapcsolódó, orvoslátogató emberek halójában vergődő “receptíró robotokat” képeznek orvosok helyett az ismételten külön cikk témája lehetne)

Játszunk el a gondolattal, mi lenne, ha a főiskolai/egyetemi lét nem arról szólna, hogy hogyan szívatjuk halálra a gyerekeket túlnyomó részt poroszos baromsággal, hanem arról, hogy hogyan tudnánk valóban jobbá tenni őket, és hogyan tudnánk elérni azt, hogy valóban a világ élvonalába emelkedjen a magyar oktatás, és felsőoktatás?

Nem azzal, ha a most tantárgyanként 800 oldal bullshit helyett, amelyet a gyereknek tanulnia kell, (és amelyből 100 oldalra tudom azt mondani, hogy van értelme), akkor mindezt felemeljük 1600 oldalara.

Hanem azzal tudnánk előre lépni, ha “csupán” 200 oldal anyag lenne, de akkor az olyan minőségű amire mindenki csak csettintene örömében az oktatók közül, és olyan szinten körbejárnák az anyagot, és elérnék azt, hogy olyan magas minőségben, és hosszú időre megragadjon készségszinten a hallgatókban amit jelenleg még el sem tudunk képzelni.

A vizsgázás külön vicc, mert ugyan egy évszámot, definíciót  be lehet magolni és ki lehet puskázni, de próbálja meg ezt bárki egy olyan kérdéssel amely két konkrét, nagy terjedelemben kifejtett, egymástól teljesen független gazdasági szemléletet összehasonlítását kéri.  Sem bemagolni nem lehetne, sem kipuskázni. Jó mi? Az.

A 240 pontos szabályról

Vezető vagy? Tanulni akarsz? Fizetnél félévente 250 E Ft-ot? Érdekel a szak? Nincs 240 pontod? Menjél újra érettségizni!

Nagyon debil próbálkozása volt még a kormánynak az, hogy ugye a 200 pontos minimális felvételi ponthatárt felemelte 240 pontra.

Ezzel csak annyit ért el, hogy mindazokat, akik jelenleg mondjuk középvezetőként dolgoznak egy cégben, és nincs diplomájuk, viszont nem voltak elég jók az érettségi jegyei, nemes egyszerűséggel kizárta még a teljesen költségtérítéses képzésekből is.

Akarsz tanulni? Van pénzed rá? Valóban érdekel a szak? Nincs elég pontod az érettségin?

Nem engedem neked hogy tanulj – mondja a kormány.

Kinek jó ez? Senkinek.

Rossz a potenciális hallgatónak – mert nem fog tanulni. Rossz a főiskolának/egyetemnek – mert nem lesz elég bevétele. Rossz a kormánynak – mert nem lesz elég adóbevétele. Rossz a nemzetgazdaságnak – mert GDP-től esik el. Mellesleg a fel nem vett hallgató nem kapja meg azt a tudást, amivel az “ország értéke” is nőne – konyhanyelven.

Mi a cél? A diploma, vagy a szaktudás?

Mondjak valamit? Tanuljon mindenki aki szeretne, és lehetősége van rá. Egy buta kormány ne akarja már eldönteni, hogy te tanulhatsz-e vagy sem, főleg ha még ki is fizetnéd a képzési díjat. Azt hogy tudsz-e majd megfelelő munkahelyet szerezni, a piac fogja eldönteni, a piac önszabályozó folyamatai. Magyarul, ne a kormány döntse már el ezt előre neked. Ha valaki tanulni akar, motivált az adott szak elvégzésére, szereti, és nem mellékesen ki tudja fizetni a tandíjat, ne gáncsolja már el egy olyan kormány, aki mindent jobban akar tudni másoknál.

A jelenlegi, alapvetően magolás, és szívatás-centrikus felsőoktatás másik baja, hogy a diákok egy része már szinte teljesen normálisnak tekinti azt, hogy a felsőoktatásban töltött évei a non-stop szívatásról szólnak, és azt is, hogy azért van ott hogy levizsgázzon, és diplomát szerezzen, és egyáltalán nem azért hogy jó szakember legyen valamiben. Mert a két dolog jelenleg köszönőviszonyban sincs egymással. Néha persze belefut egy normális tanárba, akkor pedig csodálkozik, hogy ilyet még nem látott.

A kontraszelekció kontraszelekciót termel

Egy valamit ne felejtsünk el. Mint már a cikk első felében is jeleztem, a felsőoktatás állapota nem vizsgálható jól az általános, és középiskola módszereinek a boncolgatása nélkül. Miért van tele az államilag támogatott felsőoktatás magológépekkel? Mert ez az elvárás. És miért ez az elvárás? Mert kizárólag pontokról, jegyekről szól ez a rendszer, kocka, vagy ha úgy tetszik szakbarbár képzés folyik, abból is a legrosszabb.

De kik kerülnek fel alapvetően a – mostanra eléggé megfogyatkozott – államilag támogatott felsőoktatásba? Alapvetően a sok ponttal rendelkező, magológép középiskolások. Nem a 14 éves Bill Gates-ek, és nem a Steve Jobs-ok.

Általában már itt elrontják őket, és a fejükbe verik a pontszámhajszolást

És miért kerülnek a “legjobb” gimnáziumba a magológép általános iskolások? Mert ilyen a rendszer. Jelenleg az általános iskolába még nem a magológép ovisokat veszik fel – pontszám alapján – de ha nem állítjuk meg ezt kontraszelektív őrületet, akkor ez is be fog következni egy napon.

Egyébként mire jó az, hogy szűkítik az államilag támogatott helyeket? Arra, hogy a magológépek magológépei fognak bejutni. Nagyon szép lesz. A magolás krémje. Mert már a középiskolában is komoly vezérlő elv hogy minél több haszontalan tudást rakjanak a fejekbe – hetekre, hónapokra, esetleg egy-két évre.

Valahogy le kellene már vetkőzni azt a nem normális szemléletet, amely a hazai (nem csak felső) oktatást uralja.

Szét kellene nézni a világban, hogy mi az ami működik, és egy jó nagyot alá kellene rúgni az egész szakmailag, eredményesség szempontjából rohadó szívatás-centrikus, kontraszelektív, tehetség, és gondolkodásellenes oktatási rendszernek, és kialakítani valami jót. És ráordítani: ELÉG VOLT!

Majd ha a közgazdász képzésben legalább akkora hangsúlyt fog kapni a különböző életszagú piaci elemzésesek módszereinek az oktatása, életszerű gyakorlati példákon keresztül, és a középvezetői munkakörhöz kapcsolódó üzletfejlesztési, és egyéb valóban fontos feladatok piaci szemléletű gyakorlatai, a helyett hogy a közgazdász süketen-vakon jön a világra a diplomájával, viszont hallgatóként évekig az integrálás, és a valószínűségszámítás bűvkörében élt, na akkor fogom azt mondani hogy van értelme a közgazdász képzésnek.

A magyar felsőoktatás zanzásítva

Nem azt mondom hogy az integrálás megtanulása szükségtelen egy közgazdásznak. Csak azt, hogy meglehetősen kevés közgazdász használja a munkájában (a legtöbb max. két év alatt elfelejti az egészet, és ez az állapot kb. a haláláig tart). Ellenben azokat az alapvető készségeket pedig egyáltalán nem szerzi meg a diák, amely viszont a munkájához 90%-ban szükséges lesz/lenne. De az integrálásnak semmi esetre sem valami vízválasztónak kellene lennie arra nézve, hogy kirúgnak-e valakit a felsőoktatásból, vagy diplomát szerez. Itt van a szar a palacsintában. Ha az a terület érdekeli: vegye fel, de ne legyen kötelező. És akkor még nem beszéltem arról, hogy a legtöbb helyen nincs túl nagy mozgástere annak a diáknak, aki szeretne olyan extra tárgyakat felvenni, amelyek valójában érdeklik. A legtöbb helyen majdnem minden tárgyat fel kell vennie (a szakosodás szerinti tárgyak kivételével) hogy meglegyen a 180, vagy 210 kreditje. Magyarul szinte az egész kötelező, és kész. Az egy jogi formula, hogy “választható”, végül a nagy részét úgy is fel kell vennie.

A helyezet ma

Jelenleg ha valaki közgazdász szeretne lenni, és megkérdez, őszintén csak azt tudom javasolni neki, hogy jobban jár ha inkább elolvassa a témában a legjobb 10-12 közgazdasági könyvet, és folyamatosan figyeli a világot. Persze nem mindegy milyen könyveket. Mindenesetre többet ér vele, mint ha beiratkozik a gazdálkodás és menedzsment szakra az biztos.

Vajon mikor jön rá végre a magyar felsőoktatás hogy a piaci igényeket kell(ene) kielégítenie?

Talán első körben a MAB-nak (Magyar Felsőoktatási Akkreditációs Bizottság) kellene nekiállnia valakinek egy jelenleg narancssárgára festett buldózerrel (a mindenkori kormánynak). Valahogy XXI. századi formára kellene hozni az egészet.

Végezetül – aki még nem látta – annak ajánlanék egy érdekes videót. Nevezetesen Steve Jobs 2005-ös elhíresült felvételét, amikor is az egyetem vezetésének a kérésére beszédet tartott a Stanford végzősei előtt. Van hozzá magyar felírat is.

A felvétel a nemzetközi mellett, hatványozottan alkalmas a magyarországi helyzet leírására.

1. rész:


Remélem ez a helyzet a jövőben változik majd.

2. rész:

Szeretnék ugyanis olyan végzősöket látni az egyetem kapujából kifelé jönni majd egy idő után, akiket már nem akart senki kockává nevelni, és a jó hangulatú főiskolai/egyetemi képzés során mindent megkaptak ahhoz, hogy a munkahelyükre ne valami UFO-ként érkezzenek – mint a mostaniak nagy többsége. Mert a jelenlegi helyzet alapvetően nem a diákok hibája, hanem a hibás rendszeré.

Bár ahogy mostanában látom, a diákok is erősen benne vannak.

 

 

Nézd meg a főoldalt is!
   



LIKE-olj!


Tényező.hu | Nem mindennapi hírek. Független, újságírók által fenntartott és szerkesztett, teljesen cenzúra mentes, tényeket, és magánvéleményeket tartalmazó elektronikus médum.

Ajánlott cikkek:

Címkék:
, , , , , ,

Comments Closed

- “Az oktatás szar. Pont.”

  1. john

    Alapvetően jó írás, de azért azt a 240-es felvételi ponthatárt ne sirassuk! Ha valaki felsőfokú tanulmányokat akar, az igenis legalább közepes szinten teljesítsen. Mert az eddigi ponthatárok akár azt is megengedték, hogy egy szinte mindenből kettesre érettségiző is bekerülhetett, ha pl. informatikából jó volt mellette.

  2. zoli

    John és akkor mi van, ha valaki nem tanulta meg, h hol is van timbuktu?
    Felsőfokú tanulmányoknak specializáltnak kell lenniük. Ha kettes vagy mondjuk magyarból, tehát teljesítetted a hivatalos minimumot, és mondjuk mérnöknek akarsz menni, akkor mi ezzel a probléma? Én mondjuk egyetemről/főiskoláról nem engednék ki senkit alapevető informatikai ismeretek nélkül. Pl. adatbázis kezelés, Office, BI stb

    • john

      Nem egy tárggyal van gond, hanem azzal, hogy az eddigi szisztéma megengedte, majd mindenből elég legyen a kettes szint. Márpedig aki négy évig nem tanult, csak elvergődött az érettségiig, az ne vergődhessen tovább a felsőoktatásban még évekig az eddigi rengeteg büfészakon. Természetesen fontos az informatika is, csak példaként hoztam fel ezt, bármelyik más tárgy is állhatna ott. Szerintem is jó lenne, ha a számítógépes készségeket mindenki megszerezné, lehetőleg már középiskolában, egy normális nyelvvizsga mellett. Mert akkor már a felsőoktatás tényleg arról szólhatna, ami, nem pedig a mostani kisdedóvó színvonal.

      Sőt, ha az általánosban megtanítanának mindenkit az értő olvasásra és a 4 alapműveletre, már az nagy előrelépés lenne. De sok helyen ehhez 8 év is kevés.

    • MAC

      Teljesen igazad van. Tudtommal Bill Gates-t simán kivágták a középiskolából, mégis lett belőle valaki. Megnézném milyen jegyei voltak pl. biológiából.

  3. b5306677@nwldx.com

    ,,Mert kizárólag pontokról, jegyekről szól ez a rendszer, kocka, vagy ha úgy tetszik szakbarbár képzés folyik, abból is a legrosszabb.”

    Aki nálad jobb jegyet kap, az kocka, aki meg lazábban veszi, az idióta. Nyugalom, minden középiskolás így gondolkodik, talán majd te is kinövöd egyszer.

  4. Diótörő

    Az oktatás lehet, hogy rossz. De nem “szar” . Miközben a gyereket arra tanítjuk, hogy ne szemeteljenek az utcán, ne karcolják össze a lift falát, mer’ az nem szép, aközben az útszéli bunkó trágárkodás a publicisztikában nemhogy megengedett, hanem úgy látszik, egyenesen kötelező. Még az ilyen sekélyes színvonalú, gépelési-helyes sírási hibákkal tűzdelt, fölényeskedő, szuperintellektuális fanyalgó mazsolázásban is, mint ez. Hogy magolásra kényszerítik a szegény deákokat… oh boy. Még a végén konkrét anyagokat is meg kell majd tanulni a szerencsétleneknek. Meg nem szaktudás, hanem diploma… oszt miér’ nem lehet a szaktudás jele a diploma, Csörgőke? Meg kontraszelekció… na elég is ennyi.

    • MAC

      Maradjunk annyiban, hogy az oktatásnak nem az a legnagyobb baja, hogy egy újságíró egy több oldalas cikkben használ egy db vulgáris kifejezést.

      Mint ahogyan az emberkereskedelemnek, és a nemi erőszaknak sem az a legnagyobb baja, ha írnak róla egy cikket, hanem maga a jelenség.

Nem lehet hozzászólni


Bejelentkezés
tárhelytárhely