Ma 2017. november. 23, csütörtök, Kelemen napja van.

Támogassa a függetlenséget:

Emberhülyítés

Share

Önkéntes agymosás?

A rendszerváltás óta sok víz lefolyt a Dunán. Az emberek akkori, rendíthetetlen optimizmusa vagy megszürkült, esetleg teljesen feledésbe is merült. Hol vannak már a nagyra törő tervek a társadalmi viszonyok teljes megújításáról?

 

 

 

Élénken él bennem a kép arról, amikor a rendszerváltás után azon tanakodtunk, hogy vajon “mikor lesz már jobb”. Nyilvánvalóan ez a “jobb” szinte teljes egészében az emberek anyagi viszonyira, és lehetőségeire utalt, és nem a szabadság mértékére, a társadalom tagjai között lévő kapcsolatok, és kommunikáció minőségére, vagy egyéb “elvont” szempontokra. Pedig az utóbbiak megvitatása sem lett volna lényegtelen. Sőt: talán ez lett volna az egyik  leglényegesebb momentum – ami persze kimaradt. És kimarad még valami ezzel kapcsolatban. Hogy ez emberek dolgozzanak ezeken az “elvont” feladatokon. Ezért is tartunk ma ott, ahol tartunk. Az okot nem másokban, nem külső erőkben, hanem saját magunkban fogjuk megtalálni.

1989-90-ben még azt hittünk, hogy a központi tervgazdálkodást, és az egypártrendszert felváltó pluralizmus, a többpártrendszeren alapuló szabad, parlamenti demokrácia rendszere idővel mindenre megoldást jelent majd. Ugye abból indultunk ki, hogy az emberek már csak el tudják dönteni, hogy mi lesz jó nekik. A silány politikusokra senki nem szavaz majd, és így tele leszünk megannyi Széchényi Istvánnal, Deák Ferenccel, akik majd az ország jobbításán fáradoznak. A szabad sajtó által biztosított bőséges információáramlás miatt pedig az emberek jól, és helyesen fognak majd dönteni politikai kérdésekben. Nem így lett.

Egyesek gyorsan – fél év alatt -, mások csak egy-másfél évtized múltán jöttek rá arra a fontos fegyvertényre, miszerint az emberek (a nép) szinte képtelen logikus, vagy helyes döntést hozni a saját sorsáról. Egy részüket nem is érdekelte ilyen olvasatban a jövő – mert annyira benne éltek az előző rendszerben, amely még azt is meghatározta számukra, hogy mikor kelljenek, mikor feküdjenek, mikor egyenek, vagy mikor menjenek ki az utcára felvonulni. Ebben a nagy szabadságban el voltak veszve. Igaz ugyan, hogy ott volt a rendszerváltó értelmiség is, de a nép, és a változásokért harcoló – tízmillióhoz képest – maroknyi szabadcsapat azért nem ugyanaz. Költséges lett volna agyátültetést végezni milliónyi embertársukon, hogy átállítsuk őket a parlamenti demokrácia irányítóivá. Így maradt az idő súlya, és a remény, miszerint lassan, a rendszer változása után az emberek gondolkodása is változni fog. Ez sem jött be.

Noha azért a mai, demokratikus intézményrendszerben megcsömörlött szavazópolgár gondolkodásmódja nem azonos a néhai, 1980-as, vagy 1990-es önmagával, de alapvetően nem változott. Ami hozzájött a képlethez, az nem más, mint hogy most már tudatában van a főbb jogaival (pl. szavazás), de felelősségével már nem igazán. A felelősség nem csupán a következményekre vonatkozik, de arra is, hogy kötelessége az elvárható mértékű helyes döntés. Az pedig, hogy ehhez egyfajta “tulajdonosi szemlélete” is szüksége lenne a saját országával kapcsolatban, végképp nem jött át neki.

1989 október 23 - nagy remények

Gondoljunk csak vissza az első demokratikus szavazás végkimenetelére, ahol egy olyan párt kapott kormányzati felhatalmazást, ahol a langyos vízben való üldögélést a legfelsőbb szinteken is vezérlő elvként fogadták el, és írták elő. Ki szavazta meg őket? Az emberek? Volt csalás? Nem. Az emberek nem akartak markáns változásokat. Ha pedig akartak, akkor nem merték ezeket tettekre is váltani. 813 000 állampárti tagkönyv országában? Ne csodálkozzunk ezen – egyszerű gyávaság volt. Sok ember számára ez a harc saját maga ellen irányult volna. Ennek megfelelően a rendszerváltásból csupán “módszerváltás” lett. Ráadásul a Lengyelekkel ellentétben mi – nagy bátran – nem utasítottuk el a pártállamban felvett kölcsönök visszafizetését. Azóta is ezt a hógolyót nyögjük, görgetjük, amelyből évről évre egyre nagyobb hóbucka lett, majd hegy. Az adósságszolgálat miatt persze kénytelenek voltunk a privatizáció bevételeit az adósság mérséklésére fordítani, és közben a puha rendszerváltás, a nem túl bátor szavazók, no és az utóbbiak hozadékaként megkapott langyos vizes kormány miatt, a privatizációban sok átmentett politikai egzisztencia tudott, és kezdett el kamatozni. Csak őket az oroszországi kollégáikkal szemben ma már nem hívjuk oligarcháknak. Volt aki egy millió forintét vett nagyvállalatot, persze minimális saját erővel, rendkívül jó kamatozású hitellel. Aki pedig valahogy kimaradt a jóból, annak később ott volt a lehetőség, hogy mivel kétféle gázolaj lett a magyar piacon, két -féle árral, akár bele is kezdhetne a kettő házi átalakításába, gigantikus tartályokban, hogy a tőkefelhalmozás kezdeti szakaszát ki tudja pipálni – valódi munka nélkül. Ez volt ugye az olajszőkítés, amellyel kapcsolatban gyakorlatilag soha, senkit nem ítéltek el – egyetlen későbbi politikai oldal oligarcháját sem. Ilyen következményei is vannak a gyávaságnak.

Teltek az évek. Politikusok jöttek, politikusok mentek. Kormányok születtek, kormányok léptek le, alakultak át, mondtak le – ampányoltak, szavaztunk, kampányoltak, szavaztunk.

A 90-es évek értelmiségijeinek a legnagyobb tévedése az volt, hogy feltételezték: az emberek képesek átlátni az a helyzetet amelyben élnek, és okos gazda módjára terelgetik majd a hatalomba, vagy a hatalomból a politikusokat. Sajnos nem így lett. A népnek természetesen nem volt tapasztalata ebben. Hogy is lett volna? A 45 év egypárti rendszere után? Viszont a 90-es, kezdeti örömünnep mindenki a “szerzéssel” kezdett el foglalkozni – ez a  tendencia egyébként már a trabantos bécsi Gorenje korszakban világosan látható volt. Csodálkozunk? Évtizedek hiánygazdasága után? Nyilvánvalóan ebben nem hibáztatható a nép. Viszont abban, hogy az szavazóképes emberek jó része még évekkel a rendszerváltás után sem tett kísérletet arra, hogy valójában átlássa a politikát (amely persze egy új, külön szakma lett) az már megbocsájthatatlan bűn.

Az emberek nagy része tehát továbbra nem értett sem a politikához, és sajnos a gazdaság legalapvetőbb folyamataihoz sem. Viszont ők, milliónyian döntöttek az ország sorsáról minden választáson.

Egy idő után kezdtek ráébredni ezek az emberek is, hogy úgy korcsolyáznak mint malac a jégen, és remény sincs arra, hogy megtanuljanak bánni a korcsolyával. Arra pedig, hogy ők határozzák meg az ország műkorcsolya válogatottjának a minőségi keretét, pedig egyenesen képtelenek. Ezért egyre kevesebben szavaztak. Ez a döntés még a rossz szavazástól is silányabbnak tekinthető, mert utóbbi esetben még a “nép általi hatalom” illúziója sincs meg.

Ezzel egy időben a politikusok kezdtek rájönni arra, hogy mivel a nép nem érti a közgazdasági, politikai, és egyéb “maszlagot”, egyszerűbb, ha ezzel nem is próbálkoznak. Egy-két mondatos, majd idővel egy-két szavas jelmondatok jöttek, és karizmatikusnak látszó vezetők. Egyszerű kampányok, egyszerű embereknek. Aztán arra is rájöttek, hogy a nép gazdasági ismeretei olyan kezdetlegesek, hogy bármit ígérhetnek, soha senki nem fogja egy túlzó ígéretre azt mondani: “ezt nem hiszem el”. Így az ígéretek egyre jobban eltávolodtak a valóságtól. És az irreálisabbnál irreálisabb nagyotmondásoknak örültek az emberek – így kell ezt csinálni. A 15., 16. havi nyugdíj bevetésére ebben az illúziókampányban csak azért nem kerülhetett sor, mert ugye beütött a gazdasági válság. Akkor sem a szavazók miatt fogták vissza magukat, hanem mert saját maguk számára is nyilvánvaló lett volna, hogy kilóg a lóláb. A szavazási hajlandóság pedig tovább csökkent  – egyre többen lettek reményvesztettek.

Aztán elérkeztünk a közelmúlthoz. Volt egy párt, aki az ígéretek áradatában megcsömörlött tömegeket úgy kívánta megdolgozni, hogy egy, az eddigi összes ígéretnél nagyobb hülyítési csomaggal állt elő. Ráadásul olyan elsöprő vehemenciával, amellyel a szavazók nagy többségénél eloszlatta az összes “gyanút “. “Végre egy párt, ami tudja mi kell nekünk” -mondogatták. “Egy millió új munkahely” – a gazdasági világválságban. És az emberek újra hittek, és hittek. Igér – megnyer – megszeg – mutogat, Igér – megszeg…. Abban az ördögi mókuskerékben élünk. Miért lehet ezt még ma is megetetni a szavazókkal? Mert nem értenek ahhoz, amiről szavaznak. A magyar szavazópolgár olyan mint egy öt éves császár egy több tízmilliós birodalomban – egy nyalóka ígéretéért mindent megszavaz a politikusoknak. Nem nőttünk még fel, az az igazság. Ha majd valaki mérsékelt megszorítási csomaggal fog kampányt nyerni, amely ráadásul valós tényeken alapszik ? nos, akkor majd azt mondom: felnőttünk.

Orbán Viktor távvezérelve, az amerikai nagykövettel - háttérben Habony

Az új kormány azonban nem csak az ígérgetés mértékében különleges. Abban is, hogy ők használták először a modern szociológia, és társadalom manipulálás teljes eszköztárát ahhoz, hogy a kiszolgáltatott, robotoló, jobb sorsra érdemes magyar szavazógépeket szavazásra bírják. Nem titok, hogy a márkaépítő Habony Árpád, Orbán Viktor főtanácsadója, jelenleg a hatalom második embere. Belső informátorok szerint “Aki Habonnyal tárgyal, az Orbánnal tárgyal”. Mindenesetre a jelenlegi kormánypárt nagyságrendileg jobban használja a propaganda eszközeit a társadalom tájékozatlanabb tömegeinek a befolyásolására, mint bármely más politikai erő az országban, és ennek a célnak az érdekében két amerikai szakértő is bedolgozik nekik a rendszerbe. A gond csupán annyi: a hatékony propaganda nem garantálja a társadalmi hasznosságot – sőt. Gondoljunk csak a dohányipari cégekre. Személyi kultuszt felépíteni politikailag kétségtelenül hatékony eszköz lehet, viszont ritkán végződnek ezek a kísérletek a társadalom számára is sikertörténetként. Elég ha ezzel kapcsolatban az elmúlt hat évtized történelmére gondolunk. Amíg mi nem leszünk okosabbak, ne várjuk el ezt az általunk beszavazott politikusoktól sem. A profi, érzelmi alapú politikai manipuláció elleni védekezés első lépése: beismerjük, hogy nem vagyunk elég tapasztaltak ellene. Nincs szükségünk sem egy új Sztálinra, Brezsnyevre, Mao-ra, vagy Rákosira.  A személyi kultuszok kerüljenek a helyükre: a történelemkönyvekbe. És ne a napilapok címoldalára.

 

A szerző marketing és PR szakértő

 

Nézd meg a főoldalt is!
   



LIKE-olj!


Tényező.hu | Nem mindennapi hírek. Független, újságírók által fenntartott és szerkesztett, teljesen cenzúra mentes, tényeket, és magánvéleményeket tartalmazó elektronikus médum.

Print Friendly Nyomtatás Az oldal PDF verziója PDF

Ajánlott cikkek:

Szeptemberfeszt a Népligetben (videó)
A tűzszerész csak egyszer tévedhet
Schiffer: "A nemzeti cinizmus rendszere"
A tévedés következő stációja - a Jobbik.
Márai: mi is a "jobboldaliság"?
OBAMA győzőtt, vagy a választási rendszer?
"A Szentkirályi titok" - Balogh Levente
Szekértáborok a magyar ugaron
Geopolitikai játszmák – orosz oldalról nézve
Egyetem vagy munka mellett is lehetsz katona
NATO központba vonultunk - tartalékosként
Balogh Péter interjú: „10 NNG méretű cég, 10 éven belül, 10 ezer emberrel."
Címkék:
, , , , , , ,

Comments Closed

- “Emberhülyítés”

  1. lényeglátó

    A respublika dicsérete nem más, mint írtózatos nagy hazugság! (tartalmi idézet/ Széchényi 1836, van aki ma is megkajálja! Kérdezzétek meg, az amerikai szerecsenyekket!

  2. Csuda egy írás!

    Cím; Emberhülyítés.

    Eredmény: “Ezért is tartunk ma ott, ahol tartunk. Az okot nem másokban, nem külső erőkben, hanem saját magunkban fogjuk megtalálni.”

    Aha.

    Eszerint elbutítottuk magunkat? Eszerint nem is a politikusokat, hanem magunkat kell leváltani?

    Mély tisztelettel kérdezem.

    Mi a megoldás?

    • MAC

      Birkateszt 1.0:

      Mikor nézted meg utoljára, jártál utána mit tartalmaz a körzetedhez tartozó jelöltek programja? (és nem csak párt alapján szavaztál)

      Mikor írtál a parlamenti képviselődnek egy ügyben ameleyt fontosnak tartottál?

      (van egyáltalán olyan ügy, amit nem csak a kocsmában és a legjobb barátoddal beszélsz meg?”

      Tudod az emai címét a képviselődnek?

      Tudod hogy mit szokott mondani a parlamentben?

      Tudod hogy minden beszéde videón, és szöveges formában visszakereshetően fent van?

      Próbáltál már beszélni vele egy olyan ügyről ami téged foglalkoztat?

      Próbáltál már rá nyomást gyakorolni?

      Ugyanezek a kérdések adottak más jelöltek kapcsán is….

      Ha túl sok a “nem” válaszod, nem mentél át a birkateszten.

      Kb. itt kezdődik a dolog.

  3. Kedves MAC!

    Ha nekem írtál, gyorsan válaszolok.

    “Mikor nézted meg utoljára, jártál utána mit tartalmaz a körzetedhez tartozó jelöltek programja? (és nem csak párt alapján szavaztál)”

    Választások előtt. Egyiknek sem tetszett a programja. Egyikre sem szavaztam. De szavaztam (mindre = érvénytelen). Nincs tehát képviselőm. A körzetemben van képviselő, de engem ne képviseljen. Mert én nem adtam neki felhatalmazást a képviseletemre.

    Többi kérdésedre válaszoljak? Ugye arra nincs szükség.

    Hány kérdésből hányra adott “nem” alapján bukik teszted kitöltője. Csak azért kérdezem mert mostanában sok vélemény hangzik el konkrétumok, számok nélkül :-)

    Téged véleményedért fizetnek (itt e weblapon), vagy szabad akaratodból, szabadidődben készítesz teszteket?

  4. lényeglátó

    Alaptények. 1 Egy pártrendszer, csak bologató jánosok kánont elfogadók kerülhettek pozicióba! 2. egyetemi oktatógárda lecserélése, 1948 ban, mai vezetők mind a ó neveltjük! 3. mindegy melyik párt, mind önérdekű meggazdagodni vágyó barom! Gyorsan, most van alkalom!

  5. lényeglátó

    ?A politikában az emberek mindig az ámítás és az önámítás együgyű áldozatai voltak és azok is maradnak, amíg meg nem tanulják, hogy bármely erkölcsi, vallási, politikai, szociális frázis, nyilatkozat, ígéret mögött fel kell fedniük egyik vagy másik osztály érdekeit. A réginek a védelmezői mindig rá fogják szedni a reformok és javítgatások híveit, amíg ezek meg nem értik, hogy minden régi intézmény, bármily használhatatlan és rohadt is, egyik vagy másik uralkodó osztály erejére támaszkodik.? Lenin mondott ő megjegyezni valókat is. Kidobtátok mindenestől!

  6. Gandalf

    Az a legnagyobb bajunk, hogy gyakorlatilag nincs gazdaságunk. A multikat ránk engedték a korrupt politikusok,. ahelyett, hogy annak idején technológiákat vettünk volna, csak piaccá váltunk. Nincsenek munkahelyek. Csak adunk-veszünk, de nem termelünk semmit, csak korrupciót és szegénységet.
    Ennek a több mint 20 év tökölésnek és lopásnak ez lett a következménye.

    A teljes elhülyítés a jobb és bal oldalról most ért a csúcsára.
    Most az jön, hogy az emberek egymást fogják elpusztítani.
    A fidesz a Rákosi-korszak játékait akarja játszani.
    A szelídeknek most össze kellene fogni, és farkasokká kellene válni a hatalommal szemben, ha nem akarnak teljesen elszegényedni.
    Vagy marad a nyalás, a meghunyászkodás, vagy a külföld.
    A CNN-t már nem lehet nézni. Szerintem sötét idők jönnek, ha ezek hatalmon maradnak.
    Peace!

  7. lényeglátó

    Szabó Dezső: Mit jelent ez a jobb és baloldaliság? Azt, hogy az illetők egy, az országot érintő egyetemes, vagy részletkérdésekben nem fizikai és pszichikai adottságok összes ismeretéből s a szóban forgó probléma elképzelhető minden hatásából alkotják meg az ítéletüket: hanem egy híg tudományellenes, elemeiben ellentmondó piszkos frazeológia szerint mely őket jobb- vagy baloldaliakká kötelezi? ? aszerint, hogy melytől reméli a maga boldogulását, zsákmányát, mondom hozzá én.

    Demokrácia? Ez a hazug népképviselet egy az állatvilágban teljesen lehetetlen, perverz helyzetet hozott létre. A vágómarhát a mészárosok letaglózzák: szegény marhák nem tehetnek róla. De van-e olyan örült képzelet, mely elképzelje, hogy a szarvasmarhák zászlós felvonulásban, éljent rikoltozva Kossuth-nótát énekelve válasszák meg azokat a mészárosokat, aki letaglózza őket?

Nem lehet hozzászólni


Bejelentkezés
tárhelytárhely