Ellenség a kapuknál? Kína és Magyarország | Tényező.hu

Ma 2019. október. 18, péntek, Lukács napja van.

Támogassa a függetlenséget:

Ellenség a kapuknál? Kína és Magyarország

Share

Békés szándékok

A kínai miniszterelnök, Ven Csia-pao Magyarországon tárgyalt. A kínai nyitást a legtöbben rendkívül sikeres fejleménynek állítják be – fel kell hívnunk azonban a figyelmet az árnyoldalakra is. Nevezetesen, hogy mi mozgatja Kínát, és a világot ezzel kapcsolatban. Múltidézés, ‘miértek’, és ‘hogyanok’.

 


Kína gazdasági világhatalom. Aki ezt megkérdőjelezi annak fogalma nincs a jelenlegi helyzetről –  ebben azt hiszem szinte mindenki egyetért.

Ha egy kicsit körülnézek, meg kell állapítsam hogy Kínában gyártják azt a Notebookot amelyen most a cikket írom, a wi-fi routert amelyen keresztül internetezek,  a  szervert, amelyen a tényező.hu fut, a diktafont, amellyel interjúzunk, a fényképezőgépet, és az objektívet, a rövidnadrágot, és a pólót is amelyet most viselek. Ha jobban körülnéznék, rövid idő alatt legalább tíz másik tárgyat is tudnék mondani, amelyet Kína gyárt és én használok. Ezzel valószínűleg már mindannyian így vagyunk, vélhetően Ön, a rokonai, és az ismerősei is.

Kína nagy utat tett meg az elmúlt évtizedek során, és már nem csupán a műanyag fröccsöntött gagyik birodalmának a királya. Kína szinte már mindent gyárt, de azért még nem Kína gyárt mindent. Legalább is azokat a dolgokat amelyre lehetőséget kapott hogy gyártson azt gyártja is. Úgy tűnik, mint ha a világgazdaság jó része úgy alakult volna át, hogy szinte már evidenciává vállt, hogy a termékek tervezése, és a marketingje Kínán kívül zajlik, a gyártás viszont szigorúan Kínában. Sok iparágban ez már annyira elfogadottá vált, hogy ettől csak nemzetbiztonsági, vagy egyéb, rendkívüli esetekben térnek el. Sok magyar vállalat gyártat Kínában, attól függetlenül hogy melyik iparágban tevékenykednek.

Az egypártrendszerre épülő, kapitalista gazdaság nagyon hatékony elegyet alkot azzal a hihetetlen embertömeggel amellyel az ország rendelkezik. Azonban azt is látnunk kell, hogy immár végzetesen megborult az az termelési egyensúly, amelyről mondjuk tizenöt évvel ezelőtt még beszélhettünk. A termelés olyan mértékben átcsúszott Kínába, amely már komoly kockázatokat is jelenthet.

Mélyrepülésbe lenne képes hozni az amerikaiak fizetőeszközét, a dollárt, és természetesen ezzel együtt  az amerikai állampapírok is bukófordulót tudnának venni.

Miért baj az, ha a jövőben (közepes túlzással) Kína fog gyártani szinte mindent? Gyakorlati példával élve: Kína bevásárolt a VOLVO-ból, mert elegendő tőkéje van hozzá, viszont azt is és érdemes tudni hogy hosszabb távon már a kínai gyártást tervezi. Miért baj az nekünk ha a Volvo-kat Kínában fogják gyártani a kínai tulajdonosok? Például azért. mert ha a jelenlegi tendencia tovább folytatódik (az amerikai ipar, és termelési bázis – amely a kínaihoz képest sokszor versenyképtelennek bizonyul – ipar, leépítésével) akkor valóban ki fog alakulni az a helyzet, immáron szinte majdnem minden téren, miszerint az új rendszer:

KÍNA TERMEL, AMERIKA FOGYASZT.

Egyébként már jelenleg is megfigyelhető, hogy hasonló módon működik “meglehetősen sok minden”, de még nem mondhatjuk azt hogy “szinte minden”. Kérdés:  miért is probléma, ha kialakul az utóbbi helyzet?

Azért, mert Kína ezzel a húzással nagyon komoly politikai ütőkártyához fog jutni, amellyel manipulálni tudja a teljes amerikai gazdaságot. Fogalmazzunk másképp: ez esetben nem csupán manipulálni lesz képes, hanem akár a padlóra küldeni.

Egészen pontosan mélyrepülésbe lenne képes hozni az amerikaiak fizetőeszközét, a dollárt, és természetesen ezzel együtt  az amerikai állampapírok is bukófordulót tudnának venni. Amerikának 14 billiárdnál több adóssága van, amely az USA bruttó nemzeti össztermékének (GDP – konyhafordításban: amelyet egy évben termel) 100%-a. A külső adósság legnagyobb részét pedig Kína finanszírozza ennek az óriási adóssághegynek.

Egy gyakorlati példa a könnyebb érthetőségért

Az USA adóssága - érdemes összehasonlítani az 1935-ben tetőző adósságbuborékot a jelenlegivel

A kínai-amerikai gazdasági együttműködés ahhoz hasonlatos (remélem a gyengébb idegzetű nemzetközi gazdasággal foglalkozó közgazdászok nem fognak tiltakozni a végletekig leegyszerűsített modellért) mint ha lenne egy olyan szomszédunk,  aki régebben nagyon nagy lábon élt, – általában új BMW-vel járt, minden évben a Kanári-szigeteken nyaralt, és még a gyerekei is francia magániskolában tanultak – miközben mi keményen dolgoztunk azon, hogy végre gazdaságilag feltörjünk. (Hogy kicsit pontosabb legyen a közgazdasági/ szociológiai/társadalmi modellünk, vegyük hozzá: parancsuralmi rendszert alakítottunk ki a népes családunk körében, és az általunk felvirágoztatott autószerviz vegyi anyagait a szomszédos patakba öntjük.) Adva van tehát a régebben jól élő szomszédunk, és mi, a prolik.

A helyzet azonban fordult. Miközben a tizenöt fős nagycsaládunkban tizenegy ember még mindig nyomorog, négyen azonban egyre jobban élünk, és egyre több pénzünk van. Gyűjtjük, és e mellett a vállalkozásunk  is egyre jobban gurul. A szomszéd BMW-s – akinek mostanában már korántsem megy olyan jól mint rég – pedig  arra kér minket, adjunk neki évente 30 millió forintot, hogy továbbra is ki tudja élvezni a gazdagsággal járó eddigi életvitelét. Ezért cserébe ad nekünk 30 db papírt, amelyek mindegyikére az van írva hogy “BEFEKTETÉS A SZOMSZÉD JÓLÉTÉBE – NÉVÉRTÉKE: 1 MILLIÓ FORINT”. A házilag készített papírokat kinyomtatja az otthoni printerével. Ezek után azt mondja nekünk: higgyük le, jó üzlet lesz, ráadásul az összes autójukat nálunk fogják szervizeltetni, és ezzel rendkívül jó fogunk járni. Sőt, azt ajánlják: nyissunk egy éttermet is, ahol majd ehetnek az összes ismerősükkel együtt. Természetesen mindent fizetnek.

A szomszéd évről évre többet kér, mi pedig fizetünk a kinyomtatott papírjaiért.

Egyszer csak azt vesszük észre, hogy a szomszédnak már – mondjuk – 2345 db BMW-je van, mi pedig egyre jobban felfejlesztjük az autószervizünket hogy jobban menjen a munka. Ráadásul ott van a 15 alkalmazottal működő éttermünk is, ahová naponta háromszor járnak enni. Látszólag minden ok. Megy az üzlet. Viszont egyszer ráébredünk arra, hogy éppen azon gondolkozunk, hogy “azért az mégsem járja, hogy amíg mi teljes mértékben kiszolgáljuk a szomszédot, ő a mi pénzünkön dőzsöl. Nem jól van ez így.”

ITT KEZDŐDIK A PROBLÉMA.

Most váltsunk vissza a szomszédos példáról a kínai-amerikai viszonyra:

Bonyolult kapcsolatok

Kínának jelenleg eszében nincs hogy  ezt a meglehetősen egyoldalú kiszolgálói szerepet felrúgja (miszerint egyrészt ellátja az USA-t termékekkel, másrészt végső soron finanszírozza is az USA fogyasztását), ugyanis ha Kína felborítaná a bilit, akkor Amerika – nyilvánvalóan – már nem lenne képes ilyen mértékben kínai termékeket venni – magyarul megszűnne ez a nagy mértékű kereslet a kínai termékek irányába az USA részéről.

Tehát, ha mondjuk Kína – egy “hirtelen ötlettől vezérelve” – elkezdené durván kiárusítani az egyébként  döbbenetes mennyiségben felhalmozott amerikai állampapírjait – hogy sokkal inkább valódi értékhez jusson, mondjuk bevásárolna helyette aranyból, stb. – akkor a nyilvánvaló közgazdasági elvek alapján az USA akkorát bukna, hogy olyat ritkán lehet látni.  Kína tehát változatlanul tovább finanszírozza az USA  lassan már tarthatatlanná váló (de jelenleg még viszonylag jól menedzselt) adósságállományát, bár már korántsem azzal a vehemenciával, mint amilyennel ezt korábban tette. (Kisebb részeket már több alkalommal is értékesített belőle) Akit a téma mélyebben is érdekel, annak  érdemes elolvasnia az “Újabb gazdasasági világválság közeleg?” című írásunkat.

Az USA jelenlegi, közel 14,5 trilliárdos adósságállománya a jelenlegi előrejelzések alapján 2015-re minimum 18,5 trilliárdos lesz. Az ország deficitje nem lesz a kezelhető szinten a végtelenségig.

Mi lehet a megoldás?

A kérdés az, hogy vajon mi az a “csoda módszer”, amely alkalmas arra hogy egy ilyen, brutális mértékű adóssághalmazt nem csupán kezelhetővé tegyen, de  minimális szintre is vigyen? Mi az az eszköz, amely az egyre nagyobb amerikai munkanélküliséget képes teljesen megfordítani? Esetleg olyan is létezik amely mindkét problémát egyszerre képes megoldani?

Ha jól megnézzük a cikkben lévő grafikont, akkor láthatjuk hogy a nagy gazdasasági világválság hatására 1930-tól az 1935-ös csúcsig rekordot döntött az adósság az USA-ban. Viszont amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan el is tűnt. A történelemkönyvekből tudjuk hogy a krízis után pár évvel már elkezdett jelentősen csökkenni az adósságállomány, majd 1943-44 között egyszerűen beállt  egy – az addigiakhoz képest – szinte minimális szintre.  Az első időszak sikerei egyértelműen a Roosevelt által bevezetett New Deal gazdaságpolitika következményei voltak, (ráadásul a 1929-es válság felveti az előző elnök felelősségét is) viszont érdekes megfigyelés,  hogy az államadósság éppen 1941-re esett le a viszonylagos minimum szintre, hogy aztán az 1941-1944-es intervallumban végig ott is maradjon.

Ez valósávos gazdaság csoda, mondhatnák a laikusok, vagy azok a közgazdászok, akik valami miatt diákként hiányoztak az összes huszadik századdal foglalkozó történelem órájukról. Mert ugye mi zajlott a negyvenes évek közepéig bezárólag a világban?

Egy kis történelmi emlékeztető

“Aki nem tanul a történelem hibáiból, az arra kárhoztatott hogy újra megismételje azokat”

Pénzügyi válság (1929-)

Emlékkép a harmincas évekből: az 1929-es események egyik hatása, háttérben a múlttal

Világszinten túltermelés alakult ki, s hatalmas mennyiségű cikk vált eladhatatlanná, ráadásul megindult az ipari forradalom harmadik hulláma is. Ezek után 1929. október 24-én, a “fekete csütörtökön” megkezdődött a részvénypiaci recesszió is, sokan innen számítják a válság kitörését.  A közeledő válságnak számos jele mutatkozott – csökkentek a fogyasztói kiadások, kevesebb házat és autót adtak el, mint korábban, szeptemberben pedig komoly áringadozás következett be. 1929. október 24-én a “fekete csütörtökön” / “fekete pénteken” pedig a New-York-i tőzsdén (Wall Street) 11 órától eladási pánikhullám tört ki, ennek következtében zuhanni kezdtek a részvényárak (mintegy 12 millió részvényt adtak el), és ez a tendencia nem is állt le tartósan. Október 29-én (“fekete kedd”) újabb eladási láz tört ki (újabb 16 millió részvénytől szabadultak meg a befektetők), aminek következtében az árfolyamindex soha nem látott mértékre süllyedt (míg 1929 szeptember 3-án bekövetkező tetőpont 381 pont volt, addig november 13-ára ez a mutató 198 pontra esett vissza).

Gazdasági válság (1930-1933):

Az Federal Reserve rendszer 1913-as létrehozása után a legnagyobb amerikai bankok nem érezték felelősségüknek betölteni a végső hitelezői feladatokat, mivel ez a központi bankok feladatkörébe tartozik, így több csődhullám söpört végig az Egyesült Államokon a válság alatt. Az első 1930. októbertől – decemberig tartott, ami bankpánikhoz is vezetett és végső hitelező hiányában nagyon sok bank csődjét jelentette. A következő csődhullámot a restriktív költségvetési politika okozta és 1931. júniustól decemberig tartott. Végül pedig a válság mélypontján végigsöpör egy harmadik csődhullám is 1932 decemberétől 1933 márciusáig.

Munkanélküliségi válság (1932-1933)

Ekkortájt a munkanélküliség az USA-ban 2%-ról 25%-ra nőtt.

NEW DEAL (1933)

A munkanélküliség megszüntetésére létrehozták a polgári tartalék hadtestet (CCC), a munkások táborokban laktak, ingyen étkezést, szállást, egyenruhát és napi 1 dollár zsebpénzt biztosítottak számukra. A program keretében erdőket ültettek, utakat, hidakat építettek, folyószabályozást végeztek. Megalakult a közmunkaügyi hivatal is, melynek feladata a közmunkák szervezése volt.

Az első New Dealt Keynes gazdaságpolitikájára alapozva 1935-36-ban egy újabb követte, amely kétmillió munkanélküli számára teremtett munkahelyet. Az intézkedések következtében az amerikai gazdaság újra felfutóban volt, nem csoda, hogy az elnök az 1936-os választásokon földcsuszamlásszerű győzelmet aratott, s az évtized végére Amerika kilábalt a válságból.

ADVA VOLTAK TEHÁT A TÚLTERMELÉSI VÁLSÁG, A PÉNZÜGYI VÁLSÁG, MAJD A MINDEN TERÜLETEN ÉREZHETŐ GAZDASÁGI VÁLSÁG MIATT KIALAKULT MUNKANÉLKÜLI TÖMEGEK.

Gyakorlatilag  ingyen dolgoztatták őket egy – társadalmilag, gazdaságilag elfogadható, és pozitív – cél érdekében, ezzel az embereket nem csak rávették, de rá is szoktatták az óriási közmunka programokra, amelyek aztán később, 1941-től is jól tudtak működni.

A jelenlegi helyzet

Azt a furcsa helyzet, amelyet röviden úgy foglalhatunk össze, hogy “Az USA nem igazán terel, viszont nagyon is fogyaszt” nem fog örökké tartani.  Mint ahogyan semmilyen más, realitásoktól elszakadt, mesterségesen fenntartott rendszer, vagy elv sem volt működőképes a múltban az idők végezetéig.  Az amerikai lufi tehát ki fog pukkanni, és sokkal nagyobbat fog szólni, mint azt bárki is képes jelenleg felmérni a mainstream vonalon mozgó, “racionálisan gondolkodó” közgazdászok közül. Talán azért mert a történelem ritkán tűnik racionális döntések sorozatának, ha azt csupán és kizárólag egy szempontrendszer (mondjuk a közgazdaság) szerint vizsgáljuk. Persze hogy nem képesek rá, ugyanis amiről most beszélünk az nem csupán közgazdasági, és pénzügyi  folyamatok igen bonyolult rendszere, hanem maga a komplex valóság, amely a történelmet alakítja. Szeretnék még melegében eloszlatni egy – sajnos még a vezető értelmiség egyes körében is terjedő – tévedést, miszerint a történelem az, ami már jó ideje elmúlt, a jelen, vagy a közelmúlt pedig egyértelműen az amely nem tartozik a történelemhez, mint olyanhoz.

Tegyük fel, ha Önök az USA helyében lennének (remélem emlékeznek a két szomszéd példájára), mit tennének akkor, ha azt gondolják, hogy a dollár végérvényesen be fog bukni?

MONDJUK NEM HAGYNÁK.

Álljunk meg egy szóra. Mi az hogy “nem hagynák” ? És lehetséges ez egyáltalán? Mert ugyan valójában mik  is ezek a gigantikus mértékű, évente egyre nagyobb deficitek, és a külső adósság?

SZÁMOK. Egyszerű számok. A legitimitását legvégső soron minden nemzetgazdasági adatnak a dolgozó emberek adják meg, és a létező, működő országok, stb. Ha az USA egyszer – a tényekkel ellentétesen – azt mondaná, hogy “Nincs adósságom.” , akkor – a világban uralkodó igen komplex egymásra utaltsági, és az ezer szálon kapcsolódó gazdasági folyamatok miatt – igen nagyot veszítene egy ilyen “agresszív, önadósságleírással”. Tehát maradjuk annyiban, hogy ez a módszer nem célravezető. Tegyük hozzá: gyakorlatilag lehetetlen is. Ugyanis hiába rendelkezik az USA a legnagyobb fizikai erővel a jelenlegi egyetlen szuperhatalomként, ez még igen kevés.

Viszont mi van akkor, ha az USA rendkívüli helyzetben, és annak folyamatában  próbálja meglépni azt, hogy kiugorjon az adósságcsapdából? Ha az USA a fejlett hadseregéből adódó ütőkártyát még idejében teríti,  még az előtt, hogy a fejére szakadna, és maga alá gyűrné az egész gazdasági/pénzügyi lufi. Amikor még “relatíve jól megy”. Amikor még nem gravitál lefelé a dollár, és nem kezdenek el zuhanórepülésben mozogni az amerikai állampapírok.

Hogy jön a képbe Kína?

Kína teljes felemelkedéséhez, és jövendőbeli gazdasági világhatalmi státuszához elméletileg semmi kétség nem férhet.

Vagy inkább “férhetNE”.

Ugyanis ez már rég nem egy gazdasági kérdés . Hanem politikai. Világpolitikai. Végső soron hatalmi.

Magyar Köztársaság tábla - kiegészítő információkkal ellátva

A legalapvetőbb tények ismeretében józan paraszti ésszel is nyilvánvaló, hogy a jelenlegi egyetlen megtépázott szuperhatalom, az USA, nem fogja könnyen adni a világ legnagyobb gazdaságnak a címét. Kis ország vagyunk, Európa közepén, Dél-Európa tetején, Nyugat-Európa szélén. Logisztikailag az ilyet szinte megkerülhetetlen tranzitországnak nevezik. A geopolitikai helyzetünk adott, a mozgásterünk igencsak korlátozott – viszont nem teljesen az. Néhány opcionálisan választható  szabadságfokunk azért még van, főleg az első időszakban. Így van ez Kínával kapcsolatban is.

És már ha itt járunk, még egy fontos dolgot meg kell említenünk, amit egyesek hajlamosak elfelejteni:

Általában az már előre leosztott  szokott lenni, hogy mi melyik csapatban játszunk, – legyen a téma a gazdasági elsőség, vagy bármi más. Jelenleg ez úgy néz ki nem a kínai válogatott lesz.

Ezért aztán csak okosan. Lehet ismerkedni, lehet kölcsönös szerződéseket kötni, lehet abban az irányban elindulni hogy megpróbáljuk a kínaiakkal kifizettetni a deficit egy részét. Viszont a “a két ország közötti lehetséges katonai együttműködés”-el kapcsolatban (amelyeket néhány médiában lehetett olvasni) erősen lebeszélném a döntéshozókat.

Alternatív megoldások?

Léteznek un. alternatív megoldások a válság megoldására?

A kínaiak hajlandóak magyar állampapírt venni, és hoztak egy labdát. Üveggyöngyökre nem volt szükség, mert Orbán focizik.

Léteznek. Nagyon sok ilyen módszer létezik, a banki/pénzügyi rendszer gyökeres átalakításától elkezdve, az országok közötti külső hitelek drasztikus átminősítésén, csökkentésén és elengedésén keresztül egészen az olyan módszerekig, amelyek még ettől is nagyobb tabutémának számítanak a jelenlegi világgazdaságban. Ezeknek sajnos ugyanaz a bajuk:  az emberek számára hasznosak lennének, viszont az igazán komoly pénzembereknek, a lobbistáknak, a hatalom gyakorlóinak, akik a bankrendszer, a hadiipar, és a politika mögött állnak viszont már nem igazán.

Személy szerint bízok az utolsó bekezdésben említett verziók beszédtémává válásában, viszont jelenleg nem nagyon látom a dolog  realitását.


Nézd meg a főoldalt is!
   




LIKE-olj!


Tényező.hu | Nem mindennapi hírek. Független, újságírók által fenntartott és szerkesztett, teljesen cenzúra mentes, tényeket, és magánvéleményeket tartalmazó elektronikus médum.

Print Friendly, PDF & Email

Ajánlott cikkek:

Végső cél: Irán - az elhallgatott Sunday Herald cikk
Major Joe Kropkó Péter nyomdokain
A tűzszerész csak egyszer tévedhet
Ne fényképezzé'!
Schiffer: "A nemzeti cinizmus rendszere"
Emberhülyítés
Viktor! Nem egymillió munkahelyet kérek. Egyet.
"Demokráciaexport" bombákkal. Iránnak is?
Mindennapi kenyerünk - dokumentumfilm
Az "Aranyember" - Klapka György

Comments Closed

Nem lehet hozzászólni


Bejelentkezés
tárhelytárhely