Einstein már 1932-ben tudta | Tényező.hu

Ma 2019. április. 25, csütörtök, Márk napja van.

Támogassa a függetlenséget:

Einstein már 1932-ben tudta

Share

Albert Einstein - nem csak azért volt okos, mert felfedezett dolgokat, hanem azért is, mert már 1932-ben lelépett Európából.

Nagyon sokat gondolkoztam azon régebben, hogy vajon miért nem lehet hatni az emberekre, ha az eddigi ismereteiktől különböző dokumentumokat, véleményeket vagy álláspontokat próbálnak az újságírók eljuttatni hozzájuk. Később sejtettem, egy ideje pedig már tudom is. De változtat-e ez valamit?


 

Aligha. Talán csak annyit, hogy az újságíró tudja, miért nem működik a dolog. Még több idő után esetleg rájön arra, hogyan lehet ‘kijátszani a rendszert’, hogy alapvető dolgokról mégis eljusson némi információ morzsa az emberekhez. Még akkor is, ha az üzenet teljesen ellentéte a hivatalos, ámde – adott esetben – hamis információknak.

Higgyék el, az újságírók azért nem hülyék. Legalább is nem mindegyik.  Az persze más lapra tartozik, hogy meg kell felelniük az előfizetőik és törzsolvasóik ilyen-olyan világképének, mert szinte már senki nem szeretne olyan dolgokat olvasni, amely kellemetlen a számára. Persze az igazság is lehet kellemetlen – legfeljebb akkor nem írják le az igazságot. Az igazság szimpla papírra vetéséből vagy kimondásából is lehetnek azért problémák.

Sőt, ebből a szempontból a “nem teljesen piaci alapú médiumok” sem védettek. Emlékezetes volt, amikor a Széles Gábor vállalkozó által tulajdonolt  Echo Televízó pár műsorában – talán megfeledkezve önmagukról – elkezdték pénzügyi és gazdasági  szakemberekkel kitárgyalni a FED (az amerikai központi jegybank) dolgait, amelyről – mi újságírók – álmunkból felkelve is tudjuk, hogy a legmélyebb “Shut up” tabu a tömegmédiában.

Látszólag az említett esettől teljesen függetlenül, de azért villámgyorsan levették az Echo Televíziót az egyik  legnagyobb kábelszolgáltató analóg (sok ember számára elérhető) kínálatából. No, de ne keverjünk bele aktuálpolitikát. A tényező.hu nem erről szól.

Viszont maradjunk egy másik, érdekes példánál. Lássuk a jelenleg hivatalosnak tekinthető – és persze társadalmilag elfogadott – tájékoztatást egy közel tíz évvel ezelőtti,  jelentős esemény kapcsán:

Első változat:

A hivatalos álláspont a 2001. szeptember 11-ei események kapcsán az, hogy Osama Bin Laden Afganisztánból megszervezve belevezette a terroristák által eltérített utasszállító gépeket az épület tornyaiba, továbbá a repülőgépekből kifolyt és  meggyulladt üzemanyag hője meggyengítette a tornyok szerkezetét, amelyek összedőltek. Az esemény oka Osama Bin Laden és az arab terroristák személyes bosszúja volt.

Az értelmiségi körökben, informális csatornákon terjedő “alternatív-hivatalos” (ilyen körökben közös nevezőnek tekinthető) álláspont a következő:

Második változat:

A 2001. szeptember 11-én a WTC tornyok leomlását nem a repülőgépek becsapódása (és az azt követő repülőgép üzemanyag égése során bekövetkező strukturális gyengülés) okozta, hanem megtervezett, mérnöki pontossággal lebonyolított, robbantások sorozata. Az esemény oka az amerikai szabadságjogok korlátozásának, a hadiipari költségvetés drámai növelésének  az igénye, ill. Afganisztán és – elsősorban – Irak megtámadásának a legalizálása volt.

Egy kis magyarázat

Ha Ön nem tartozik bele olyan – jellemzően értelmiségi – informális körbe, amelybe pl. Einstein már a harmincas évek elején is tartozott , akkor igen kicsi az esélye arra, hogy az utóbbi – véleményem szerint igaz – verziót elfogadja a szeptember 11-ei események kapcsán. Az ok nagyon egyszerű: Ön nincs abban a helyzetben, hogy képes legyen objektív módon és kritikusan felülvizsgálni az eseményeket, hiszen az Önt körülvevő emberek döntő többsége, és az összes nagy média csatorna (televíziók, országos napilapok, nagyobb híroldalak) is megszólalásig azonos véleményt (az elsőt) képviselik Ön felé. Ennek a jó oldala és következménye az , hogy a tömegmédia által Önnek biztosított egyoldalú információk hatására – többé kevésbé – szilárd világképpel fog rendelkezni (ellentétben Einstein húszas években tanúsított magatartásával, amikor még bizonytalan volt).  És a legtöbb kérdésben igaz lesz az Ön által is elfogadott álláspont.

A rossz oldala viszont az, hogy amennyiben a tömegmédia manipulálni kívánja Önt (pl. az Iraki háború kitörésének az okaival, vagy a szeptember 11-én bekövetkezett események kapcsán), akkor viszont teljesen védtelen lesz. Bár – az előbbiekben hasonlóan – ebben a helyzetben  is többé kevésbé szilárd világképpel fog rendelkezni, az alapvető különbség azonban az ezt megelőző példához képest az lesz, hogy az Ön által birtokolt információ és az adott dologgal kapcsolatos világkép hamis lesz.

Magyarul, Einsteinnel ellentétben Ön is csak a negyvenes évek elején (rosszabb esetben 44-ben) ébredne rá, hogy addig hamis információknak hitt – még akkor is, ha azok hivatalos tömegmédia által terjesztettek voltak.

Az ember – és így a médiafogyasztó – úgy működik, hogy ha az addigi ismereteihez képest valami alapvetően eltérő tartalmú üzenettel találkozik, azt egészen egyszerűen figyelmen kívül hagyja. Magyarul, az esetek túlnyomó többségében esély sincs arra, hogy az új információ, vélemény, dokumentum vagy tény kapcsán elgondolkozzon. Ehelyett nemes egyszerűséggel figyelmen kívül hagyja az új üzenetet. Ez az általános életvitel során persze életmentő dolog lehet – mert pl. így nincs szükségünk arra, hogy minden egymással ellentétes üzenet hatásra átgondoljuk adott dolgokkal kapcsolatos alapvető hozzáállásunkat -, de lehet irtózatosan veszélyes is.

Egy érzékletes történelmi példa segítségével megmutatom mire gondoltam, és rögtön nyilvánvaló lesz a dolog.

Amikor nem jó, ha tántoríthatatlanok vagyunk…

Magyarország, ezerkilenczázharmincas évek közepe. Tegyük fel, hogy zsidó származású állampolgárok vagyunk.

1930-ban a Nemzetiszocialista Párt a viszonylagos ismeretlenségből hirtelen 18,3%-ot szerzett és 107 képviselői helyet a Reichstagban, amellyel a második legnagyobb párttá vált.

A magyar emberek nagy többségét  ez egyáltalán nem érdekli, holott egyes írások már akkor figyelmeztettek: a gazdasági világválság miatti keserűségből táplálkozó radikális pártok törvényhozásba kerülése nem jó jel Európára nézve.

Az emberek nagy többségére a kincstári optimizmus a jellemző.

1932 júliusában a Náci Párt 230 képviselői helyet nyert, ezzel a legnagyobb parlamenti párttá vált a Reichstagban. Mivel a nácik és kommunisták most többséget szereztek a parlamentben, egy középpárti kormány alakítása lehetetlenné vált.

Egyes szerzők szinte visszafordíthatatlannak nevezik a Német parlament radikalizálódását.

Az emberek nem foglalkoznak ezzel.

Ezzel ellentétben, Einstein már nagyon korán, 1932 decemberében úgy döntött – a nemzetszocialisták kezdeti háborús propagandája és a lehetséges következmények miatt -, hogy az USA-ba költözik; ezt megelőzően már több éven keresztül telelt a Kaliforniában.

 

1933-ban Hitlert hivatalosan kancellárrá nevezték ki.

Kormányzásának egyik első döntése értelmében eltávolították a zsidókat és a politikailag gyanús állami alkalmazottakat (beleértve egyetemi tanárokat is) a munkájukból, hacsak előtte nem bizonyították lojalitásukat Németország felé azzal, hogy az első világháborúban szolgáltak. A Reichstag felgyújtása után, amellyel a kommunistákat vádolták – sok történész szerint azonban egyértelműen a nemzetiszocialisták követték el -, Hitler az állampolgári szabadságjogok felfüggesztését rendelte el.

Egyesek szerint ez már a Német diktatúra kezdete.

Az embereket ez nem érdekli, ráadásul nemigen hisznek ennek a véleménynek.

1934-ben Hindenburg meghalt. Új elnökválasztás kiírása helyett Hitler kabinetje egy új törvényt adott ki, amely az elnöki és kancellári jogokat összevonta, és azt a “Vezér és Nemzeti Kancellár” cím alatt Hitlernek adta.

Ezek után egy addig példátlan lépéssel Hitler elrendelte, hogy a hadsereg minden egyes tagja személyes esküt tegyen a személye iránti hűségre.

Utóbbi esemény hatására egyes gondolkodók már előre látták a katonai fellépés elkerülhetetlenségét.

Az emberek nagy többsége semmilyen saját életére vonatkozó követeztetést nem vont le ebből.

Most azonban ugorjunk pár évet előre, és térjünk vissza Magyarországra:

  • Első zsidótörvény (Imrédy alatt fogadták el; 1938): vallási alapon határozza meg, hogy ki zsidó; a sajtó, a színház, a film területén 1949 végéig, a kereskedelemben és az iparban 5 év alatt 20%-ra kellett leszorítani a zsidók arányát.

Az emberek nem tulajdonítottak életbevágó jelentőséget a törvényeknek.

  • Második zsidótörvény (Teleki idején fogadták el; 1939): harmadíziglen kell igazolni, hogy valaki zsidó vagy sem, szabadfoglalkozású pályákon: max. 6%; ipar, kereskedelem: max. 12%, a zsidó finánctőkére is csapást akart mérni.

Az emberek még mindig nem tulajdonítottak életbevágó jelentőséget az intézkedéseknek.

  • 1941 végén elfogadták a harmadik zsidótörvényt, megteltek az internálótáborok és megkezdték a munkaszolgálatos egységek szervezését. A zsidó -“nem zsidó” házasságot és nemi kapcsolatot is megtiltja; fajgyalázásnak titulálja.

ELKEZDTEK ÉBREDEZNI az emberek, de sokan még mindig nem értették azt, amit Einstein csaknem tíz évvel ezelőtt már biztosan tudott. Nem mint ha nem rendelkeztek volna az információval – csak éppen NEM HITTÉK EL.

 

Magyarul: még ha 1932-ben egy újságíró meg is próbálta értesíteni az embereket az elkövetkező  halálos veszélyről – az emberek egyszerűen nem hitték el. Holott a zsidó társadalom szisztematikus megsemmisítésén alapuló tervek már jóval korábban ismertek voltak Hitler köreiben, és így a nemzetiszocialista szubkultúrában.

1942 októberében Berlin azt követelte, hogy Magyarországon távolítsák el a zsidókat a gazdasági és kulturális életből.

Az emberek ezt már nehezebben viselték, de sokan még mindig nem hitték el azt, amelyet akkor már sok értelmiségi hangoztatott – akkor még nem igazán közkeletű fogalom – a népirtás témakörében.

Berlin továbbá követelte, hogy tegyék  kötelezővé számukra a sárga csillag viselését, és kezdjék meg munkatáborba szállításukat, hiszen a környező országokban (Szlovákia, Románia, Horvátország) mindez már megtörtént, és ezekből az országokból mintegy 100 ezer zsidó menekült már hazánkba. A kormány visszautasította a követeléseket.

Ekkor az értelmiség már egyértelműen megkongatta a vészharangot az embereknek.

Az emberek közül sokan még – ma már hihetetlen módon – nem voltak képesek elhinni a negatív feltételezéseket a népirtásról. Többen ekkor kezdtek el érdemben gondolkozni arról, hogy TALÁN meg akarják ölni őket.

1944. március 19-én a németek megszállták Magyarországot, letartóztatták a baloldali és ellenzéki politikusokat; feloszlatták a kisgazdapártot, a szociáldemokrata pártot, betiltották a baloldali és demokratikus lapokat. Áprilisban megkezdték a zsidóknak minősítettek gettókba gyűjtését, május-júniusban pedig német koncentrációs táborokba hurcolták a vidéki zsidóságot.

Az emberek már menekülni szerettek volna. Ekkor azonban már késő volt.

1944. június végéig Magyarország területéről több mint félmillió magyar zsidót hurcoltak el német koncentrációs táborokba. Budapest több mint 200 ezer zsidó lakosának elhurcolását azonban Horthy megakadályozta. Előbb Szovjet segítséggel próbált kilépni a háborúból, majd katonai vonalon szervezte meg a kiugrást.

Természetesen az emberek menekültek volna, de ez már az utolsó utáni pillanatnak tekinthető. Nagyon késő volt már az ébredés.

1944. október 15-én bejelentette a kiugrást, arra azonban nem számított, hogy a németbarát és nyilas tisztek oly mértékben vannak jelen mindenütt, hogy tervét meghiúsíthatják. Október 16-án kicsikarták proklamációja visszavonását, és Szálasi Ferenc kormányfővé történő kinevezését. Az ország középső és nyugati részén ezzel kezdetét vette a nyilas rémuralom. Hadszíntérré vált az ország, és megsemmisült a nemzeti vagyon 40%-a. A főváros gettóba kényszerített több mint 200 ezres zsidóságának közel felét elpusztították. Egy részük a Duna-parti gyilkosságok áldozata lett, másokat gyalogmenetben indítottak az ausztriai és németországi táborokba.

E halálmenetek során vesztette életét Radnóti Miklós, Sárközi György és Szerb Antal is.

Összességében a háború alatti országterületről több mint 550 ezer, azon kívüli részekről pedig közel 300 ezer zsidónak minősített magyar állampolgárt pusztítottak el a nácik és a nyilasok.

 

Úgy, hogy ezek jelentős része – a felvetés természetesen teoretikus – megmenekülhetett volna, ha idejekorán ELHITTÉK volna azt, hogy a veszély valós.

“A tévedhetetlenség talán akkor a legveszélyesebb ránk nézve, ha nincs igazunk.”

– Ismeretlen szerző

 

Nézd meg a főoldalt is!
   




LIKE-olj!


Tényező.hu | Nem mindennapi hírek. Független, újságírók által fenntartott és szerkesztett, teljesen cenzúra mentes, tényeket, és magánvéleményeket tartalmazó elektronikus médum.

Print Friendly, PDF & Email

Ajánlott cikkek:

A tömegmédia hazugságainak az okai
9/11 - igazság? Médiahazugságok nélkül?
Az igazi Kína
"Demokráciaexport" bombákkal. Iránnak is?
Márai: mi is a "jobboldaliság"?
Szinte védtelen a Magyar Honvédség
Az "Aranyember" - Klapka György
NATO központba vonultunk - tartalékosként
Balogh Péter interjú: „10 NNG méretű cég, 10 éven belül, 10 ezer emberrel."
"Hétköznapi Honvédelem" címmel TV műsor indul
Címkék:
,

Comments Closed

- “Einstein már 1932-ben tudta”

  1. lényeglátó szerint:

    “Hír az, amit el akarnak titkolni, a többi hírdetés!”

  2. lényeglátó szerint:

    A sok hogyan tudósítás után, szívesen olvasnék a miértről is! A történelemben annyiszor támadtak az “ártatlanokra” akkor miért nem vetik ki az ártókat maguk közül, időben ?

Nem lehet hozzászólni


Bejelentkezés
tárhelytárhely