Milyen a magyar felsőoktatás? Újságíróként csak áttételesen lehet fogalmunk róla – ezért inkább beiratkoztam. Több intézmény különböző szakain kb. 300 kreditet szereztem. Három év beszámolója.

Szinte mindegy is melyik kormány, melyik tagjáról beszélünk (tisztelet a kivételnek) de az elmúlt húszon-valahány év semmiben nem különbözik a Mikszáth által olyan jól ismert Tisza Kálmán által vezetett valamikori kormány korrupciós referenciáitól. Mikszáth könyvét akár most is kiadhatnánk.

Obama nyert, repülnek a konfettik, mindenki boldog, talán még a republikánusok is felsorakoznak majd a nagy ember mögé, aki majd kisegíti Amerikát a krízisből. Viszont
van itt pár egyszerű kérdés, amelyeket nemigen szoktak felvetni az amerikaiak. Pl. miért van kétpártrendszer Amerikában?

A vezetők számtalanszor felteszik a kérdést: mivel tudnák motiválni a munkatársainkat? A válasz legtöbbször a pénz, de valójában nem ilyen egyszerű a megoldás. Sőt, az extra pénz az esetek jelentős részében – meglepő módon – még ront is a helyzeten.

Az utóbbi két, de sokkal inkább egy évtizedben ránk zúdult különböző kommunikációs eszközök elméletileg egyre közelebb hozzák egymáshoz az embereket, és megkönnyítik a kapcsolattartást. Vagy mégsem?

A minap gyanútlanul belevágtam egy Budapest-Miskolc kiruccanásba az autópályán, és azt kell mondjam, lehetetlen nem észrevenni hogy egyre kevesebben és kevesebben használják az úton az – egyébként kötelező – irányjelzési funkciót. Tudjuk hogy a téma az utcán hever, no de ennyire?

A kínaiaknál – erkölcsi szempontból nézve – a másolás hosszú évszázadok óta pozitív fogalom, szöges ellentétben az európai felfogással. A jót másolni ugyanis erény. És egyre jobban másolnak.