Ma 2017. június. 25, vasárnap, Vilmos napja van.

Támogassa a függetlenséget:

Az X-faktor esete Kínával

Share

Az ember csak kapkodja a fejét, ha mostanában a híreket nézegetve megpróbál esetleg képbe kerüli a világról. Egyre gyakrabban támadhat az az érzése, miszerint valami nagyon fejreált az emberek fejében. Ráadásul nyilvánvalóan nem mostanában kezdődött el az idáig vezető folyamat.

"Csatornafedélhez fagyott egy macska" - így a hír.

“Csatornafedélhez fagyott egy macska.” – olvastam a minap.  A hír szinte végigsöpört a magyar “médiarendszeren”.

Benéztem az egyik nagy magyar portálra. A “nagyvilág” rovat két vezető híre a következő volt:

Első hír: “Kisgatyában edzette fiát egy kínai férfi”, második hír: “Agresszív fácántól retteg egy falu”.

Nos, ezek voltak a főoldali kiemelések.

Csak érdekességképpen beidézném a második hír rövid összefoglalóját is:
“Rumba áztatott mazsolával próbálják nyugtatni a bepöccent madarat a brit faluban.”

Érdekes. Valóban ez lenne a két legfontosabb külföldi hír?

Egy szó mint száz, számos jelentéktelen történést akár százszorosan felnagyítva képes bemutatni a média, miközben sok, valóban fontos dolgokról pedig szinte egyáltalán nem is beszél, mint ha nem is létezne, és soha nem is létezett volna. A mai média sokszor bolhák után kutatva sétál el elefántcsordák mellett. Különösen igaz ez az olyan “elefántokra” (dolgokra), amelyek egy valóban fontos történelmi döntés, vagy esemény hátterét, vagy kiváltó tényezőit világítják meg ? akár több oldalról is. És akkor még a kritikai szemléletről nem is beszéltünk.

Persze valószínűleg nagyon vicces és érdekes téma hogy “egy macska odafagyott a csatornafedélhez”,  vagy hogy az aktuális valóságshow-ban “VV Zsuzsi nem bánja a brutális verést”, esetleg az, hogy “Onyutha Juditot csúnyán otthagyta férje”  Persze azt se felejtsük ki a szórásból miszerint ?fűnyíróból épített buszt az unatkozó nyugdíjas?.

Tényleg ezek lennének a fő hírek?

Azt gondolom, hogy ezekhez képest az, hogy éppen ki nyerte meg valamelyik valóságshow-t , vagy hogy ki is jutott be valamelyik televíziós énekverseny X-edik fordulójába már-már szinte hírértékkel is bír.  Persze csupán az előbbiekhez képest.

Izgalom, érzelmek, szórakozás. És addig se nézel, vagy olvasol mást.

Lassan eljön majd az a pillanat, amikor majd a szappanoperák történéseit fogják hírként felkínálni az embereknek – nem lesz  szép nap.  Persze a hatalom – a történelem folyamán sokszor láttunk már ilyet – kimondottan szereti az ilyen híreket. Ugyanis  az emberek addig sem olvasnak mást, mondjuk valami értelmesebbet. Persze lehet, hogy a szappanoperás főcímeket nem is fogjuk már megérni, ugyanis a “fejlődés” ezen fázisát már egész egyszerűen – kipróbálás nélkül – régen átléptük, “meghaladtuk”. Csak annyi történt, hogy nem vettük észre még igazán. Ugye jelenleg sok médium az aktuális valóságshowkban szereplők emberek viselt  dolgairól gyakran jóval nagyobb anyagokat közöl le első oldalon, mint az olyan típusú apró-csetlő dolgokról, mint pl. hogy Egyiptomban forradalom tört ki, vagy a kormány úgy döntött, hogy mindenkitől elveszi a nyugdíjas éveire tartalékolt pénzét, esetleg egy öltönyös afroamerikai bejelenti, hogy kivonulnak Irakból. Esetleg bejelentik azt, hogy kisorsolnak, majd megszállnak egy másik arab országot is – frissen, fiatalosan, azon melegében.

Nos, a médiavilág jó része úgy látszik, teljesen felfordult. Persze, ez az állapot a benne szereplők értékrendszerére is erősen jellemző. Jellemző a befogadók nagy tömegeire, és a média képviselőinek a nagy többségére is. Persze az is lehet, hogy ez nem is mostanában (egy-két évtizede) fordul, vagy fordult fel ennyire, hanem mindig is a hasán úszott, csak éppen az infótechnológiai fejletlenség, vagy a saját bambaságunk miatt nem vettük észre mennyire egészségtelenül rángatózik. Tipikus, hogy csak akkor kezdtünk észbe kapni (már-aki), amikor már szinte a feje tetejére állt az egész globális média értékrend, az emberek világképe, és a technikai eszközök fejlődése miatt a média teljes mellszélességgel az arcunkba toltja a szinte semmit nem érő, kalória, és vitamintartalom nélküli hírek véget nem érő napi mókuskerekét – a valós tájékoztatás helyett. Tájékoztatáson itt azt értem, hogy a média esetleg közérthetően is elkezd beszélni végre egyre több, valóban kulcsfontosságú dologról – azon túl persze, hogy valakinek a macskája odafagyott valamihez, valamikor. Persze sok olyan hírforrás van, ami igencsak értékes információkat közvetít, közérthető formában, ám minél inkább próbál valaki a X-faktor/valóságshow/celebhírek/felszínes belföldi politika jellegű témáktól eltávolodni, annál nehezebb dolga van, mert minden egyes lépéssel amit megtesz, egyre inkább távolodik az olvasóktól nagy tömegeitől. Ha ez nem így lenne, akkor az Élet és Irodalom első oldalát (amely már több könyvnek biztosított anyagot a kiadáshoz) többen olvasnák mint  Blikk-et. No, de azért azt már tudjuk, hogy nem ez a helyzet.

De az is lehet, hogy nem kellene ezen vergődie az értelmiségnek, hanem egyszerűen, és  alapjában véve, rezzenéstelen arccal meg kellene barátkozunk valamivel. Nevezetesen, hogy az emberek úgy látszik pont leszarják azt, hogy mi lesz Kínával, vagy hogy miért fontos az, hogy Iránt megtámadja-e az USA vagy Izrael, vagy sem. Magyarul tojnak arra, hogy mi van a saját kis világukon kívül, és bíznak abban, hogy a világnak nem igazán lesz köze hozzánk – ami persze nem más, mint egy többtonnás tévedés. Sok újságíró úgy van ezzel a kérdéssel, hogy – ha kicsit sarkítva fogalmazzuk meg – bőven elég lesz majd akkor megválaszolni a felmerült kérdéseket, amikor – tegyük fel – bejönnek az első olvasói levelek azzal a tartalommal, miszerint “Mit keresnek T-90-es(-nek látszó – a szerk.) tankok a kertben?” Addig pedig írjunk nyugodtan a valóságshowkról, mi baj történhet? Persze nyilván teoretikus a kérdés, de remélem értik a gondolatmenetet.

Kína nem csak zenélő plüssállatokat gyárt

Az emberek nagy többségét ma, a jelek szerint az érdekli (már ha a médiagazdaság öldöklő, kereslet-kínálati elvére valami féle alapigazságként tekintünk) hogy egy macska odafagyott a csatornafedélhez, az aktuális valóságshow-ban VV Zsuzsi nem bánja a brutális verést, és hogy Onyutha Juditot csúnyán otthagyta a férje.  No és persze, hogy fűnyíróból épített buszt az unatkozó nyugdíjas ? már majdnem elfelejtettem az utolsó hírt. Persze kérdés, hogy a tojás volt-e előbb, vagy a tyúk – úgy értem, hogy vajon az olvasók azért mennek-e rá ezekre a témákra, mert… A: egész egyszerűen ezt akarják, igénylik… B: vagy inkább azért, mert pontosan ilyen fajsúlyú témákhoz lettek hozzászoktatva, szocializálva. Nyilván labdába rúghat még a két tényező tetszőleges kombinációja is.

Vannak témák, amelyek hihetetlen mértékben felülreprezentáltak a médiában, a rögvalósághoz képest

Csak szemezgessünk belőlük:

Zene, énekes tehetségkutató műsorok, a sztárok magánélete, no és az egydimenziós, érzelmi alapú, populista politikai adok-kapok örök propagandaszólamai.

Az emberek egy része úgy látszik még nem jött rá arra a szinte már történelmi alapigazságra, miszerint egyáltalán nem létezik a valódi (haha) politikai jobb, és politikai baloldal (főleg nem a XXI. században). Kizárólag a valamilyen módszerrel már megzavart emberfejekben találhatjuk meg ezt a mesterséges felosztást, amelynek gyakorlatilag semmi értelme nincs, azon kívül persze, hogy az “oszd meg és uralkodj” elv alapján ez valószínűleg jó lehet valakinek, vagy valakiknek. Az egyedüli reális felosztási rendszer Magyarországon sokkal inkább a gazdasági lent, és a gazdasági fent. Ilyen szempontból a koordináta-rendszert azt hiszem nem igazán jó szögből figyeljük meg. Ráadásul ezt egyesek még fokozni is tudják, pl. “mérsékelt, konzervatív, nemzeti jobboldalinak” képesek nevezni az oldal egy szeletét, ami egy merő idegbaj, a kirekesztés, és az állóháború deklarálásának a legjobb példája. Természetesen akkor is az, ha valaki történetesen a bal szócskát használja a jobb helyett ugyanabban a kontextusban.

Nos, térjünk vissza a médiára. Nyugodjunk meg, az értéktelen hírek áradata jó ideig nem fog megszűnni. Elsősorban azért, mert igény van rá. Hogy maga az igény vajon miért alakult ki, és hogyan, nos ebbe a kérdéskörbe most jobb ha nem is megyünk bele, mivel egy vélhetően kicsit szétfeszítené a cikk keretét – főleg terjedelemben. Mindenesetre bármi is legyen is a megfejtés, igazat kell adnunk George Orwell-nek, amikor azt írja a könyvében:

“Végeredményben hierarchikus társadalom csak a szegénységre és tudatlanságra épülhet.”

Az is igaz, hogy sok média szereplő számára a nem csak egyszerű, de egyben primitív üzenetek sokkal kényelmesebb tartalom előállítási rendszert igényelnek. Persze nem szükségszerűbben olcsóbbat. De még ha drága is lesz, végeredményben – jó esetben – be fogja hozni a költségeket a magasabb nézettség.  Ezért van az, hogy egy X-faktor végszavazásán elnéptelenednek az utcák, és az emberek bezárkóznak a kis szobájukba, és feloldódnak a politikamentes tömegszórakoztatás igencsak egyszerű nyomorában. Cirkuszt és kenyeret ugye. Csak éppen a jelenlegi cirkuszhoz nem tartozik hozzá a Rómában még általánosnak tekinthető közösségi lét élménye, és a leszakadó tömegek miatt kenyérből is egyre kevesebb a felhozatal. A mai emberek közösségélménye sokkal inkább kötődik nagyszámú, inhomogén, teljesen elszeparált egyének amorf halmazához (amelyet virtuálisan mondjuk egy-egy X-faktor SMS szavazás fércel össze időlegesen), és nem igazán néz ki egyénekből kialakult valódi, egymással egészségesen kommunikáló közösségeknek a dolog. Nagyon nem.

Szóval mennek ezek a végtelenül egyszerű – de közben elég nagy költségvetésű – műsorok, amelyekben vagy énekelnek, vagy csak szimplán hülyeségeket mondanak egymásnak a szereplők. Esetleg az egyik szereplő pofán vágja a másikat.

A nézők pedig mindeközben vagy immunissá válnak a politikára, vagy pedig valami Dr. Percjancsi érzelmi tömegmanipulációjára ráharapva pillanatok alatt kapják be a horgot, mint egy halastavi ponty a csaliként felkínált főtt kukoricát. Ez nagyjából oldal független, már ha beszélhetünk egyáltalán Magyarországon politikai oldalakról (lásd az előzőekben), miközben valójában nincsenek is. A tartalmuk pedig aztán végképp nem hasonlít arra, amelyet az elnevezésük esetleg sugallna. Ennek ellenére azt gondolom, hogy néha egészen egyszerűen kénytelenek vagyunk elfogadni a létét annak a primitív, jobb-bal oldali felosztásnak, amely néha felküldi a periszkópját a hülyeség óceánjából, hogy kinézzen a valóságra. Sajnos jelenleg még egy olyan típusú őskorszaki politikai felfogásban élünk (ki tudja meddig) amelyben a jelenleg regnáló pártelnököknek nem szalonna, vagy kapa volt a jele az óvodában, hanem egészen egyszerűen egy szakóca.

Az emberek egy ideje már vagy értelmetlenül fanatizálódnak az egyik politikai oldal felé, vagy már nem is érdekli őket az egész.  Nem is tudom hirtelen melyik a veszélyesebb út. Van egy harmadik út is,  az ezen haladókat nevezi a politikai statisztika ‘bizonytalanoknak’. Ők nem csak azt nem tudják hogy kire szavazzanak, de gyakorlatilag azt sem, hogy szavaznának-e. Azt még tudják hogy fiúk-e vagy lányok, csak az a kérdés meddig tart ez az idilli állapot. Ezért aztán vagy el se mennek szavazni (főleg ha rossz idő van), vagy a kutyasétáltatás és a hétvégi bevásárlás közben beugranak az aktuális négy évenkénti szavazásra, ahol a többség lehetőség szerint megpróbálja kiválasztani a lehető legdebilebb, és leginkább hiteltelen politikai mozgalmat, amely csak létezik. Amelynek a programja a leginkább ellentétes a valósággal, és a lehető legtöbb érzelmet mozgatja meg – meglepően sikeresen. Cél, hogy megtalálják azt a konkrét politikai erőt, amely a következő valóságshow, vagy ének tehetségkutató műsor folytatásai között, és amikor dolgoznak, nyilvánvalóan hülyét csinál majd belőlük, majd az azt követő években is. Lehet, hogy a jelenlegi választási rendszer tökéletes, csak a feje tetejére kellene állítani, és akkor a Fidesz, az MSZP, a Jobbik, az LMP, és a KDMP kapná összességében a legkevesebb szavazatot, és a normális emberek által alapított törpepártok elkezdenének kormányozni – együtt. Vagy legalább az 5%-os küszöböt el kellene törölni, és esetleg ingyen biztosítani két amerikai választási szakértőt minden egyes pártnak.  Ez persze egy vicc (az 5% kivételével), de egy próbát lehet hogy megérne valami hasonló – hibáztunk már nagyobbat is.

Egyébként az elmúlt több mint két évtized alapigazsága talán az, hogy amennyiben tojsz a politikára, és a nagyvilág történései mögött meghúzódó törvényszerűségek megértésére, akkor pont olyan emberek fognak majd irányítani, akik hasonlítanak majd rád ilyen téren is. Ez egész jól hangzik.

 

Nem kell kommentálni

Az egyetlen különbség persze az lesz, hogy ők elsősorban rád fognak majd tojni, amint eltűnik a borítékod a szavazóurnában. Mert ők már tudják azt, amit te nem: hogy Magyarországon valójában nincs jobb és bal. Elemben van versenyfutás a hatalomért, a szavazójoggal rendelkező célcsoportokért=emberi lelkekért,  a húsosfazékokért, és a szolgálati full extrás Q7-esekért. És ezernyi másért. Ugyanis ez a kirekesztés nem szolgál egyéb célt, mint hogy az országban egy, vagy kétpárti “demokrácia” irányába menjen el a közélet. A sok párt szinte csak az embereknek lenne jó, a politikusoknak már kevésbe, így senki nem erőlteti igazán. Persze a politikus is ember, de ebbe ne menjünk bele, mert túl messzire vezet. Nos, ezért aztán radikalizálódnak a pártok, mert ebben a rendszerben – ahol nincsenek pici halak – ugye egyre többen a nagyobb hal gyomrába akarnak majd bemászni, a másik haltól való félelmükben. Persze az is lehet, hogy egy hal lesz, és nem kettő. Annak viszont annyi hátránya mindenképpen lenne (a mellett hogy onnantól kezdve jobb ha demokráciát úgy ahogy van elfelejtjük) hogy garantáltan idő előtt meg fog dögleni, még egy rendszerváltás II sem kell majd hozzá.

 

Miért is jó ez? Mert így sokkal jobban létrehozható, átlátható, és kontrolálható a lent, és a fent. És persze egyre többen kerülnek a “lent”-be. A politikusok nagy többségének egy dologra kellesz: hogy szavazz. Elég vicces tény, hogy a rendszerváltás Gorbacsov által meghirdetett pluralizmusából cirka húsz év alatt annyi tellett ki Magyarországon is, hogy az egypártrendszerből domináns kétpárti felállást sikerült kihozni, ami ma már inkább másfél. Megmondom őszintén, sokkal inkább szeretnék egy tízpárti parlamentet.

A magyar választópolgár az aktuális választás évében hasonlóvá válik, mint egy tüdőbeteg dohányos.

Egy reális, de persze buta döntés lehetne a részéről, hogy bár tisztában van azzal, hogy ha tüdőbetegként dohányzik, akkor relatíve hamar meg fog halni, vagy sokkal inkább az életminősége romlik le – mégis rá fog gyújtani, mert úgy érzi, ahhoz gyenge, hogy letegye. Ezt nem csak érzi, de tudja is magáról.

Egy másik lehetőségként persze dönthet úgy is, hogy lemond a dohányzásról, mert rájön arra, hogy a folyatatásnak semmi értelme nincsen, és ráadásul e mellet még elkezd sportolni is. Az átlag magyar szavazónak azonban ez a két lehetőség nem biztos hogy megfelelő, vagy elegendő, sőt: biztos hogy nem az.

Ő a kettő kombinációját szeretné választani. Továbbra is dohányozni akar, viszont ezzel ellentétben azt akarja hallani, lehetőleg mindig, és folyamatosan, hogy jól döntött. Ezért aztán keres egy olyan embert, aki meggyőzi arról, hogy nyugodtan dohányozzon, nem fog ártani ? mert jó döntött.

Ez a struccpolitika, vagy lustaság (bárhogy is nevezzük) a magyar szavazók egyik fő rákfenéje. Nevezetesen, hogy sokszor teljesen képtelenek felismerni a határt, hogy hol is végződik a mérsékelten jó ajánlat, és hol kezdődik az átbaszás ? akár politikai értelemben is. Mert ugye volt itt már Baumag befektetés, IL FERRO autóreklám, Torgyán, Gyurcsány, Matolcsy, és mindent amit akarsz. A magyarok egy része úgy látszik mindenre vevő, ami közgazdaságilag nem reális – a politikában is.

Hogy lehetne elérni, hogy az emberek nagy többségénél kialakuljon egy automatikusan működő “Bullshit” vészcsengő, amely megakadályozza azt, hogy a vállalható ajánlat helyett a ?túl szép hogy igaz legyen? típusú átveréseket válasszák, akár a politikai döntéseiknél is?  Mondjuk a napi, átlagosan 5 órás TV nézési idő helyett, – amelynek a jó részét általában a nem túl hasznos műsorok teszik ki – inkább önállóan kellene tájékozódni. A kulcsszó: önállóan, és nem egy etetőszékben lévő csecsemő módjára, szolgai módon elfogadni mindent egy-egy “kedvenc” médiumtól. Ugyanis ez az agymosás melegágya.  És persze nem árt ha sok nézőpontból vizsgálunk egy kérdést.

Mert tájékozódni – minden előzetes negatív feltételezéssel ellentétben – ma is lehet.

Sőt, jobban mint bármikor a történelem folyamán. Az interneten ugyanis szinte minden rajta van ahhoz, (főleg ha beszélünk legalább egy idegen nyelvet is, vagy végszükség esetén tudja valaki, hol van a “google fordító”) hogy egy átlagember képben legyen a világról. Persze ehhez az is kellene, hogy az ember átvágja magát azon a nagy mennyiségű napi szaron amit az arcába tolnak,  és persze ráadásul az agymosó (sokszor nemzetközi keltezésű konzerv) politikai anyagokon is. Kedvenc példám az utóbbira, hogy bármilyen terrorcselekmény történik a világban, arról azonnal megállapítják az okos amerikai kommentátorok, hogy biztosan “Al-Qaida” tagok követték el. Azt persze nem mondják el részletesen, hogy az elkövetők “Al-Qaida” tagsági kiskönyvében érvényes volt-e a pecsét, és vajon rendesen fizetik-e a tagdíjat? Vagy tudják e mi az az “Al-Qaida”… Már ha egyáltalán feltételezzük, hogy nem pont amerikai állampolgárok az elkövetők, ami egyébként elég sanszos feltételezés egy Moszkva melletti repülőtér, vagy mondjuk egy Ukrán lőszerraktár felrobbantása esetén (megtörtént).

Az USA lerohant egy újabb országot, viszont jó hír, hogy bébitapír született egy dél-karolinai állatkertben.

A magyar média nagy többsége persze az ilyen véleményeket (lásd: minden terrorista “Al-Qaida” tag, legyen ez bármi is) megdönthetetlen igazságként fogadja el, és a fordítás után (ha tegyük fel nem MTI hírről beszélünk) szolgai módon tolja is a szét az emberekhez, gondolkodás nélkül. Persze azt gondolom lesz ennek még történelmi böjtje, az ember ugyanis általában ritkán tud úgy hülye, vagy félretájékozott maradni, hogy közben ne használná ki valaki erőteljesen – lásd negyvenes évek. Persze tájékozódni soha nem könnyű, de nem is lehetetlen. Alapvetően keresni kell, és gondolkodni, és nem azt olvasni, amit pont az ember arcába tolnak készen.

Szerintem az egész valahol ott kezdődik, hogy az interneten nem kell rákattintani arra, hogy “Milyen formájú a popsid?”, vagy hogy “Sportolásra kényszerülnek a Schobert-gyerekek? – Rubint Réka cáfol”,  ”Kisgatyában edzette fiát egy kínai férfi?”.

Utóbbi helyett pl. beírhatjuk a google keresőjébe – ha már ott van ugye, és szinte ingyenes – hogy: “puha erő”. Haladóbbaknak esetleg: “puha hatalom puha erő kína.”

Ha elolvassák az első találati oldal cikkeit, nem fogják megbánni. Valószínűleg többet ér, mint ha ösztönösen a “Kisgatyában edzette fiát egy kínai férfi?” című cikket választják.

Kétség kívül mindkettő Kínáról szól, és az általam javasolt téma talán kevésbé lesz majd szórakoztató mint ez előbbi, de azt gondolom, nagyobb hasznát fogják majd látni, ha kicsit jobban képbe kerülnek Kínával kapcsolatban. Ahhoz képest mindenképpen, mint ha csupán a józsefvárosi piaci bevásárlások, és kínai gyorsbüfé látogatások alapján próbálnának meg elhamarkodott következtetéseket levonni Kínáról.  Arról a Kínáról, amelynek a 2000 és 2010 közötti gyarapodása – a nagyfokú születésszabályozás kísérletek ellenére – megfelel Törökország lélekszámának, s meghaladja Franciaország vagy az Egyesült Királyság lakosainak számát.

Egy dolog már most biztos: Kína a jövőben, mondjuk középtávon, sokkal nagyobb hatással lesz majd az életünkre, itt Közép-Kelet-Európában is, mint az X-Faktor összes szereplője, vagy a jelenlegi valóságshow-k bármely történése.

 

Nézd meg a főoldalt is!
   



LIKE-olj!


Tényező.hu | Nem mindennapi hírek. Független, újságírók által fenntartott és szerkesztett, teljesen cenzúra mentes, tényeket, és magánvéleményeket tartalmazó elektronikus médum.

Print Friendly Nyomtatás Az oldal PDF verziója PDF

Ajánlott cikkek:

Már a legnagyobb napilap is a kormánypárté
Ellenség a kapuknál? Kína és Magyarország
Szeptemberfeszt a Népligetben (videó)
9/11 - igazság? Médiahazugságok nélkül?
A felsőoktatási kontraszelekcióról
PRAVDA: A terrorizmus elleni háború nem létezik
Orbán: "Patás ördögöt kell a horizontra rajzolni"
A tévedés következő stációja - a Jobbik.
Interjú Hende Csaba honvédelmi miniszterrel
Tíz nap kiképzés tartalékos katonák között
Az Euronicsból ki, az Expertbe be
Egyetem vagy munka mellett is lehetsz katona
Címkék:
, , , , , ,

Comments Closed

Nem lehet hozzászólni


Bejelentkezés
tárhelytárhely