Az igazi Kína | Tényező.hu

Ma 2019. november. 13, szerda, Szilvia napja van.

Támogassa a függetlenséget:

Az igazi Kína

Share

2011 - 90 éves jubileum

Kínában nem csupán gazdag, nyugat-európai országokba rendszeresen utazgató, fejlett elektronikai eszközöket használó, luxusautó tulajdonos üzletemberek élnek. Nem. Hanem ott van a több százmilliós (főként vidéki) kínai nép is, amely a brutális politikai elnyomás, a kényszeres születésszabályozás, és a mélyszegénység háromszögében él.

 

 

Az utóbbi időben a magyar kormány erősen elkezdett közeledni Kína irányába, és sok területen példaként állította az ázsiai országot, és az ott tapasztalható folyamatokat a magyar emberek elé. Az irigylésre méltó gazdasági fejlődés, főképp a nyugati pangás világában igen vonzó alternatíva lehet. Ne felejtsük el azonban az sem, hogy először is: Magyarország nem Kína. Másrészt: Kína nem csak a gazdasági fejlődés, de egyben a brutális elnyomás, és a mérhetetlen szegénység országa is ? igaz, ehhez az átlagos, főként vidéken élő kínai nézőpontjából kell megvizsgálnunk a kérdést, és nem egy középosztálybeli magyar politikus szemével.

A közösségen belül minden politikai erő csak és kizárólag a jelentős gazdasági fejlődést szeretné adaptálni Kínától – a politikai diktatúrát már nem.

A fejlett világ a markáns kritikai kiállás korszaka után először a pragmatikus politizálás rövid távú taktikáját alkalmazta Kínával kapcsolatban, de ma már úgy látszik, hogy a nyugat hosszú távú stratégiája is ugyanerre az elvre épül. Különösen mióta a 2007-ben kezdődő válság sújtotta Amerika, és Európa is ténylegesen ráébredt arra, milyen nagy mértékben függ a jóléte ettől a nagy vörös valamitől. Nevezetesen a gyártóbázisoktól, a jelentős kínai tőkeállománytól, és hosszabb távon a kínai piactól is. A kínai miniszterelnök legutóbbi látogatása során a magyar kormány “tanácsára”  mondvacsinált ürüggyel berendelték a hazánkban élő olyan külföldieket, akik egyáltalán szóba jöhetnek egy Kína ellenes demonstráció résztvevőjeként. Azt a maroknyi Kína ellen tüntetőt, akik mindezek ellenére megpróbálták kifejezni ellenérzéseiket a kínai látogatás kapcsán, pedig rendőri erővel feloszlatták, hogy semmi se zavarhassa meg a kínai delegáció örömét. A rendőrök nagy igyekezetükben még a tibeti zászlókat is széttörték.

Clinton Hu Jintao kínai miniszterelnökkel - pragmatizmus mindenek felett

A magyar államkötvények potenciális kínai vásárlásának a lehetőségétől, és egyéb “segítő szándékúnak” minősített egyéb módszerek ígéretétől olyannyira megrészegült a tőkeszegény magyar kormány, hogy hirtelenjében elkezdte elfelejteni az elsőként  Milton Friedman közgazdász által megfogalmazott közgazdasági igazságot, miszerint “nincs ingyenebéd”.

Különösképpen igaz ez annak a Kínának a kapcsán, ahol a gazdasági, politikai, pénzügyi stratégiát nem egy-két, vagy jobb esetben négy évre írják, mint néhány közép-kelet-európai országban – köztünk hazánkban is -, hanem igen hosszú évtizedekre. Persze Kína lehet hogy ad majd valamit nekünk, de kérni is fog. Ezt egészen biztosra vehetjük. Csak még az nem látszik kristálytisztán, hogy mi is lenne az.

A nemzetközi, és hazai hírekből nem igazán tükröződik, milyen mély, és brutális elnyomás alatt él az átlag kínai. Ennek az oka az a fajta gazdasági pragmatizmus, amely jótékony fátylat borít azokra a napi szintű kínai problémákra, amelyek egyébként az Európai Unión belül felbukkanva nyilvánvalóan teljesen elképzelhetetlenek lennének bárki számára. A közösségen belül minden politikai erő csak és kizárólag a jelentős gazdasági fejlődést szeretné adaptálni Kínától – a politikai diktatúrát már nem. Nos ez a bökkenő, ugyanis a két dolog itt kéz a kézben jár.

A jelenlegi, rendkívüli gazdasági fejlődést megalapozó gazdasági nyitás egyébként Kína esetében már a hetvenes évektől elkezdődött Teng Hsziao-ping (angol írásmódal: Deng Xiaoping) hatalomra kerülésével.

Teng Carterrel - nem most kezdték el

Teng 1976-tól 1989-ig a Kínai Népköztársaság (KNK) tényleges vezetője, a “kínai típusú szocializmus” és a “szocialista piacgazdaságként” hivatkozott kínai gazdasági reformok úttörője volt. Az ún. “második generációs”kommunista káderek közé tartozott, vezetésével Kína a világ leggyorsabban fejlődő gazdaságává vált úgy, hogy közben végig megmaradt a Kínai Kommunista Párt (KKP) kizárólagos uralma. Hivatalosan Teng 1989-ben döntött úgy, hogy lemond minden vezető tisztségéről, a politikától pedig 1992-ben vonult vissza végérvényesen, Kína azonban továbbra is a Teng-érában élt tovább, és úgy tekintettek rá, mint legfőbb vezérre. Úgy tartották, hogy a háttérből továbbra is ő irányít. 1997. február 19-én halt meg Pekingben, helyét Jiang Zemin vette át (3. generáció). Kína mai elnöke és egyben Teng választott embere, Hu Jintao, a KNK úgynevezett negyedik generációs vezetőgárdájába tartozik. Utóbbival találkozott Orbán Viktor 2011-ben.

Kínából a BBC, a CNN, és a többi nagy tömegmédium sokszor csak a konferenciák, gazdasági találkozók, érdekes természeti képek, autókiállítások, és kínai ingatlan, ill. elektronikai fejlesztések kapcsán tudósít.

Kínában – ne szépítsük a dolgot – ma teljes politikai elnyomás van, amely nulla toleranciával viseltetik a politikai (vagy egyéb szempontból nézve) másként gondolkodókkal szemben. A gyanús –  rendszeridegen – emberek számolatlanul tűnnek el Kínában, akiket a központi hatalom általában elrabol, majd brutálisan megver, és megfélemlít. A szerencsésebbeket az ?átnevelés? végeztével hazaengedik, ha viszont nincs ekkora szerencséjük, 15-20 éves kényszermunkatábor, vagy börtön is várhat rájuk. És ez nem vicc – bár Európából nézve annak tűnik. Ezek az esetek nem egyediek, napi szinten történnek meg hasonlók Kína szerte. Sokszor ? téves gyanúsítások miatt – akár egy rendszerbe simuló ember is belekerülhet ezekbe a politikai leszámolásokba, és tűnhet el pár napra, vagy akár végérvényesen is a rendszer süllyesztőiben.

Egypártrendszer - piacgazdaságra optimalizálva

Tehát az a fajta brutális politikai elnyomás, amely a hivatalosan Kínához tartozó Tibet esetében is hosszú ideje közismert, Kína belső területein is mindennapos. Természetesen ezekről soha nem ír a sajtó, mivel a sajtószabadság a csíráiban sem létezik Kínában. Ha a média mégis megemlít valamit a bebörtönzésekkel kapcsolatban, akkor az ilyen eseteket köztörvényes gazemberek elfogásaként írja meg belemosva azt az egyéb ügyekbe. Az esetek túlnyomó többségében azonban az állam által irányított média mélyen hallgat, és támogatja a hatalmat.

Kínából a BBC, a CNN, és a többi nagy tömegmédium sokszor csak a konferenciák, gazdasági találkozók, érdekes természeti képek, autókiállítások, és kínai ingatlan, ill. elektronikai fejlesztések kapcsán tudósít.  Ne felejtsük ki a sorból a 2008-as Olimpiát sem. Mindenesetre a nyugati média csak nagyon ritkán ad alkalmat arra, hogy megismerhessük az igazi Kínát. Mármint az egész országot – minden árnyoldalával együtt.

Ez is Beijing közelében van, távol minden luxustól (Guang Niu/Getty Images)

A fejlődő világ országaiban óriási probléma a túlnépesedés, természetesen sokkal nagyobb, mint a nyugati világan tapasztalható “sajnálatosan alacsony”születésszám. A világ legnagyobb lélekszámú országaként Kínában is igen fontos a születésszabályozás kérdése, amelyet drákói módszerekkel próbálnak kezelni régóta, egészen pontosan az 1979-ban bevezetett “egy gyerek politikája” óta. A törvény megszegéséért kiszabható pénzbírság, munkahelyi lefokozás, és más, változatosan alkalmazott egyéb büntetések is. Régebben még ? az önjáró, főleg vidéki helyi vezetők miatt –  tömegesek voltak a jóval 12 hét után elvégzett kényszerabortuszok  is. Ezek alkalmazásához nem volt feltétel az, hogy másodszor is teherbe essen egy nő, sokszor az is elég volt, ha ez első terhessége alatt nem volt férjnél.

Noha 2002-ben elvben törvények kívül helyezték a nők akarata ellen végzett kényszerabortuszokat, no és a sterilizálást, de még mindig fel-felbukkannak ilyen esetek. Mára sok területen finomodott Kína születésszabályozási politikája is. Például: ma már az esetlegesen nyugatról visszatelepülő városiaknak is lehet két gyermeke, vagy ha mindkét szülő egyke. A vidéki embereknek pedig már a szabályozás kezdetén is lehetett ennyi – persze csakis azzal a feltétellel, ha az első gyermek lánynak születik. Szükség van ugyanis a férfi munkaerőre. Tehát, bár a rendszer jelentősen felpuhult a 79-es bevezetése óta, de valamit világosan látnunk kell. Egy nem kiemelt fizetéssel rendelkező, átlagos, városban élő kínainak, vagy egy olyan vidékinek, akinek már született egy fiúgyermeke, gyakorlatilag ma sincs sok esélye egy másodikra.

Egy kínai tájékoztató tábla

Ennek az egész kérdéskörnek demográfiailag is messzemenő negatív következményei vannak, annak ellenére, hogy az eredetileg kitűzött születésszabályozási célt láthatóan teljesítette Kína. Ugyanis igaz, hogy 1979 és 2010 között közel 400 millió kínai születését sikerült megakadályoznia az államnak, de itt képbe kerül a technológiai fejlődés addicionális, negatív hatása is. Ugyanis amióta az ultrahangos felvételek elérhetőek lettek a kórházakban, a kínai nők nagy többsége – mivel sokuknak csupán egy lehetőségük van a szülésre – ez alapján döntött. Ha azt látta, hogy az ultrahangos felvételen lánynak tűnik a magzat – önkéntes abortuszt választott. A nyolcvanas években ráadásul igen magas volt a világrajövetelük után meggyilkolt női csecsemők száma is. A nők tehát a fiú utódokat részesítették, és részesítik ma is előnyben a lányok helyett.  Egyrészt a fiúk többet tudnak segíteni a gazdaságban, másrészt várhatóan többet is keresnek majd, ha felnőnek. Ez utóbbi nyilvánvalóan döntő szempont a kínaiaknál, mert fiú utód esetén annak is nagyobb a valószínűsége, hogy a gyermek később el tudja majd tartani idős szüleit is.

Ezért aztán nem csak kevesebb kínai született, de e mellett a férfi-női arányok is eltolódtak.

2006-ban az összlakosság nemi arányai 100:106 körül mozogtak, viszont a 0-4 éves korcsoportban már 100:126 lett az arány. Tehát húsz év múlva minden ötödik kínai férfinak nem jut majd feleség, és e mellett már most hiányzik harmincmillió nő az ideális demográfiai arányokhoz. Ez a nem elhanyagolható tény ma még előreláthatatlan mértékű társadalmi instabilitást képes idővel létrehozni.

Bob-Fu (China Aid)

A cikk első részében említett politikai bebörtönzések, és leszámolások azonban nem csak a  politikai ellenzéket sújtják (amely a külföldi turisták számára az országon belül szinte láthatatlannak tűnik), hanem az olyan, első látásra veszélytelennek tűnő embereket, és csoportokat is érintik, mint a kínai keresztények. Az ember nem is gondolná. A kevés alkalom egyike, amikor egy TV műsorban  nyíltan beszélnek Kínáról, – mint kommunista diktatúráról ? az volt legutóbb, amikor a BBC HARDTalk késő esti adásában Bob Fu-val (a China Aid elnökével) beszélgetett a műsorvezető.

Szerinte Kínában hivatalosan vallásszabadság van, és egyes ismertebb, kereszténységet népszerűsítő, híres külföldi személyeket beengednek az országba, hogy ott kisebb számú közönség előtt fellépjenek. Nos mindezek ellenére a hivatalostól eltérő vallásokat, és követőiket a valóságban minden lehetséges eszközzel üldözik. A kormány őt magát is szerette volna visszacsábítani Kínába, hogy aztán majd elítélhessék, különböző mondvacsinált okok miatt.

Bob szerint Kínában ma is mindennaposak az elhurcolások – nem csak politikai, de vallási okok miatt is. Ha a hivatalostól eltérő vallást próbál valaki propagálni, vagy csoportosan gyakorolni az országban ? számíthat a letartóztatásra. Bob nem csak egy-két emberről tud az ismeretségi körében, akiket a hatalom vallási okok miatt hurcolt el, vert meg, kínzott majdnem halálra, majd vitetett el akár 15 évre is munkatáborokba, “átnevelő táborokba”, vagy ítélt börtönbüntetésre.

Sajnos a BBC interjú (földrajzi korlátozások miatt) csak Angliában érhető el, de érdemes megnézni egy kijózanító felvételt, hogy hogyan bánnak egy CNN-es újságíróval, aki elméletileg védettséget kellene hogy kapjon a hatóságoktól:

Nagyon ritkán tudnak külföldi újságírók tudósítani Kínából objektíven, mivel a hatóságok ezeket a próbálkozásokat sokszor megakadályozzák. Érdemes megnézni a Sky News riportereinek az anyagát a kínai börtönökről/”pszichiátriai intézetekről” ahová bárki bekerülhet Kínában ha “nem vigyáz a szájára” – Peter Sharp / SkyNews riportja:

A 2008-as tibeti zavargásokat is könyörtelenül leverték a hatóságok

A hétköznapi keresztények esetében persze nem annyira erős a tiltás, mint a Falun Gong esetében, amelyet brutálisabbnál brutálisabb módszerekkel, tűzzel-vassal irtanak Kínában. De ha valaki nem otthon, a bezárt szobája magányában olvasgatja a bibliát, hanem elmegy, és pár barátjával együtt próbálja meg ugyanezt tenni ? abból az embernek már elég komoly baja lehet. Főleg azért, mert a hatalom mindenről tudni akar mindent, és e miatt nem ritkák azok az összejövetelek, amikor a hívők az éj leple alatt, a hátsó ablakon beugorva érnek a találkozók színhelyére. A vallásszabadság lakmuszpapírtesztjének azt tartja, hogy hogyan reagálna a hatalom arra, ha mondjuk a Tiamen téren valaki elkezdene bibliai szórólapokat osztogatni. Nincsenek kétségei. Az sem véletlen, hogy egyetlen állami könyvesboltban sem kapható biblia.

Kínában tehát a gazdasági növekedés nem jár egyedül. Ott van mellette egy brutális egypártrendszerre alapuló kommunista diktatúra, amely esélyt sem ad az embereknek az egyéni vélemények megfogalmazása, de még arra sem, hogy a törvényben rögzített jogaikat ? pl. a vallásszabadsághoz kapcsolódóakat – gyakorolják. Ezekről a dolgokról persze – érthető módon – nem nagyon írnak a kínai lapok. Nos talán ennyit a Kínában tapasztalható, napi szintű politikai, és egyéb elnyomásról, a bebörtönzésekről, és a sajtószabadság teljes hiányáról.

Ezzel a Kínával szeretne a kormány “stratégiai szövetséget” kötni. Emlékezzünk az idei nyárra:

A magyar és a kínai vezető - Orbán még nem tudja mivel játszik

“Történelmi segítségnek nevezte Orbán Viktor a kínai kormány Magyarországot segítő lépéseit.”

“Egymilliárd eurós hitelkeret megnyitásában, gazdasági, katonai és kulturális együttműködésben, magyar állampapírok megvásárlásában, egy regionális logisztikai központ kialakításában és a kétoldalú kapcsolatok fejlesztésében állapodott meg egymással Orbán Viktor magyar és Ven Csia-pao kínai miniszterelnök délelőtt a Parlamentben. A kínai kormányfő a bizalomról és a két országot összekötő barátságról, illetve az európai adósságválságról beszélt. Orbán ennyire még sosem magasztalt idegen országot, azt mondta, hogy büszkék vagyunk, hogy Kína szövetségesei lehetünk.?

Történelmi segítség? Kína szövetségesei lehetünk? Álljunk meg egy pillanatra.

Ha jól értettem a szöveget, a magyar miniszterelnök azzal a Kínával kíván a “magyar állampapírok megvásárlása” mellett – többek között – katonai együttműködésre lépni, amely rohamos mértékben fegyverkezik. Azzal a Kínával, amelynek a GDP részarányos, valódi, rejtett hadi kiadásai sokszorosára rúgnak a statisztikainak. Azzal a Kínával, amellyel kapcsolatban az egyik legfrissebb hír az, hogy a feltételezhetően katonai megrendelés alapján dolgozó hackereinek sikerült átvenniük két amerikai katonai műhold irányítását is. Azzal a Kínával, amelynek a legnagyobb telekommunikációs cégét, a HUAWEI-t az amerikai titkosszolgálati körök nyíltan azzal vádolják, hogy kapcsolatban van a kínai hadsereggel. Azzal a Kínával, amely az amerikai, és NATO katonai védelmi tervezésekben mint potenciális fenyegetés szerepel. Nos, ezzel a Kínával szeretne a magyar miniszterelnök “katonai együttműködésben” is megállapodni.

A kínai rendőrök némelyike katonának tűnik első ránézésre

Lassan mondom, hogy mindenki megértse, így a miniszterelnök is: tudtommal még NATO tagok vagyunk. Egy dolog, ha a Kínaiak esetleg államkötvényt vennének tőlünk (bár kérdés: miért tennék?).

De mindenesetre ebben a nagy kínai összeborulásban mégis azt javasolnám: álljon meg a nászmenet. Ne kövessük el azt a hibát, amelyet az elmúlt évszázadokban szinte minden magyar kormány, és vezető megtett.  Nevezetesen: ne higgyük azt, hogy a történelem véget ért.

Egy régebbi cikkben az egyik újságíró tévesen a “hídfőállás” szót használta Kína kelet-közép-európai terjeszkedése kapcsán az írásában. Nos, attól mentsen meg minket a jó isten.

 

Nézd meg a főoldalt is!
   




LIKE-olj!


Tényező.hu | Nem mindennapi hírek. Független, újságírók által fenntartott és szerkesztett, teljesen cenzúra mentes, tényeket, és magánvéleményeket tartalmazó elektronikus médum.
Print Friendly, PDF & Email

Ajánlott cikkek:

Az Orbán márka
Vasemberek viadala - az IRONMAN triatlon
Viktor! Nem egymillió munkahelyet kérek. Egyet.
"Demokráciaexport" bombákkal. Iránnak is?
A tévedés következő stációja - a Jobbik.
Márai: mi is a "jobboldaliság"?
"Bevetésre kész!" - A MH 25/88 katonái
Az "Aranyember" - Klapka György
Tíz nap kiképzés tartalékos katonák között
Egyetem vagy munka mellett is lehetsz katona
Címkék:
, , , , ,

Comments Closed

Nem lehet hozzászólni


Bejelentkezés
tárhelytárhely