Ma 2018. július. 23, hétfő, Lenke napja van.

Támogassa a függetlenséget:

A tűzszerész csak egyszer tévedhet

Share

Hajdú Gábor ezredes, tűzszerész parancsnok

A katonai tűzszerészekről szinte mindenki tudja, hogy veszélyes életet élnek, viszont a legtöbben azzal már nincsenek tisztában, mennyire sok munkájuk is van békeidőben.  Fő feladatuk a második világháborús, katonai eredetű lőszerek, robbanótestek felkutatása, hatástalanítása, megsemmisítése.

A cikket  rövidítve a Magyar Hírlapban is megjelentettük.

 

Világháborús robbanótestekből még 66 év után is jócskán akad hatástalanítani való - Hajdu Gábor mérnök ezredessel, a tűzszerész és hadihajós ezred parancsnokával beszélgettünk.

Mennyi bejelentésük van a tűzszerészeknek éves szinten?

Az elmúlt évben volt 2099 bejelentésünk, és ebben az évben már 1297-nél tartunk, ezt időarányosan nézve több mint ami a tavalyi évben volt. 2010-ben ugye ott volt az árvíz, ezért a tavasz egészen júniusig kiesett. Voltak ugyan bejelentések, de nem tudtuk kezelni ezeket, mert sok terület víz alatt volt. Ebben az évben egyébként kimagaslóan sok a bomba. Az induló új beruházások következtében már 533 bombát találtunk ebben az évben, ehhez képest a tavalyi évben volt 75 darab. Azt tudni kell, hogy Magyarországon a második világháborúban hat hónapig volt hadműveleti terület. Két félnek volt az ütközőzónája itt, ahol a saját arzenáljából mindkét fél bevetett mindent, amije csak volt. Ebből adódóan még mindig sok a robbanótest a földekben – rengeteg van elfekvőben. És ha megindulnak az új, zöldmezős beruházások, akkor egyre több kerül elő. Itt van például az Audi. A gyár terjeszkedik, és most már ötödször vagyunk kint azon a területen. Onnan is kerültek elő bombák, 100 kg-osak, és nagyon sok lőszer – hiszen annak idején az a terület is kapott bőven. Előkerülnek olyan lerakatok is, amelyek  eddig senkinek nem szúrtak szemet. Előkerülnek, hiszen vagy művelés alá vonják, vagy éppen rendezik a területet. Zsámbékon például már negyedik hete dolgozunk egy olyan patakmederben, ahol semmi nem indokolta azt, hogy ott robbanótestek legyenek.

Zsámbékon milyen földmunkák folytak?

Nem volt semmiféle földmunka. Viszont volt egy nagy eső, amely kimosott egy robbanótestet, ami a felszínre került. Innentől kezdve bejelentették, kimentünk a helyszínre, és annak az egy robbanótestnek a helyét ugye elkezdtük műszerezni. Onnan indulva haladtunk most már száz métert, mert több mint háromszáz egyéb robbanótest volt annak az egynek a közelében. És ezek majdnem mindegyike bomba volt. Úgy néz ki, hogy válogatás nélkül beledobálták a bombákat a patakmederbe, mert az a terület alkalmas lehetett arra, hogy gyorsan eltüntessék a felszínről a hadianyagot. A föld, és az aljnövényzet is beborította már azóta. Lehet, hogy soha nem kerültek volna elő, ha éppen akkor, az a nagy eső ki nem mossa onnan azt az egyet.

Tavalyi évben mennyi robbanótestet találtak?

Egy pár repülőbomba (Fotó: Dömötör Csaba)

Több mint 130 tonnát, pontosan 130 685 kg-ot.

Ez elképesztő mennyiség.

Azért azt látni kell, hogy egy-egy robbanótest súlya, akármilyen kicsiről is beszélünk, sokszor azért megvan 5-6 kg is. Ezek tömegek. Meg kell mozgatni, fel kell robbantani, ami nem mindig könnyű feladat, főleg ha sok van belőlük. A nagyobbakról pedig nem is beszélve. Tavaly 26 000 darab robbanótestünk volt. És ebben még nincsen benne a gyalogsági lőszer, mert az külön 64 000 db. Külön van a tüzérségi eszköz, amely 2400 db. 1300 aknagránát, 334 kézigránát, 75 bomba, és 11 akna. Óriási számokkal dolgozunk, és csak azt tudom mondani, hogy gyakorlatilag “tömegmunkát” végzünk.

Mi a gyakoribb eset: amikor csak egy darabot találnak, vagy amikor egyszerre sokat?

Az a jellemzőbb, amikor egy bejelentésszámon egy robbanótest kerül elő. De az utóbbi időben azt kell látnom, hogy egy bejelentésszámon akár több száz robbanótest is előkerülhet. Lerakatok, volt tüzérségi állások, vagy egy helyre összedobált robbanótestekre bukkanunk. És akkor úgy járunk, hogy több hétig dolgozunk rajta. Most is van olyan területünk – négy is – ahol elkezdtük a munkát, de még nem fejeztük be, mert akkora területet kell mentesítenünk, hogy nem futja most az energiából. A helyet direkt nem mondanám, mert a roncs és lőszerkutatók – akik ugye ezt hobbiból csinálják -, sajnos megtalálják, és akkor elkezdik “kitermelni”. Ami nagyon veszélyes, hiszen nem is olyan régen robbant fel egy ember Zalaegerszegen, pont azért, mert ő úgy gondolta, hogy ért hozzá.

Gondolom az önjelölt roncskutatók nem is végezhetnének ilyen munkákat.

Egyáltalán nem végezhetnének. A törvény szerint ennek a jogosultsága kizárólag az alakulat kezében van. Aki tűzszerész munkát segítő tevékenységet folytat (pl. azok a cégek, akik területmentesítéseket vállalnak), azok csak arra vállalakozhatnak, hogy megjelölik a robbanótesteket. Nem nyúlhatnak hozzá. Mi hajtjuk végre a hatástalanítást, a mentesítést. Ez nagyon fontos, törvény szabályozza. Aki ezt nem tartja be, az megvalósítja a robbanóanyaggal való visszaélés bűntettét.

Mennyi ember végez tűzszerész munkát?

Összesen két század. Van egy hagyományos tűzszerész munkát végző alakulatunk (EOD), és van a másik század, amely az improvizált robbanótestek hatástalanításával foglalkozik – ez utóbbit a külföldi, tehát missziós tevékenység keretein belül. Nyilván ezek átjárhatók, hiszen mindkettőt együtt kell végeznünk. Számszakilag több száz főről beszélünk. A missziós és a hazai tevékenység között egyensúlyt kell tartanunk. A hazai tevékenység a legfontosabb Magyarországon, ez nem is kérdés. Viszont kint, a misszió biztosításánál fontos, hogy a tűzszerész a többi állomány megóvása érdekében végezze a munkáját.

A külföldi munka milyen? Arra, hogy lehet felkészülni?

Szerencsére az Afganisztánban szolgáló állománnyal kapcsolatban a Cougar típusú járművek használatával nőtt a szállítás közbeni fizikai biztonság, ami nagyon fontos. A robotok alkalmazásával pedig nőtt az a fajta fizikai biztonság, hogy nem kell közel menni a robbanótesthez. Távolról is el lehet végezni a munkát – de nem minden esetben. Hiszen van olyan helyszín, ahová nem lehet robottal eljutni: oda ember kell. Ezért van a bombaruha, és ezért vannak a védőfelszerelések. Azt kell hogy mondjam, a védőfelszereléseinkben igen komoly szintet értünk el. Viszont mindig vannak új kihívások, mindig kell hozzá az új felszerelés. A robbanóanyagok, és eszközök fejlődésével mindig tartanunk kell a lépést. A jammerek (elektronikus zavaró berendezések) nyilvánvalóan fontosak, mert a távvezérelt robbanótesteket valahogy le kell zavarnunk. Mindig új kihívásokkal kell szembesülnünk. Azt látni kell, hogy az improvizált robbanótestek hatástalanítása olyan, mint egy sakkjátszma. Mindig lépéselőnyben lesz az, aki ezeket telepíti. A lényeg az, hogy utolérjük, vagy ha lehetséges, megelőzzük őket. A tűzszerész felszerelésnek mindig a technikai fejlesztés legelső hullámában kell lennie. A jammernek pl. tudni kell “X” frekvenciától “Y” frekvenciáig működni. Ha lejjebb, vagy feljebb mennek, akkor nekünk is követnünk kell őket a zavarással, ami nem könnyű. Ezek persze szavak, de ezek mögött súlyos pénzek vannak, ugyanis a fejlesztés, és a végeredmény nem két fillérbe kerül. Ez egy elég drága műfaj, viszont az emberi élet nem mérhető pénzben.

Ha valaki otthon, mondjuk kertásás közben bukkan egy bombára, akkor mi a teendője?

Az előkészítés fázisa (Fotó: Dömötör Csaba)

Amikor megtalálja a robbanótestet, (vagy az annak látszó tárgyat), azt bejelenti az önkormányzatnak, vagy a rendőrségnek. Mindig a rendőrség a mozgatórúgó. Ahol nincs rendőrség, akkor ott van az önkormányzat. Innen jelentik majd be a saját tűzszerész ügyeletünkre. Ha valamit észrevettek, akkor a rendőr kimegy és megnézi: “valóban van ott valami”. Az hogy az a “valami” micsoda, az már nem az ő dolga, hanem a miénk. Az alapján kerül kategóriába, hogy hol, mennyire veszélyes helyen található az adott robbanótestet. Ekkor derül ki, hogy 24 órán belül, vagy 30 napon belül kell-e végrehajtanunk a hatástalanítását. A napi tevékenységről: ezeket tűzszerész járőrök hajtják végre, amelyek 3-4 főből állnak. Naponta 5-6 irányjárőr, egy 24 órás szolgálat (ügyeletes tűzszerész járőr), és egy-két tűzszerész hajó járja az országot, abban az esetben, ha van ilyen jellegű bejelentés. Napi egy két csoport “indítókódban” van, ezek a lőterekre, és egyéb nagyobb területek mentesítésére indulnak. Ez napi szinten kb. 50 fő ? ha nincsen több bejelentés. Ha az átlagnál több van, akkor nyilván ettől több járőr kell.

Mennyire sikerült ‘belakni’ a jelenlegi laktanyát, mennyire alkalmas ez a hely a tűzszerész feladatokra szakmai szempontból?

Az alakulatnak a tevékenységét két fő hely határozza meg. Egyik a kikötő, ahol a hajók vannak elhelyezve, és a kutyás tűzszerész alegység. Tehát két alegység kint van a kikötőben, ami innen nyilván messze van. A robbanóanyag raktár szintén messze van, ennek megfelelően ez a laktanya nem igazán ideális helyen van számunkra. A napi feladat ellátása is sok mozgással jár a két elhelyezési körlet között, ami komoly összehangoltságot, szervezési feladatot igényel. Ezen kell dolgoznunk, és dolgozunk is természetesen, hogy ez változzon. Az akkori, 2001-es létszámnak megfelelően kaptunk elhelyezést a költözésnél, a mostani létszámunk pedig már ennek a duplája. Ez nyilván nem optimális, azt tudom mondani.

Technikailag jól fel vannak szerelve?

Ilyen téren nagyon sokat léptünk előre. Látni kell, hogy elértük a XXI. századot, tehát az eszközeinknek, a felszereltségünknek a 99%-a már legalább európai szinten van, ha nem éppen magasabban. A speciális tűzszerész felszerelések amelyekkel rendelkezünk, kellenek ahhoz, hogy azt az IED munkát a misszióban, illetve a hazai munkát itt Magyarországon a tűzszerész biztonságosabban el tudja végezni. Ilyenek a vízesvágó, az EOD-9-es bombaruha, és a robotok. Ezek nem 100%-os biztonságot jelentenek, csupán növelik azt. E mellett természetesen a legfontosabb a tudás, mivel azt nem lehet pótolni semmiféle eszközzel.

Olyan katonai csapat ez, mint a többi?

Ebben a szakmában az emberek – nyilvánvalóan –  többet adnak mint mások. Ezzel nem azt mondom, hogy más szakma (lövész, felderítő, tüzér) nem olyan fontos mint a miénk. Egyaránt fontos a Magyar Honvédség minden része, csak ez egy kicsit veszélyesebb békeidőben. Az övék is veszélyes, csak éppen háborúban, illetve békében, kiképzés közben az övék is az.  A miénk viszont naponta követelhet áldozatot.

Tudjuk, hogy a második világháború utáni évtizedekben sok tűzszerész halt hősi halált, viszont sajnos a közelmúlt sem mentes a balesetektől.

Sajnos 2008-ban elvesztettük két tűzszerész kollégánkat Afganisztánban, illetve 2006-ban volt az utolsó magyarországi tűzszerész balesetünk. Sajnos az a baj, hogy ez egy olyan szakma, aminek benne van a lényegében a halál, ha tetszik, ha nem. Egy robbanótestbe nem látunk bele. Nem ismerjük a történetét, nem ismerjük a körülményeket, hogy hogyan került oda, nem tudjuk, hogy miért állt meg a robbanás. Tehát ehhez kell egy óriási rutin, szakmai tudás, hogy valaki a külső jelekből, több mint 66 évvel a háború után megállapítsa, hogy mi a helyzet, és mit lehet vele kezdeni. Ugye 5-7 évig készül egy tűzszerész rajparancsnok arra, hogy járőrparancsnokként elvégezhesse az első tűzszerész munkát. Ugyanis itt nincs lehetőség tévedni. A folyamatos tanulás létkérdés. Ezért van évente olyan szigorú vizsga, hogy aki nem felel meg valamelyik elvárásnak, akkor nem kaphatja meg az “osztályos fokot”. Hiszen az élete függ tőle, ráadásul nem csupán az övé.

Milyen speciális képességek kellenek ahhoz, hogy minden helyzetben helyt tudjanak állni?

Vigyázz - robbantás! (Fotó: Dömötör Csaba)

Hogy megfeleljünk a széles körű elvárásoknak, 2005-ben az IED (improvizált robbanótestek hatástalanítása) mellett megalakult a kutyás alegységünk. Nagyon fontos, hogy a kutyának a szaglását kihasználva olyan képességekre tettünk szert, ami nagy segítséget jelent a munkánkban. Vannak búvár tűzszerészeink is, a hajósok pedig a vízfelszín alól emelik ki a robbanótesteket. Úgy érzem, hogy itt minden megvan ahhoz, ami ennek a munkának a végrehajtásához szükséges. Az a fontos, hogy minden területen folyamatosan fejlesztenünk kell a képességeinket, hogy megfeleljünk az újabb kihívásoknak.

Rizikósabb helyzet, vagy dilemma?

Nyilvánvalóan a tűzszerészetnek az a csúcsa, amikor valaki hatástalanít, tehát szétszerel robbanótesteket, és nem helyben robbantja, mert meg kell óvnia a környezetünket. Külföldön ott robbantjuk fel a robbanótestet, ahol az éppen van. Itt Magyarországon viszont nyilván védeni kell úgy az emberéletet, mint az eszközöket, és az épületeket is. Mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy csökkentsük a károkat. És ugye ez a veszélyforrás. Igen nagy szakmai tapasztalat, és folyamatos tanulás szükséges ahhoz, hogy valaki hozzányúlhasson, és biztonsággal szerelhessen szét robbanótesteket. Itt nincs lehetőség tévedni. Ha téved, akkor ő is, és a társa is meghal. Nincs sok alternatíva. Vagy meghal, vagy szerencséje van. Az emberek is felnőnek, és átlendülnek azon a határon, amikor az ember még – túl fiatal járőrparancsnokként, vagy tűzszerészként – mindent ki akar próbálni. Idő kell ahhoz, hogy megértésék azt, hogy itt nem lehet kísérletezni. Akkor jó egy járőrparancsnok, ha már mer kérdezni. Ha felhív egy másik rajparancsnokot, hogy “Ezt tapasztaltam. Te mit tennél?”. Fontosnak tartom azt is, hogy az eszközöket ne szállítsuk, ha nem muszáj. Mert az maga is egy önálló veszélyforrás, nem csak ránk, hanem a környezetre nézve is. Az a törekvésünk, hogy amit lehet, robbantsunk fel helyben, vagy egy közeli, alkalmas területen. Volt nekünk a Váci utcában is helyszíni robbantásunk. Nem engedtem elvinni onnan, mert túl veszélyes lett volna. A szolgálatban lévő tűzszerészek megoldották úgy, hogy egy ablak nem tört be. Vannak tehát megoldások. Ezt erőltetem, mert a legfontosabb az emberi biztonság.

Mennyire sokan jelentkeznek Önökhöz, és választják a tűzszerészetet élethivatásként?

Jelentkezni jelentkeznek, csak nem mindenki alkalmas rá. Azért azt látni kell, hogy itt elég komoly pszichikai, fizikai, és egészségügyi alkalmassági vizsgáknak kell megfelelni. Elég sok ember alkalmatlan erre a területre, és nagyon sokan nem is tudják, hogy mit akarnak fölvállalni. Aki egy évet megél nálunk, az általában már megmarad.

Az alakulat olyan szempontból is sikereket ért el, hogy ha jól tudom mostanában egy tűzszerész lett az év katonája.

Tavalyelőtt Pásztor István, tavaly pedig Hadházi Sándor. Nagyon fontos elismerni a szakmát, amelyet ők képviselnek. Naponta követelhet áldozatot az, ha nem megfelelő a felkészültség. Egy ilyen szintű elismerés, egy tűzszerész esetében magának a pályának az elismerését is jelenti. Legutóbbi évben Hadházi Sándor volt az év tűzszerésze, aki megsérült egy robbanás következtében. Sándornak volt energiája arra, hogy visszajöjjön, és nagyon tisztességes munkát végez a mai napig. Ezzel a díjjal el lett ismerve, hogy túltette magát rajta, képes volt megújulni, és visszatérni a szakmához – újra profi módon végezni a tűzszerész munkát. Ez mindenképp példa értékű.

 

A szerző  volt katonai tűzszerész

Nézd meg a főoldalt is!
   



LIKE-olj!


Tényező.hu | Nem mindennapi hírek. Független, újságírók által fenntartott és szerkesztett, teljesen cenzúra mentes, tényeket, és magánvéleményeket tartalmazó elektronikus médum.

Ajánlott cikkek:

Címkék:
, , , , , ,

Comments Closed

- “A tűzszerész csak egyszer tévedhet”

  1. lényeglátó

    A politikában is ez kéne! Utána elzavarni, kísérletezzen lovas, ökrös szekér vezetéssel, ott időben hamar kiderül alkalmatlansága!

Nem lehet hozzászólni


Bejelentkezés
tárhelytárhely