A medinai NATO radarépítés (policy paper) | Tényező.hu

Ma 2019. december. 10, kedd, Judit napja van.

Támogassa a függetlenséget:

A medinai NATO radarépítés (policy paper)

Share


A medinai NATO radarépítés


(Policy Paper)

 

 

 

Tartalomjegyzék

1             Prológus helyett……………………………………………………………………………. 2

2             Kifejtés………………………………………………………………………………………. 4

2.1          A NATO radarépítés történelmi háttere…………………………………………………. 4

2.1.1       A közvetlen háttérről………………………………………………………………………. 5

2.1.2       Kronológia………………………………………………………………………………….. 6

2.1.2.1    A Zengőre (682 m) tervezett lokátor története (az első helyszín):………………….. 6

2.1.2.2    A Tubes hegyre (611m) tervezett lokátor története (második helyszín):…………… 7

2.1.2.3    A Medinára (180m) tervezett lokátor története (harmadik helyszín):………………. 9

2.2          A közpolitika-formálás háromszöge, és a szereplők viszonyai…………………….. 10

2.3          A közpolitika-formálás szakaszonkénti jellemzése, és leírása……………………… 12

2.3.1       Kezdeményezés és döntés……………………………………………………………… 12

2.3.2       Konfliktus…………………………………………………………………………………… 13

2.3.2.1    Túl a bazsarózsán (alternatív motivációk a civilek oldaláról az ellenállásra)……… 16

2.4          A döntések labirintusa…………………………………………………………………….. 17

2.4.1       A pacifista vonal erősödése……………………………………………………………… 18

2.4.2       Belpolitikai jellegű törésvonalak a lokális térben………………………………………. 19

2.4.3       Az önkormányzat csatája a minisztériummal………………………………………….. 19

2.4.4       A szakértők nem tudtak fordítani……………………………………………………….. 19

2.5          Végrehajtás………………………………………………………………………………… 20

2.6          Kiértékelés…………………………………………………………………………………. 20

3             Végszó gyanánt: mit is kaptunk?……………………………………………………….. 21

 

1          Prológus helyett

 

Ez év egyik füllesztő nyári napján a kormány illetékesei büszkén bejelentették, hogy immáron működik az eredetileg Zengőre tervezett, majd Medinán megvalósult NATO radar – a pozitív hírt némileg árnyalja, hogy az egész folyamat, amely a tervezés korai szakaszától a radarállomás működőképes állapotának az eléréséig tartott, több mint másfél évtizedet, pontosabban 17 évet vett igénybe.

A magyarországi NATO radar építése ugyanis egy tipikusan hazai történet – mivel lassú, konfliktusokkal terhelt, és szakmailag megkérdőjelezhető – tulajdonképpen tekinthető a hazai projektmegvalósítások referenciaszinten értelmezhető állatorvosi lovának is. A története azért is kimondottan érdekes, mert egészen maratoni időtávot foglal magába az mire megvalósult, és működőképessé vált, ráadásul mindeközben nagyon nagymértékben terhelt a különböző társadalmi, és szakmai konfliktusoktól is.

A végeredményre pedig, amely megvalósult[1] – egy igen jelentős kompromisszum eredményeként – azt gondolom sem a NATO, sem Magyarország nem lehet maradéktalanul büszke – bár kétségtelen, hogy a legalapvetőbb célkitűzést végül sikerült megvalósítani, hiszen hosszú évek vergődése után sikerült felépíteni, és beüzemelni valamit. Az persze egy más kérdés, hogy mennyire lesz használható az eredeti – tervezett – céljának megfelelően egy olyan radar, ami egy igazi hungarikumnak tekinthető, hiszen írd és mondd, – az eredeti tervek szerinti több mint 600 méteres magasság helyett – egy 180 méter magas dombra sikerült végül „felhelyezni”, ahonnan csak akkor láthatna rosszabbul, ha egy külszíni bányába rakták volna bele. Szerencsére a radar nagy részét a NATO szövetségi formában finanszírozta, azonban látva a projekt végeredményét, mérget vehetünk rá, hogy az Észak-atlanti Szerződés Szervezete legközelebb alaposabban is meggondolja majd a döntést, ha egy fontosabb katonai objektumot valamelyik Kelet-európai országba szeretne telepíteni, ha a lehetséges országok listáján, hazán kis szerepel.


2          Kifejtés

 

(a NATO radar történetének, és viszonyrendszerének a kifejtése)

 

2.1           A NATO radarépítés történelmi háttere

 

Magyarország 1955. május 14-én megalakította a Varsói Szerződést, amely egy katonai szövetség volt a Szovjetunió vezetésével, amelyhez Magyarország is csatlakozott, és a szövetségnek egészen 1991-ig tagja volt.  A „barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződést” a későbbiekben kétoldalú szerződésekkel egészítették ki, melynek értelmében a tagállamok hozzájárultak ahhoz, hogy szovjet csapatok állomásozzanak a területükön. Védelmet, támaszt kínált a kisebb államoknak, a Szovjetunió számára pedig biztonsági övezetet jelentett nyugati határán. 1991. február 25-én a szervezet budapesti ülésén aláírták a szerződés katonai szervezetének megszűnéséről szóló dokumentumot. Ennek nyomán 1991. április 1-jén hivatalosan megszűnt a Varsói Szerződés katonai szervezete, majd három hónap múlva, 1991. július 1-jén a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testülete is. Ezzel véget ért Magyarország valamivel több, mint 35 éves tagsága a keleti, Szovjetunió által vezetett katonai rendszerben, amelyet a NATO ellenpólusaként hoztak létre.

1994. február 8-án Magyarország csatlakozott a NATO – Partnerség a békéért elnevezésű programjához.[2]

A Partnerség a békéért elnevezésű programot hivatalosan 1994. január 10-én, a NATO akkor 16 tagállama vezetőinek brüsszeli csúcsértekezletén indították útjára. Hazánk az elsők között, 1994. február 8-án csatlakozott a programhoz, részvételünk a tagság megszerzéséig tartott.

Az Egyesült Államok kezdeményezte a programot, hogy a NATO-szövetségesek és egykori hidegháborús ellenfeleik kapcsolatai új alapokra helyeződjenek és szorosabbá váljanak. A végcél, a katonai együttműködés csak akkor jöhet létre, ha a demokrácia és jogállamiság is megerősödik a partnerséghez csatlakozni kívánó országokban.

A résztvevőknek kötelezettséget kellett vállalniuk, hogy konfliktusaikat békés úton rendezik, mindenhol elismerik a létező határokat, továbbá hajlandóak részt venni az ENSZ és az EBESZ hatáskörébe tartozó műveletekben, illetve katonai tevékenységekben, továbbá együttműködnek a NATO-val, elsősorban a kiképzés és a hadgyakorlatok terén.

1999. március 12-én a Varsói Szerződés egykori tagállamai közül Csehország, Magyarország és Lengyelország, 2004. március 29-én Bulgária, Észtország, Lettország, Litvánia, Románia és Szlovákia is a NATO tagja lett – ezzel a történelmi döntéssel – több mint 8 év függetlenség után – Magyarország az euró-atlanti integráció jegyében teljes jogú tagja lett a NATO-nak.

 

2.1.1     A közvetlen háttérről

 

Még mielőtt Magyarország a NATO tagja lett volna, 1998-ban a kormány vállalta, hogy egy korszerű 3D radarállomást épít a Zengőn, jórészt a NATO finanszírozásában. Ez még a „partnerség a békéért” program alatt történt, és a NATO elvárása volt, hiszen a csatlakozás miatt szükségesnek tartották fejleszteni Magyarország katonai infrastruktúráját. Az eredetileg tervezett zengői NATO radar egy három magyarországi állomásból álló rendszer része lett volna[3]: a másik két állomás Békéscsaba közelében, illetve Bánkúton már felépült, az eredetileg a Zengőre tervezett harmadik csak sok évvel később. A másik két radar tesztüzemben működni kezdett, de a rendszer teljes hatékonyságú működéséhez szükség volt a harmadik radarra is. A Honvédelmi Minisztérium a NATO finanszírozásával három helyszínen tervezett új lokátorokat létesíteni, a harmadik helyszín a Mecsek legmagasabb pontja, a Zengő, amely értékes természetvédelmi terület, és jelentős természetkárosítással járna a beruházás. A tervezett NATO-lokátor ellen helyi szervezetek már több éve tiltakoznak, több alkalommal szerveztek demonstrációkat, útlezárást. A civilek nyomásgyakorlása miatt a radar végül nem az eredeti helyszínen lett felépítve, hanem egy vargabetűt leírva (Nagy-Tubes, mint második tervezett helyszín érintésével) a Tolna megyei Medinán, amely egy erős szakmai kompromisszum, hiszen a Mecsekre tervezett lokátor több mint 600 méteres tengerszint szerinti magasságával szemben csupán 180 méter „magasan” helyezkedik el.

 

2.1.2     Kronológia[4]


2.1.2.1       A Zengőre (682 m) tervezett lokátor története (az első helyszín):

 

1998 – NATO „Partnerség a békéért” programja közben történt kormányvállalás: Magyarország NATO radart épít

2003 vége – Társadalmi (jellemzően környezetvédő) tiltakozás a NATO javaslata szerint Zengőn építendő lokátor ellen

2004 közepe – a kormány szakértőkből álló vizsgálóbizottságot alakított a helyszín kiválasztásával kapcsolatban

2005 február – Kormánydöntés: a Zengőre (682m) tervezett NATO-radarállomás az 1999-ben jóváhagyott, majd azt követően engedélyezett módon nem épülhet meg.

 

2.1.2.2       A Tubes hegyre (611m) tervezett lokátor története (második helyszín):

 

2005. november 23. – A Zengő helyett a Nagy-Tubes hegy (611m) mellett döntöttek a helyszín vonatkozásában.

2006. május – A NATO katonai-szakmai szempontból elfogadta a háromdimenziós lokátor új, tubesi helyszínét. Ezt követően Pécsett a döntés tiltakozásokat váltott ki.

2006. december 1. – Összegyűlt a kellő számú pécsi aláírás a népszavazás kiírásához a tubesi helyszín ellen.

2007. március 4. – A népszavazás az elégtelen részvétel miatt érvénytelen lett, bár a szavazók többsége elutasította a beruházást.

2007. április 21. –  A Honvédelmi Minisztérium kiadta az építési engedélyt, ezt Pécs város megfellebbezte.

2007. június – A honvédelmi miniszter aláírta a másodfokú, jogerős építési engedélyt.

2007. december – Pécs város képviselő-testülete módosította építési szabályozási tervét, hogy megakadályozzák a NATO-radar felépítését, és felfüggesztették a miniszter által kiadott építési engedélyt, az ügy a Legfelsőbb Bíróságra került.

2009. május 11. – Az Alkotmánybíróság alkotmányellenesnek minősítette a pécsi városi önkormányzat által 2006 és 2008 között alkotott tiltó módosító rendeleteket, továbbá megsemmisítette a város építési szabályzatáról, illetve annak módosításáról szóló önkormányzati rendeleteket is.

2009. November 27. – a Fővárosi Bíróság felülvizsgálati eljárásában jogerősen elutasította a Tubes tetején lévő katonai híradóobjektum korszerűsítését, a NATO-radar kiépítését engedélyező miniszteri határozatot támadó beadványokat.

2009. december 17. – A pécsi önkormányzat lezáratta a Tubesre vezető utat. Páva Zsolt polgármester bejelentette: megakadályozzák a hegyre tervezett katonai radarállomás építését, amelyre egyébként a Honvédelmi Minisztériumnak jogerős engedélye van. A civilek és Pécs önkormányzata a Legfelsőbb Bírósághoz fordultak a döntés felülvizsgálatát kérve.

2010. március 17. –  A Legfelsőbb Bíróság új eljárásra kötelezte a Tubesre tervezett NATO-radar ügyében a Honvédelmi Minisztérium (HM) építési hatósági osztályát.

2010. július 16. – A Honvédelmi Minisztérium megszüntette a Tubesre tervezett radarállomás építésügyi hatósági eljárását. Így a minisztérium hivatalosan is elállt attól, hogy a NATO-lokátort a Tubesen épüljön fel.

Érdekességképpen:

Érdemes megfigyelni, hogy a Honvédelmi minisztérium 2010 július 16-ai döntésekor[5] már ugye eltelt tizenkét év az eredeti döntés óta (amely alapján, optimális esetben akár egy év alatt felépíthető lett volna a NATO radar!), ennek ellenére gyakorlatilag nem csak, hogy egyetlen kapavágás sem történt még meg, de még ott sem tartunk a történetben, hogy a lokátor végleges – tervezett helye – egyáltalán le lenne tisztázva!)

 

2.1.2.3       A Medinára (180m) tervezett lokátor története (harmadik helyszín):

 

2011 március 8. – A Honvédelmi Minisztérium a Tolna megyei Medina környékén működő radarszázad területét javasolja az eredetileg a Zengőre, majd a Tubesre tervezett katonai lokátor helyszínéül.

Majd egészen megdöbbentő módon – 14 évvel Magyarország eredeti NATO vállalása után – végül elért a történet arra a fejlettségi szintre, hogy…

2012. október 2. –  Letették a NATO-radar alapkövét Medinán[6]

 

2.2              A közpolitika-formálás háromszöge, és a szereplők viszonyai

 

A magyarországi NATO radar tervezésének, és megvalósításának az ügye gyakorlatilag felfogható ágazati (köz)politikák összekapcsolódásaiként is (policy fields).  Ugyanis érzékelhetően több különböző szakpolitikai érdek problémáját helyezte előtérbe. Ezek teljes körére is érdemes lenne kitérni, de sajnos ezt szétfeszítené a dolgozat kereteit – már terjedelmi vonatkozásban is. Mindenesetre érdemes megemlíteni, hogy – legyen szó a lokátor bármelyik tervezett, de nem megvalósult telepítési helyéről, vagy a véglegesen megvalósultról — egészen egyértelmű, hogy ez az ügy nem csupán egyetlen ágazati közpolitikai szegmensről szól, hanem egy nagy rendszerről.  Például a katonai védelempolitika mellett erősen szól a környezetvédelmi politikáról is, de számtalan más aspektusát is felfedezhetjük ennek a történetnek.

Egyértelműen kijelenthető, hogy a radarépítés ügye egy jellegzetes közpolitikai üggyé vált (ez már a számtalan, konfrontációkkal terhelt sajtómegjelenések kapcsán is egészen nyilvánvaló).

Ha sorra vessük a közpolitika-formálás háromszögét alkotó egyes sarkokat, a politikai oldalon (agency) a politikai pártokat találjuk, önkormányzatokat, önkormányzati politikusokat, az első Fidesz kormányt (amely az FKGP-vel közösen regnált), az MSZP-SZDSZ koalíciós kormányokat, illetve 2010-től a második (KDNP-vel együtt 2/3-ot nyert) Fidesz kormányt is. Illetve, ezen kívül ide tartoznak még az ügyben érintett különböző minisztériumokat, és egyéb, pl. kormányhoz tartozó ügyben megszólaló, vagy eljáró szervezeteket is.

Ha a második oldalt nézzük, akkor a szakértők (professionals, experts) oldalán megtalálhatjuk a kormánynak dolgozó, illetve az akkori ellenzékhez tartozó experteket (ezek a szerepek idővel cserélődtek, ugyanis az 1998-tól 2015-ig tartó projektben a pártok kormányzati-ellenzéki szerepköre is többször cserélődött fel!) Ezen kívül politikailag részben, vagy teljesen független szakértők is megszólaltak az ügyben, akik különböző szakpolitikai (hadügyi, nato-integrációs, környezetvédelmi, kommunikációs, és egyéb más) területeken mozogtak.   A Medgyessy kormány regnálása idején egy független szakértői testületet is megbízott (a Láng-bizottságot), amely szintén véleményt formált az üggyel kapcsolatban.

A közpolitika-formálás háromszögének harmadik oldala, vagy a „NATO radar luca székének” a harmadik lába, a társadalmi csoportok oldala (interest groups, organised interest). Talán itt találhatjuk meg a legszínesebb társadalmi kavalkádot. A különböző politikai oldalakhoz érzelmileg kötődő civil csoportokon kívül, itt vannak a radarállítást (mint katonai dolgot) ellenzők, vagy annak konkrét helyválasztását kifogásolók kisebb-nagyobb csoportjai, de több, országos ismeretségű zöldszervezet (Védegylet, Greenpeace) is erősen képviseltette megát a NATO radar ügye kapcsán. A helyi civilek a „Helyi civilek Zengőért Mozgalom” keretében tiltakoztak leginkább, de bekapcsolódott a közpolitika formálásba Sólyom László, későbbi köztársasági elnök is, és a köré sereglett szimpatizánsok is, egy fajta klub jelleggel.  Ezen kívül ott volt még, mint aktív szereplő az ÖPE (Összefogás Pécsért Egyesület) is. Ezen kívül – a teljesség igénye nélkül – érdemes megemlíteni a következő szervezeteket is: Ne zakladnam, Humanista Mozgalom, IKE. Megszámolni is nehéz, mennyi kisebb-nagyobb civil szervezet vett részt a folyamatban, amelyek között voltak spontán szerveződésűek is („Művészek a Tubesért”), és alapvetően más céllal létrejöttek is (Kisgyermekes Anyák szervezetei).

A felvázolt policy group a (sokszor meglehetősen különböző témákkal foglalkozó, és legalább ennyire különböző szakmai színvonalú szakértőkből, politikusokból, valamint a NATO lokátor tervezésének, és megvalósításának a feladatával felelős „bürokratákból”, illetve a más társadalmi intézmények, és szervezetek, ilyen-olyan (főként civil) csoportok képviselőiből állt össze. Ennek a közpolitikai háromszögnek minden egyes oldalát az óriási mértékű konfrontáció, bizalmi deficit, és megosztottság jellemezte az ügy felszínre kerülésétől indulva egészen a legvégéig. Természetesen a legesősebb ellenállás általában a mindenkori (radarépítést támogató) kormányoldal, illetve a radarépítés ellen kampányoló, különböző civil szervezetek között volt kitapintható (utóbbiak különböző szövetségekbe is tömörültek az idők során)

Beszélnünk kell a politikai érdekközösség egy típusáról a policy community-ről. Olyan típusú policy community megalakulásáról egyértelműen nem beszélhetünk, amely magába foglalt volna a három fő ágens közül legalább kettőt. Egész egyszerűen az történt (és ezt már magában az ügy végső lezárásának a több mint másfél évtizedes időintervalluma is jól mutatja) hogy soha nem tudott létrejönni egy ilyen érdekközösség, mert a szereplők nem csupán hogy radikálisan eltérő véleményen voltak, de ráadásul a civilek nagy része a radarépítésnek a védelempolitikai szerepéről való esetleges gondolkodást (hogy vajon az pozitív, vagy negatív hatással lenne-e Magyarország biztonságára) sem igazán kísérelték meg. Eddig a szintig el sem jutottak, ezért aztán az érdekközösség kialakításának a pusztán elméleti lehetősége sem merült fel.

Ha a közpolitikai ügy támogatását vizsgáljuk (Issue network) akkor azt látjuk, hogy a különböző érdekcsoportok (az egészségügyi okokra hivatkozó radarellenes civilek, a lokálpatrióta szervezetek, a nemzetközi környezetvédők, és különböző szakértők között jött létre leginkább, amikor a lokátor megépítése ellen harcoltak. A radar megépítésének szükségességét propagáló oldal is kialakított egy kooperációt (a kormányzati oldal bizonyos független szakértőkkel) de ez messze nem volt olyan erős mint az ellenkampányoló civilek oldalán az ügy elleni harc széles körű támogatása.

 

2.3              A közpolitika-formálás szakaszonkénti jellemzése, és leírása

 

A NATO radar építésének az esetében a közpolitika-formálás teljes fázisai (policy cycle) gyakorlatilag 1998-től egészen 2015-ig tartottak. Ugyanis már 1998-ban elkezdődött a projekt egy nemzetközi vállalással, bár az „ügy” kipattanása, amely megmozgatta a közvéleményt, csak 2004-tól a Zengőn történt tiltakozáshullám, és főként a „Zengői –csata” néven elhíresült civil ellenállási mozgalom kapcsán, és az után bontakozott ki leginkább. Ugye az évek alatt két tervezett helyszínt is sikeresen szabotáltak végül a civilek, és a harmadik helyszínre épített 2015-re épült csak fel, és vált teljesen működőképessé – tehát a teljes policy cycle közel 17 évet ölel fel, viszont ebből az első 5 év, még meglehetősen nyugodtan telt. Számításaim szerint tizenkét évet foglal magába az az időszak, amikor ennek már az intenzív szakaszáról beszélünk, amely 2003-tól 2010-ig tartott – addig az időpontig, amikor is a Honvédelmi minisztérium lemondott a második tervezett helyszínről is. A harmadik, végül megvalósuló lokáció Medina lett, amely területet 2011-ben jelölték ki, és 2012-ben fektették le az alapkövét. A medinai radar ellen ugyanis olyan mértékű ellenállás, és konfrontáció már nem alakult ki, mint amelyet az első két helyszín (Zengő, és Tubes) kapcsán jellemezte a közgondolkodást, és a közpolitikát.

 

2.3.1     Kezdeményezés és döntés

 

Az 1990-es évek közepére a Magyar Köztársaság légvédelmének rádiólokációs felderítő-, információs és vezetési rendszere elavult. A legtöbb berendezés működési frekvenciája nem felelt meg a bevezetésre kerülő nemzetközi szabványoknak, a polgári célú kommunikációs berendezésekkel egyre több esetben fordult elő kölcsönös interferenciás zavarás. Magyarország a NATO egységes légvédelmi rendszeréhez olyan légvédelmi vezetési rendszerrel csatlakozott, amely a minimális katonai követelményeket csak részben tudta, illetve tudja teljesíteni. Magyarország 1999. évi belépését követően az Észak-atlanti Tanács 1999. július 25-én jóváhagyta a radarrendszer fejlesztésére kidolgozott csomagot, majd hozzájárult a beszerzési folyamat indításához, biztosítva annak anyagi fedezetét is.

A szerződés alapján a NATO biztonsági beruházási programja keretében három új katonai légtérfigyelő radarberendezést létesítenek Magyarországon, méghozzá Bánkúton, Békéscsabán és a Mecsekben, akkori elképzelések szerint a Zengőn. Az első két helyszínen már felépültek a lokátorok, a harmadik beruházás azonban jelentősen csúszott. Ennek fő oka a következő pontban részletezett konfliktus volt, amely a civil oldal, és a kormányzat között éleződött ki.

 

2.3.2     Konfliktus

 

Az eredeti helyszínnel kapcsolatos alapprobléma alapvetően környezetvédelmi alapú volt.
(bár voltak olyan civilek is, akik teljesen más okokból utasították el a radarépítést: pl. mert – szintén előfordult, hogy különböző megfontolásokból adódóan – nem szerettek volna katonai létesítményt)

Tehát a környezetvédelmi probléma alapkonfliktusa abból adódott, hogy az eredetileg Zengőre tervezett beruházás, az akkor (2004. februári állapot szerint értelmezett) százezer forint eszmei értékű, fokozottan védett bánáti bazsarózsa (Paeonia officinalis subsp. banatica) egyik legfontosabb élőhelyét is veszélyeztette.[7]

Ennek megoldására a Honvédelmi Minisztérium felkérésére 2001 nyarán elvégzett és egyedülállónak aposztrofált kísérlet, – melyben a lokátorhoz tervezett út nyomvonalából 12.000 védett növényt ültettek át[8] – teljes kudarccal végződött: az átültetett növények 90%-a elpusztult, ráadásul a nyomvonalban jelenleg több mint 90 millió forint eszmei értékű bánáti bazsarózsa és egyéb védett növény hajtott ki. Ennek dokumentálására a Civilek a Zengőért Mozgalom ismeretterjesztő filmet is készített.

A civilek ellenállása az első, eredetileg a NATO által javasolt helyszínre (Zengőre) építendő lokátor ellen akkor csúcsosodott ki, amikor kormányzati megbízás alapján az építtetők fákat szerettek volna kivágni az előkészítési munkák során. A „csata a Zengőn” vagy „Zengő-hegyi csata” tehát környezetvédők és a környező települések lakóinak akciója volt 2004. február 13-án, melynek során megakadályozták, hogy fakivágó munkások az érvényes engedélyek birtokában és biztonsági őrök kíséretében megkezdjék a Zengő hegyre tervezett NATO rádiólokátor-állomás építéséhez szükséges munkájukat.[9] Az időzítés azért volt fontos, mert a következő napokban lejárt volna az a határidő, amikor még törvényesen lehetett volna fákat kivágni a hegytetőn.

A környezetvédők nem szálltak szembe a biztonsági őrökkel, ehelyett testükkel védték a kivágandó fákat, és amikor közülük valakit elvonszoltak, más állt a helyébe. Az órákig tartó huzakodásnak az vetett véget, hogy a helyiek szervezte riadóláncnak köszönhetően egyre többen érkeztek a hegyre, ráadásul a helyszínen tévékamerák és rendőrök is megjelentek, és ebből elég komoly médiaesemény lett.

A huzakodásban egy Greenpeace-aktivista könnyebben megsérült. A vérző fejéről készült fotók, egy hosszúhetényi amatőr videófelvételei, és a beszámolók az incidensről bejárták az országos médiát és jelentősen hozzájárultak ahhoz, hogy tovább romlott az amúgy is népszerűtlen Zengő-projekt társadalmi megítélése, és egyfajta hősökként tekintsenek a médiafogyasztók az akcióban résztvevő cvivilekre.

A konfliktus végül a környezetvédők teljes győzelmével ért véget. Ráadásul a „riadókészültséget” a helyiek a következő hónapokban is fenntartották, de nem került sor újabb próbálkozásra a fák kivágására.

A Zengő-lokátor projekt ellen harcoló civil szervezetek – Civilek a Zengőért Mozgalom, Greenpeace, Védegylet és számtalan más kisebb szervezet, illetve magánszemélyek – többek közt Sólyom László későbbi köztársasági elnök – környezetvédők szerint a Bős–nagymarosi vízlépcső építésének meghiúsítása óta a legszélesebb társadalmi összefogást valósították meg környezetvédelmi ügyben. A Környezet- és Természetvédő Szervezetek XIV. Országos Találkozóján 2004-ben a három frissen alapított díj közül kettőt a Zengő-védők kaptak[10], az év környezetvédelmi akciója a Zengő-hegy természeti értékeinek megőrzéséért folytatott demonstráció lett, ami már jelzi az összefogás erejét.

Hozzá kell tenni, hogy a helyszín kiválasztása körüli viták (amelyek a következő helyszínre – tubesre – is jellemzőek maradtak) miatt Magyarország hosszú ideig nem tudott eleget tenni NATO-vállalásainak. Végül a radarállomás a Tolna megyei Medina közelében épült fel, és óriási csúszással, végül csak 2015-re épült meg, és vált használhatóvá!

 

2.3.2.1       Túl a bazsarózsán (alternatív motivációk a civilek oldaláról az ellenállásra)

 

  • Mikrohullámú sugárzástól való félelem

A pécsi lakosok a tervezett radarépítés kapcsán az egészségükért és környezetük egészségéért aggódtak. A mikrohullámú sugárzás hosszú távú élettani hatásai ismeretlenek (az érvényes határértékek nincsenek hosszú távú élettani kutatásokra alapozva – ilyen kutatás eleve etikátlan lenne). A húszéves működésre tervezett radar így ellentétes lenne az elővigyázatosság elvével.

  • Ivóvízbázis védelme

A pécsi lakosok féltették ivóvizüket, a város legértékesebb ivóvízbázisát, a Tettye-forrás vízgyűjtőjét, amely rendkívüli helyzetben, villamos áram nélkül is biztonsági ivóvíztartaléka a városnak, a Dunából hosszú vezetékrendszeren szivattyúzott ivóvíz kiesése esetén is kiváló minőségű karsztvizet biztosíthat az itt élőknek. Pécs rendkívül sérülékeny karsztvíz-bázisa szigorúan védett

  • Pacifista megközelítés

A tervezett radar természetesen egy hadászati létesítmény, amely egy esetleges támadás esetén elsődleges katonai célpont lenne. Ez nemcsak a gázolajtartály biztonságára veszélyes. Sok pécsi háborús infrastruktúraként is elveti a radarépítést, ugyanis véleményük szerint a biztonságot nem a fegyverkezés jelenti.

  • Városképrombolás?

A radarellenes mozgalom másik háttérindítéka a város jövőképével függ össze. Az egészség- és környezetkárosító ipar és a város fejlődését megalapozó bányászat összeomlása után Pécs az egészségipart, a környezeti ipart és a kulturális ipart tűzte ki fejlesztendő területnek. A pécsiek úgy érezték, hogy a város fölé magasodó katonai létesítmény már a puszta látványával is tönkretenné a város arculatát.

  • Ellenállás a fentről meghozott döntések ellen

Az erőből hozott, és erőből keresztülvinni szándékozott, fentről jövő politikai döntés, amely nemcsak a pécsi lakosok véleményét hagyta figyelmen kívül a radarépítéssel kapcsolatban, hanem az építési, természetvédelmi szabályokat is semmibe vette szintén ellenérzéseket váltott ki a helyi – alapvetően lokálpatrióta – civilek egy részéből.

 

2.4              A döntések labirintusa

 

Ugye 2005 februárjában a kormány döntése alapján – a civil szervezetek ellenálla miatt – bejelentették, hogy Zengőn nem épül radar, majd novemberben már új helyszínt találtak neki, Tubesen.  A radar pécsi megépítése elleni második körös szervezkedés több szálon is beindult, a helyi civil szervezkedés és a városi ellenzék tevékenysége párhuzamosan zajlott. Az első nyilvános, meghirdetett esemény az önkormányzati képviselettel bíró Összefogás Pécsért Egyesület szabadegyeteme volt, majd egy fideszes országgyűlési képviselőjelölt hirdetett tiltakozó gyűlést a Tubes hegyre.

2006 januárjában megalakult a Civilek a Mecsekért Mozgalom, nem sokkal azelőtt, hogy a Honvédelmi Minisztérium lakossági fórumot tartott a Tubes lejtőjén elhelyezkedő istenkúti városrész közösségi házában, itt aztán tömeges tiltakozással volt kénytelen szembesülni a minisztérium. Ez után a civil szervezet erős tömegbázist tudott kialakítani. Az ellenzéki Fidesz rendkívüli közgyűlést hívott össze, amelyről a megyei napilap „Nem kaptak szót a civilek” címen számolt be a címlapján. A Civilek a Mecsekért Mozgalom ezért utcai aláírásgyűjtő akciót szervezett annak érdekében, hogy az önkormányzat közmeghallgatást tartson a Tubesre tervezett radar ügyében. Ezzel párhuzamosan az Istenkúti Közösségért Egyesület sajtótájékoztatón mutatta be, hogy a pécsi önkormányzat valójában már döntést hozott a radar ügyében, és hogy álláspontja szerint az önkormányzat törvénysértő módon (ráadásul az ezt megszavazó képviselők tudta nélkül) minősítette át még novemberben honvédelmi területté a Tubes tetőt.

A több mint 8000 pécsi polgár aláírásának hatására a polgármester (az aláírások ellenőrzése és számbavétele nélkül) saját hatáskörében azonnal kiírta a közmeghallgatást. A közmeghallgatáson a polgármester kijelentette, hogy „nincs Tubes-ügy”, a határozathozatalt pedig szervezetten elszabotálták azzal, hogy a képviselők jelentős részben távol maradtak, nem szavaztak, vagy tartózkodtak. 2006 nyarán a polgármester autóbalesetet szenvedett, kómába esett (később meg is halt), és az ez után következő önkormányzati választások változtattak az addigi status quo-n.

A Civilek a Mecsekért Mozgalom az Összefogás Pécsért Egyesülettel és az Istenkúti Közösségért Egyesülettel egyetértésben úgy döntött, hogy népszavazást kezdeményez a radarról, ezzel kikényszerítve, hogy az önkormányzati választási kampányban a pártok nyilatkozzanak a NATO radarral kapcsolatos terveikről.

2006 végén kiírták a helyi népszavazást 2007 márciusára. A népszavazás jogi értelemben érvénytelen és eredménytelen lett, mert a pécsi választópolgárok több mint 50 százaléka helyett csak 32,5 százaléka szavazott, igaz ezek 94,3 százalékban elutasították a radart.

 

2.4.1     A pacifista vonal erősödése

 

A népszavazást követően a Civilek a Mecsekért Mozgalom és az Istenkúti Közösségért Egyesület képviselői nemzetközi kapcsolatépítés gyanánt Prágába utaztak az Egyesült Államok rakétavédelmi rendszerének csehországi telepítésével szemben fellépő ’Ne Zakladnam’ mozgalom által Európa militarizálása ellen szervezett konferenciára. Itt részt vettek A békéhez nem kellenek rakéták című nyilatkozat megfogalmazásában is, ezzel a környezetvédelmi indítatás mellett egyre nagyobb teret kapott a civilek pacifista vonala.

 

2.4.2     Belpolitikai jellegű törésvonalak a lokális térben

 

A városvezetés is kétségbeesett, hogy nem tud a népszavazás pozitív eredménye mögé bújni és meggyőződése ellenére kénytelen továbbra is együttműködni radar-ügyben a szintén szocialista párti kormánnyal – a saját választói helyett. A népszavazás kapcsán egyébként az országos média is témájává tette a pécsi radar kérdését, a megjelenő véleményeket azonban elsősorban a politikai oldalhoz tartozás határozta meg.

 

2.4.3     Az önkormányzat csatája a minisztériummal

 

Civil szervezetek, pécsi magánszemélyek és a városi önkormányzat is megfellebbezte a radar építési engedélyét, amelyet személyesen a honvédelmi miniszter, mint másodfokú hatóság végül mégis kiadott. Ezt követően az immár jogerős építési engedély ellen bírósági keresetet is benyújtottak a pécsiek. Hosszadalmas jogi csatározás után végül a Fővárosi Bíróság a pécsiek ellen ítélt, de a Legfelsőbb Bíróság felülvizsgálati eljárásában 2010-ben megsemmisítette a vitatott építési engedélyt. A helyi erők győztek.

 

2.4.4     A szakértők nem tudtak fordítani

 

Érdemes megfigyelni, hogy a katonai szakértők (akik legyenek kormánypártiak, ellenzékiek, vagy függetlenek) gyakorlatilag kivétel nélkül az eredeti helyszín mellett tették le a voksukat. Majd, amikor kiderült, hogy a civilek miatt Zengőn nem tud megépülni a radarállomás, akkor egyértelműen támogatták (jobb híján) a második, tubesi helyszínt. Viszont érzékelhető módon nem tudták meggyőzni a civileket a radar támogatásával kapcsolatban. Az istenkúti lakossági fórumon történtek egy elég jó képet adnak arról, hogy ez mennyire nem sikerült. A jelen lévő katonai szakértőknek nem csupán hogy kudarcba fulladt a próbálkozásuk, hogy megfordítsák a radarellenes közhangulatot, de a jelenlévők ráadásul helyben közfelkiáltással fogadtak el egy deklaráltan elutasító határozatot – ezzel is kifejezve a nemtetszésüket. Hende Csaba volt honvédelmi miniszter pl. így foglalta össze miért volt ekkora ellenállás a radar ellen, és végül miért kellett nagyon erős szakmai kompromisszumot kötniük a radar megvalósítása kapcsán: „mert nem sikerült elmagyarázni az embereknek, miért fontos ez a radar”.

2.5              Végrehajtás

 

Miután mindkét potenciális helyszín kútba esett, a harmadik, Medinára tervezett radar építése már nem került annyira a figyelem középpontjába, és nem vált éles konfrontációk helyszínévé – mint ahogy pl. azt az előző kettő esetében tapasztaltuk. A megvalósítás ez esetben szinte fénysebességgel haladt: a 2011-es döntés után egy évvel már megtörtént az alapkőletétel, 2013-ban már állt a torony, majd a 2014-ben megérkezett radar 2015 július 15-én már megkezdte a napi munkáját.

 

2.6              Kiértékelés

 

Az eső helyszín (Zengő) kapcsán tapasztalható heroikus – a civil szervezetek széles körét magában foglaló összefogó – küzdelem mellett érdemes odafigyelni a második helyszínnel kapcsolatos történésekre is. A Tubes-ügyet alapvetően az önrendelkezés ügyévé és példájává teszi az, az ív, amit a civil mozgalom bejárt, az informális és spontán civil kezdeményezéstől, az érdekérvényesítés jogintézményeit (közmeghallgatás, népszavazás, fellebbezés, bírósági kereset) aktívan használó tömegmozgalomig, az önkormányzati politika fókuszába kerüléssel, és az országos érdeket megjelenítő kormányzati akarattal szembeni végül sikeres konfrontációval. Érdemes megfigyelni a sajtóvisszhangját is ennek az egész maratoni történetnek. Gyakorlatilag azt látjuk, hogy a radart ellenző civilek óriási mértékben dominálták „a pályát”, és az átlagos médiafogyasztók jellemzően a civil, illetve önkormányzati oldallal értettek egyet, velük tudtak azonosulni; és nem a mindenkori kormányoldallal, amely sokkal inkább az erőből való politizálás képét mutatta a választók felé.  Bár, a bal, ileltve jobboldali kormányok között is megfigyelhető volt némi különbség ezen a téren. A jobboldali kormányok (az első- és második Orbán) a baloldali-liberális koalícióknál mindkét esetben konfliktuskerülőbb és taktikusabb magatartást tanúsítottak: 2002 márciusában például – észlelve, hogy egyre problémásabbá válik a beruházás – rendeleti úton tették lehetővé az építési engedélyek kiadását, egyúttal a Honvédelmi Minisztérium hatáskörébe utalták a beruházás teljes lebonyolítását, annak érdekében, hogy a felelősséget és az érintettséget minél messzebb tolják maguktól. Ez a mentalitásbéli különbség egyébként a projekt egésze alatt végig megmaradt, míg végül a 2010-ben hatalomra került jobboldali kormány második ciklusában lett csak pont téve erre az egész több mint két évtizedes kanosszajárás végére.

3          Végszó gyanánt: mit is kaptunk?

 

Kicsit keserédes történet a magyarországi NATO radarépítés története. Talán jobb lenne, és pontosabban leírná a folyamatot, ha a „története” helyett inkább azt írnánk: „kálváriáját”. A közel 17 év alatt megvalósított radar – amely önmagában hosszabb időtáv, mint Magyarország NATO tagságának az őszidőtartama – úgy néz ki, mint egy NATO radar, olyan elven működik, mint egy NATO radar, viszont nem olyan hatékonysággal működik mint egy NATO radar. Magyarul, ha eltekintünk a létrehozása körül kibontakozó csatározásoktól, és a rétestészta hosszúságúra nyúlt kivitelezéstől, akkor is marad egy igen komoly probléma, ami az eredeti – NATO által ajánlott – helyszín megváltoztatásából adódik. Ugyanis a kormány döntésével, – amellyel gyakorlatilag meghajolt a civilek tiltakozása előtt – a több mint 600 méteres tengerszinti magasságra tervezett, minden irányba ellátó radar helyett sikerült egy síkvidéken lévő 180 méter magas dombocskára felépíteniük, amely a nem messze lévő Mecsek miatt bizonyos irányokba gyakorlatilag vak, hiszen a rálátást kitakarja egy hegy. Ráadásul a NATO arra számított, hogy kevesebb, mint egy év alatt fel tud épülni a radar (mire hivatalosan belépünk a szövetségbe az 1999-es évben, és nem arra, hogy még a teljes körű NATO tagságunk tizenötödik évében sem működik majd):

„És így épp a Mecsek, benne a 682 méter magas Zengő árnyékolja le déli irányban. Az a hegycsúcs, amely minden szakértő, így a Láng István akadémikus vezette bizottság jelentése szerint is az ideális helyszín, s amelyről a politikai egyetértés is megvolt. Már 1999-ben működnie kellett volna, de először a pécsváradi önkormányzat fúrta meg, majd a környezetvédelmi hatóság.”[11]

Ugyanakkor, ha nem lenne mellette a Mecsek, még akkor is önálló problémát jelent az, hogy nemzetközi mércével véve egész egyszerűen síkvidéken működik – ami radarok telepítése esetében egy valóságos nonszensz. Mindenesetre sikerült megvalósítani a világ – tudtommal egyetlen – telepített, nagyteljesítményű síkvidéki, NATO radarját, amellyel a tengerszinti magassága okán a következő technikai problémák vannak:

„A síkvidéki radarnál nem árt tudni, hogy 100 km-en már csak a 870 méternél magasabban repülő gépeket látja, 200 km-en nem lát 3000 m alá, 300 km-en csak azt látja, ami 7 km felett repül. Ha felteszed egy 700 körüli csúcsra, 200 km-en még 1000 alatt lát, 300km-en már csak a 3000m felettieket látja. A “távolfelderítő” radarból így sikerült egy korlátozott képességű rendszert produkálni.” [12]

1. ábra – A működő radar / 2015 /

 

A gyakorlatban erre a radarra vonatkoztatva ez nem jelent kevesebbet, mint hogy ha – tegyük fel – elindul több száz orosz katonai repülőgép (bombázók, vadászgépek, és felderítők) Magyarország ellen párszáz méter magasságban, akkor gyakorlatilag már bőven az országon belül tudnak csapást mérni a városokra, a nélkül, hogy ez a radar akár csak egy pillanatra is meglátná őket. Nos, ilyen radart sikerült felépítenie az országnak 17 év alatt. Az ebből fakadó szükséges következtetéseket pedig mindenki vonja le saját maga.

Ugyanakkor, hozzá kell tennünk, hogy egy ilyen hatékony módon érdekérvényesítésre képes – civil összefoglalással megvalósuló – közösségi ügy, mint a NATO radar építésének az ügye, akár lehet az állampolgári önrendelkezés egyik jó példája is Magyarország rendszerváltás utáni történelmében.

 


Ábrajegyzék

1. ábra – A működő radar / 2015 /…………………………………………………………………..22

 


[1] kormany.hu (2015) Hadrendbe áll a medinai NATO-radar In: kormány.hu 2015/07/14. http://www.kormany.hu/hu/honvedelmi-miniszterium/hirek/hadrendbe-all-a-medinai-nato-radar

Letöltés ideje: 2015 december 13.

[2] Policity Team (2011) A Partnerség a Békéért program története és jelentősége – I. rész In: Policity.eu 2013/05/23 http://www.policity.eu/kulpolitika/2013/05/23/a-partnerseg-a-bekeert-program-tortenete-es-jelentosege-i-resz/
Letöltés ideje: 2015. December 13.

[3] Végh Ferenc (1999) A haderőreform folytatásának koncepciója az ezredforduló után In: Hadtudomány 1. szám IX. évfolyam 1. szám 1999. március http://www.zmne.hu/kulso/mhtt/hadtudomany/1999/ht-1999-1-4.html
Letöltés ideje: 2015 december 13.

[4] MTI (2011) A harmadik magyar katonai lokátor története In: Metropol.hu 2011/03/08.  http://www.metropol.hu/itthon/cikk/699017
Letöltés ideje: 2015 december 13.

[5] MTI (2010) Vége: nem lesz radar a Tubesen In: 168 óra 2010/07/16. http://www.168ora.hu/itthon/vege-nem-lesz-radar-a-tubesen-58472.html
Letöltés ideje: 2015 december 13.

[6] MTI (2012) Letették a NATO-radar alapkövét Medinán In: HVG.hu 2012/10/02. http://hvg.hu/itthon/20121002_nato_radar_alapko_medina
Letöltés ideje: 2015 december 13.

[7] Bajomi Bálint (2004) Zengő: győztek a környezetvédők? In: Greenfo 2004/02/13 http://greenfo.hu/hirek/2004/02/13/zengo-gyoztek-a-kornyezetvedok_1076657832
Letöltés ideje: 2015 december 13.

[8] Piac & Profit (2004) Civilek a Zengőbe tervezett NATO-beruházás ellen  In: Piac & Profit 2004/02/25. http://www.piacesprofit.hu/tarsadalom/civilek_a_zengobe_tervezett_natoberuhazas_ellen/

Letöltés ideje: 2004 február 25.

[9] Origo.hu (2004) A Zengő fáihoz láncolták magukat a tüntetők In: Origo.hu 2004/02/13.  http://www.origo.hu/itthon/20040213azengo.html
Letöltés ideje: 2015 december 13.

[10] MNO (2004) Az év akciója a Zengő-hegyi demonstráció let In: MNO.hu 2004/03/29. http://mno.hu/migr/az-ev-akcioja-a-zengohegyi-demonstracio-lett-664040

Letöltés ideje: 2015 december 13.

[11] Huszka Imre (2011) Mélypont In: 168 óra online 2011/04/14.

[12] Kovács Gyula (2011) Hungarikum: síkvidéki radar In: Hétköznapi Honvédelem 2011/03/08. https://hetkoznapihonvedelem.wordpress.com/2011/03/08/hungarikum-sikvideki-radar/
Letöltés ideje: 2015. december 10.

 

Nézd meg a főoldalt is!
   




LIKE-olj!


Okleveles kommunikáció-, és médiaszakértő, katonai szakújságíró.

Print Friendly, PDF & Email

Ajánlott cikkek:

A katonai kommunikációra is jellemző konformitás jelenségének a vizsgálata
A csoportgondolkodás vizsgálata a honvédségnél, és más fegyveres szervezeteknél
1956 eseményei katonapolitikai nézőpontból (1.rész) - interjú Dr. Nagy Tamással
1956 eseményei katonapolitikai nézőpontból (2.rész) - interjú Dr. Nagy Tamással

Comments Closed

Nem lehet hozzászólni


Bejelentkezés
tárhelytárhely