Ma 2017. november. 23, csütörtök, Kelemen napja van.

Támogassa a függetlenséget:

A médiafogyasztó esélye az objektív tájékozódásra

Share

Orwell kimondottan utálta a BBC-t

Ha megnézzük egy-két kiemelt hír, vagy médiafolyam kontroll nélküli végigszáguldását a nemzetközi, és országos médiafelületeken, érdemes elgondolkoznunk azon, hogy ha sokszor még az újságírók is képtelenek a kritikai hozzáállásra, akkor vajon mit várhatunk el az olvasóktól?

 

 

A jelenlegi médiafelületek egyre nagyobb mértékű integrálódása, amely a különböző médiumok tulajdonosi szerkezetében is erősen visszaköszön, nagyon komoly hatással van a hírszerkesztésre – talán túlságosan negatívan befolyásolja azt. Az újságíró mindenkori, és óriási felelőssége az, hogy a beérkező híreket próbálja meg ellenőrizni, és – a hazai gyakorlattal ellentétben – nem csupán kontroll nélkül elfogadni, és publikálni.

Ha elemezni próbáljuk a különböző hírgyártási centrumok egyre erősebb integrációjából fakadó okokat, és következményeket, a következőket mindenképpen érdemes belekalkulálni a képletbe:

Az első, és legnagyobb probléma az, hogy a jelenleg piacon lévő óriási médiavállalatok, amelyek portfóliója adott esetben több tucat (vagy még több), különböző országbeli nyomtatott, és elektronikus médiumot tartalmaz, a fő világpolitikai hírekben, és annak tálalásában meglepően egységesnek mutatkozik.

Ez egy óriási felelősség, ugyanis ha egy adott hírt (amelynek mondjuk egy adott CNN riporter az alapforrása, vagy létrehozója) több száz millió ember “fogyaszt”, egyáltalán nem mindegy mennyire valóságos. Sajnos a tapasztalat az, hogy még egy ilyen “egyértelmű”, “hiteles”, és “ellenőrzött” hírek esetében is igen kiszolgáltatott tud lenni a médiafogyasztó, hovatovább még egy tapasztaltabb újságíró is. Ráadásul óriási probléma, hogy a nagy médiavállalkozások, és TV csatornák (pl. Fox News, CNN, CNBC, stb.) tulajdonosi szerkezete is sokszor mutat igen döbbenetes képet. Az alapprobléma ugyanis az, hogy jelenleg túlságosan kevés ember kezében összpontosul túlságosan nagy médiahatalom – világszerte.

Nyilvánvalóan – papír szerint – a tulajdonosnak nem sok beleszólása lenne a napi hírszerkesztésbe. A valóság azonban az, hogy ezeket a “-tól,-ig” határokat láthatatlan, íratlan szabályok határozzák meg, és egy világszerte ismert TV csatornánál (amely óriási véleményformáló erővel bír) ez a fajta belső cenzúra hihetetlenül erős tud lenni.A jelenlegi médiavilágban léteznek un. tabutémák, amelyeket semmilyen szinten “nem érdemes bolygatni”. Ezek közül talán a legfontosabbak:

A FED épülete - a média számára is érinthetetlen

A nemzetközi pénzrendszer alapvető működési módjának, illetve az amerikai jegybank tulajdonosi szerkezetének a kritikája, illetve a szervezet átláthatóságának a növelése. Az amerikai elnöki rendszer által hivatalosan bejelentett, katonapolitikával is kapcsolatos külpolitikai bejelentések megkérdőjelezése. Ezek sokszor annyira erősen bele vannak építve minden külföldi tulajdonú szerkesztőség hírszerkesztési önszabályozásába, és az ott dolgozó újságírók és szerkesztők gondolkodásmódjába, hogy legtöbbször észre sem veszik, hogy tartalmi kontroll alatt állnak. Ennek az az oka, hogy az újságírók egy olyan ideológiai ketrecben mozognak, amelyeknek határait nem egy külső “erőszakszervezet” által felállított akadályként érzékelik, ugyanis az íratlan szerkesztőségi szabályok, és a saját, személyes önkontrolljuk gátolja meg őket abban, hogy elérjék az “ideológiai ketrec határait”.

Ha belegondolunk, ez a fajta konzervatív hozzáállás, – és tegyük hozzá – végletesen erős bizalmi elv a nagy hírgyártó médiumok irányában abban az esetben még nem probléma, ha az adott hír igazságtartalma a “ketrecen belül” található. A probléma ott kezdődik, amikor az igazságot esetleg ezen a határon kívül pillantjuk meg. Sajnos rengeteg hasonló “ketrecen kívüli” hírrel találkozhatunk a nemzetközi médiában, amelyek közül több, ráadásul egymásra is épül. Egy, legszorosabb értelemben véve hazug hírhez, adott esetben egy régebbi keltezésű, szintén torzított valóságtartalmú hír adja meg a legitimitási alapot.

Ezért aztán nem is lehet csodálkozni azon, hogy a mai világban a nemzetközi pénzrendszerrel, a “terrorizmus elleni háborúval”, vagy az “al-qaida”-val kapcsolatos egyéni vélemények nem igen jelennek meg a legnagyobb kommunikációs csatornákon, vagy ha mégis, akkor megpróbálják ezeket nevetség tárgyává tenni.
 Tévedés ne essék. A nemzetközi presztízs média híreinek a legnagyobb része valós, és csak elvétve jelennek meg benne ilyen típusú hamis hírek, amelyek aztán végigszáguldanak a világ gyökérszerűen kialakult hírterjesztési csatornáin az egyszerű médiafogyasztóig. Viszont elgondolkodtató az, hogy a világ legfontosabb, priorizált híreire (háborúk, világválságok, bankbotrányok, terrorizmus, stb.) ez már korántsem vonatkozik. Minél magasabb szintű híreket vizsgálunk meg, annál nyugtalanítóbb ez a fajta (médiafogyasztókra nézve káros) diszfunkciója a rendszernek. Ráadásul, ezekkel a médiába bekerült hamis, vagy torzított hírekkel kapcsolatban (amelyek egy adott iparág, ország, kormány, párt, vagy egyéb szervezet érdekeit szolgálják) érdekes a média felügyeleti szerepének a szinte teljes eltűnése. Egy ilyen típusú manipulált, és nagy hatású hírt, ha egy országos presztízs médium átvett, és leközölt, sőt, esetleg már többször is hivatkozott rá más írásaiban, tudósításaiban, az a hamis hír mind az újságírók, mind a médiafogyasztók világképébe is beépül, bevési magát.

Innentől fogva az adott médium cinkosává válik a manipulátoroknak. Ha évekkel később a lap esetleg úgy érzi, hogy megváltozott az újságírók személyes meggyőződése a témával kapcsolatban (persze ezt talán csak Magyarországon nem létező szerkesztőségekben tudom elképzelni), akkor is úgy érezhetik, hogy mégsem változtathatják meg a lap véleményét. Így, a legtöbb esetben marad ez a fajta összejátszás a hírgyártók, és a hírt – lokális szinten – újra publikáló szerkesztőségek között. Ez a fajta vállalhatatlannak tűnő – mégis gyakran alkalmazott – módszer mindaddig tart, amíg óriási társadalmi csoportok nyomására a hazugság át nem értékelődik, és – immár fordított tartalommal – újra el nem indul az ismert nemzetközi csatornákon. Természetesen hozzá kell tennünk, hogy erre a szcenárióra nagyon ritkán találhatunk élő példákat, és ha találunk is, szinte minden ilyen esetben hosszú éveknek kell eltelniük ahhoz, hogy ez a “végkifejlet” megvalósulhasson.

Tömegmédia elleni tüntetés - ritkán hívják be őket beszélgetni

Jellemző példa erre az előző Bush adminisztráció által hangoztatott “Irak tömegpusztító fegyverekkel rendelkezik” -féle média axiómája, amelyhez mindenki foggal körömmel ragaszkodott, bár ennek ellenére az állítás végül mégis teljesen megdőlt. Le kell szögeznünk: ez a végeredmény elég ritka. A gyakorlat inkább az, hogy a legnagyobb presztízsmédiák az ilyen típusú híreket a végsőkig, egészen pontosan az érthetetlen abszurditás határáig védik. Egy érdekes másik történelmi példa. az USA második világháborúba való belépését előkészítő Pearl-Harbour-i támadást még mindig “váratlan, gyilkos csapás”-ként definiálja a tömegmédia, annak ellenére, hogy ennyi idő után már számtalan – régebben államtitokként kezelt – hiteles dokumentum bizonyítja azt, hogy nem csak hogy tudtak a japán támadás megindulásáról az amerikaiak, (állítólag még Magyarországról is érkeztek diplomáciai táviratok!) de szándékosan kiprovokálták a japánok támadást. Az ok: az amerikai szavazópolgár nem szeretett volna háborúzni a nélkül hogy “megtámadják”. Az amerikaiak pragmatizmusára egyébként jellemző, hogy noha rendkívül felkavaróak voltak a támadásról készült felvételek, de tudnunk kell, hogy a fontosabb, drágább, modern hajóikat a támadás előtt már áthelyezték a bázisról.

Ezért aztán nem is lehet csodálkozni azon, hogy a mai világban a nemzetközi pénzrendszerrel, a “terrorizmus elleni háborúval”, vagy az “al-qaida”-val kapcsolatos egyéni vélemények nem igen jelennek meg a legnagyobb kommunikációs csatornákon, vagy ha mégis, akkor megpróbálják ezeket nevetség tárgyává tenni.

Charles Jaco, és a CNN 1990-ben átverte a világot - egy USA-beli stúdióból "tudósított" az Öböl-háborúról

Az iménti, talán hosszúra nyúlt fejtegetést azért tartottam szükségesnek belevenni a szövegbe, ugyanis ha a “bombabiztos”, “leellenőrzött”, “tekintélyes médiák által kiadott” híreknél is ekkora visszaélésekkel találkozhatunk, akkor vajon menyire tarthatja egy átlagos médiafogyasztó “objektívnek”, és “valóságosnak” az országos, regionális, vagy réteglapokban megjelenő híreket, és egyéb, hírekhez kapcsolódó írásokat? Főként akkor, ha azt is figyelembe vesszük, hogy – fókuszáljunk most Magyarországra – a hazai lapok túlnyomó többsége – bevallottan!-egyáltalán nem független. Sem politikailag, sem gazdaságilag, sem ideológiailag, és így egy-egy hírnek számtalan különböző olvasatát nyújtja. És akkor még nem is beszéltünk arról a több ezer blogról, és egyéb információforrásról, amelyek alapján az emberek tájékozódnak, vagy tájékozódni próbálnak.

Az egyetlen megoldás az, ha az emberek a jelenleginél sokkal kritikusabban kezdenek majd el gondolkodni. Ha ez bekövetkezik, akkor nem lehet majd olyan mértékben manipulálni őket, mint amennyiire ma teszik. Persze ehhez az is kell, hogy az olvasók/TV nézők erre tudatosan törekedjenek.

“Hierarchikus társadalom csak a tudatlanság talaján létezhet” – mondta egyszer Orwell egy könyvében. Valószínűleg ez a mondata nem csupán a társadalomra, de a kommunikációra is igaz.

Ha már Orwell, akkor végezetül még egy apró adalék. Az író a BBC-nek is dolgozott, és rendkívüli módon utálta az ott folyó munkát, propagandának tartva a BBC hírszolgáltatását. Hogy mennyire? Talán a legmarkánsabb bizonyítékot a legnépszerűbb könyvében találhatjuk meg, ahol is a 101-es szobának az ötletét (itt kínozták a főszereplőt) a BBC épületében lévő irodájának a száma adta.

 

Nézd meg a főoldalt is!
   



LIKE-olj!


Tényező.hu | Nem mindennapi hírek. Független, újságírók által fenntartott és szerkesztett, teljesen cenzúra mentes, tényeket, és magánvéleményeket tartalmazó elektronikus médum.

Print Friendly Nyomtatás Az oldal PDF verziója PDF

Ajánlott cikkek:

Az iraki dosszié - a valóságban
Végső cél: Irán - az elhallgatott Sunday Herald cikk
A tűzszerész csak egyszer tévedhet
Orbán: "Patás ördögöt kell a horizontra rajzolni"
Az X-faktor esete Kínával
Interjú Fodor Gáborral
OBAMA győzőtt, vagy a választási rendszer?
Club és folyosó ma
Az "Aranyember" - Klapka György
Egyetem vagy munka mellett is lehetsz katona
NATO központba vonultunk - tartalékosként
Balogh Péter interjú: „10 NNG méretű cég, 10 éven belül, 10 ezer emberrel."
Címkék:
, , , , , , , , ,

Comments Closed

- “A médiafogyasztó esélye az objektív tájékozódásra”

  1. lényeglátó

    “Hír az, amit elakarnak titkolni, a többi hírdetés!” A főszerkesztői önkény(es válogatás is) rendszerint karöltve jár az ostobasággal! Széchényi Volt főszerkesztő megyei lapnál, mert 56 ban más véleményen lévők, elhalasztották fölakasztását bíróságra várva, őket csuklás nélkül akasztotta, győzők bírósága! Akkor lett a SZABAD NÉPBŐL NÉPSZABADSÁG! kevésbé megfogható hazugság!

Nem lehet hozzászólni


Bejelentkezés
tárhelytárhely