A csoportgondolkodás vizsgálata a honvédségnél, és más fegyveres szervezeteknél | Tényező.hu

Ma 2019. október. 20, vasárnap, Vendel napja van.

Támogassa a függetlenséget:

A csoportgondolkodás vizsgálata a honvédségnél, és más fegyveres szervezeteknél

Share

 

1         A csoportgondolkodás evolúciós pszichológiai megközelítésének a vizsgálata a honvédségnél, és más fegyveres szervezetknél.

 

 

1.1           A csoportgondolkodás, mint a véleményekhez kapcsolódó öncenzúra melegágya

 

A csoportgondolkodás kialakulása egy adott közösségen belül a konformista viselkedésformák jelenlétéből is következik. Különösen erős ez a konformista  viselkedésmód egy szigorúan hierachizált felépítésű szervezetben, mint pl. a honvédségben, vagy más fegyveres szervezeteknél (pl. a katonai szervezet általános működési elvei miatt), és így a csoportgondolkodás jelensége is gyakrabban tud előfordulni, mint egy kevésbé hierarchizált vállalati környezetben – bár, az erősen központosítottan vezetett civil vállalatoknál is jelentős mértékben megfigyelhető a csoportgondolkodás létrejötte. Működési elve Síklaki István szociálpszichológus szerint a csoportgondolkodás jelenségéhez szükséges folyamat egy meglehetősen proaktív kommunikációs interakciókat is tartalmazó cselekvéssorozat összessége, amely a konszenzus-, illetve kohéziókeresésen alapul:

Természetesen – ahogy majd látjuk – Síklaki István meglehetősen sarkosan fogalmazta meg a jelenség lehetséges működési mechanizmusát, de természetesen a konformizmusból kinövő csoportgondolkodás nem minden esetben bír szélsőségesen negatív hatással. Előfordul, hogy ez a hatás csupán enyhe torzító hatással van döntésekre, de az is elképzelhető, hogy a csoportgondolkodás összességében pozitív hatású. Mindenesetre a szociálpszichológus így vélekedik róla:

“Az ilyen struktúrában viszont a tanácsadók nem vagy csak alig függetlenek egymástól – kényszeresen keresik a kohéziót és a konszenzust. Próbálják kipuhatolni, mit akarnak a többiek, mit akar a főnök – és kialakul egy közösségi sejtelem az elvárt konszenzusról. Ennek érdekében önkéntelenül is öncenzúrát gyakorolnak – így a körön kívüli érvek gyakorlatilag semmiféle szerepet nem kapnak; a megfelelni akarás, a lojalitás és a konformitás rendre győzedelmeskedik, és gyakran ostoba döntéseket szül.” [1]

Az egyik legnagyobb probléma, vagy pontosabban fogalmazva: potenciális veszélyforrás, a csoportgondolkodás kialakulása esetén az, hogy ha kialakul egy domináns vélemény, az képes elnyomni a csendesebb többséget alkotó egyének egyéni véleményét, ráadásul a domináns véleményt képviselő egyén már önmagában is ki van téve egy pszichológia örvénynek, amikor is a domináns véleménye miatt már ő is egy szerepet játszik az interakcióban:

„Az egyik legsúlyosabb ilyen problémát a véleményvezér szerepének kialakulása okozza. Ennek az a kockázata, hogy hiába ül a csoportban nyolc különböző ember, jórészt csupán egy véleményt, a véleményvezérét van módunk megismerni. Ráadásul az övét sem biztos, hogy híven, hiszen ha el tudja foglalni ezt a szerepet, akkor attól fogva nem önmagát adja, hanem az adott társas helyzetnek megfelelő szerepelvárásokat elégíti ki.” [2]

A csoportgondolkodás főbb okai a következők is lehetnek: [3]

  • Mivel a csoportban lévő tagok nem hajlandóak észrevenni a helyzettel, problémával kapcsolatos összes elérhető tényezőt, információt (egyfajta szelektív vakság állapota alakul ki náluk) a konformitásból adódó „társas fertőzés” miatt a csoportot alkotó emberek gondolkodásmódja és szemlélete erősen függni kezd egymástól. Viszont jellemző, hogy a konformitásra alapozott egyetértés nyilvános.
  • A hibás helyzetfelismerésből adódó illúziók is megjelenhetnek, mint pl. a támadhatatlanság, a sérthetetlenség, vagy az erkölcsi fölény. Ezen kívül jellemző a belső csoportra a rajtuk kívüli, külső csoportok torzított percepciója, és a kollektív racionalizáció is.
  • Jellemző a csoportgondolkodásra, hogy a csoportba tartozó egyének idő előtt megpróbálnak konszenzust keresni, és kerülik a vitát, illetve a konfrontációt is.

Megfigyelhető, hogy a csoporton belül nagy a nyomás a konformitás irányába, kimondottan erős belső öncenzúra igazgat, illetve megjelenik bizonyos formában a „gondolatrendőrség” intézménye is. Noha a csoporttagok a felszínen egyetértenek, ez azonban csak látszólagos eredmény.

Nagyon fontos a csoportgondolkodás kialakulásához a továbbiakban még az is, hogy közös normák működjenek a tagok között, amelyeket mindenki által elfogadottak. Olyan érzések, gondolkodás-, és cselekvésmódok ezek, amelyek elfogadásában a csoportot alkotó személyek azonos véleményen vannak, használatukban megegyeznek, mi több, ezeket egyenesen követendőnek tartják, internalizálják.

A csoportgondolkodás mindig tud „veszélyes üzemmé” válni, amennyiben semmilyen külső, csoporton kívüli véleményt, szemléletmódot nem engednek be a csoport normái közé, és az összetartás olyan erős tagok között, hogy a legkisebb mértékű eltérés sem valósulhat meg a csoport normáival ellentétben. Ha a csoport ráadásul olyan elveket vall, amely nagymértékben ellentétesek a csoporton kívüli emberek nagy többségének a véleményével, (gondoljunk itt pl. egyes neonáci, vagy kommunista ideológiával rendelkező szélsőséges csoportosulásokra) akkor sok esetben a társadalom egészével is szembe tud kerülni, ha konfrontálódik.

Minél inkább „egységes” egy adott embercsoport ideológiai, vagy egyéb hitvallása, és minél szorosabb a hierarchikus fegyelem a csoportot alkotó emberek között, annál jobban kedvez az adott légkör, és viszonyrendszer a csoportgondolkodás kialakulásának. Ami igen komoly további következményeket, és egyéb veszélyforrásokat rejthet magában.

 

1.1           Evolúciós pszichológiai megközelítés

 

Az öncenzúra kérdéskörét vizsgálva, megállapíthatjuk, hogy a tapasztalatok szerint igen gyakori jelenséggel van dolgunk, ha a fegyveres testületekben lévő egyének területén vizsgálódunk. Úgy is mondhatjuk, ez egyfajta „természetes” következménye a fegyveres szervezetekben kialakuló belső viszonyrendszereknek.

Alapvetően három olyan dolog, tényező van, amely az öncenzúra alkalmazása irányába hat a honvédségen belül, ha az katonák tevékenységét elemezzük – mégpedig evolúciós pszichológiai szempontból.

De itt álljunk meg egy szóra, és először is próbájuk meg tisztázni, miért fontos, és miért adhat hozzá valamit a véleményekhez kapcsolódó öncenzúra megismerésének mélyebb rétegeihez az evolúciós pszichológiai megközelítés?

Talán elsősorban azért hasznos ilyen nézőpontból is megvizsgálni a kérdéskört, mivel az evolúciós pszichológia sokszor mélyebb, ha úgy tetszik valamely nagyon „ősi”, régen belénk kódolt információk alapján próbál meg közelíteni egyes kérdésekhez. Az evolúciós megközelítés igen sokat foglalkozik az állatok viselkedésével, ösztöneivel, és szocializációjával, illetve a társas kapcsolataikkal. Ugyanakkor ezt az emberi fajjal is megteszi, ezért aztán elég jó összehasonlítási alapot tud adni bizonyos kérdésekben az állati és emberi háttér, tulajdonságok, és viselkedésmintákkal kapcsolatban. Így pl. – bizonyos értelemben – „definiálhatjuk” az embert, és ezzel különválaszthatjuk az állatoktól:

„Az ember meghatározó biológiai tulajdonsága (..) a konstrukciós készség, amely azonban nemcsak mint egyedi tulajdonság jelentkezik, hanem általában, mint csoportaktivitás” [4]

Ez az előbbiekben leírt konstrukciós képessége az embereknek, amely csoportaktivitásként is felszínre tör, ráadásul pl. az alacsonyabb fejlettségű főemlősökhöz képest egészen más jellegű, ugyanis leginkább komplementer mintázatot mutat:

„Az emberi kooperáció ezzel szemben komplementer jellegű, ami azt jelenti, hogy a feladat kisebb részekre van felosztva, szerepek, tervek, változatok készülnek még a tevékenység megkezdése előtt, és a résztvevők ezeket a résztevékenységeket elosztják egymás között, tevékenységük tehát kiegészítő jellegű, valamilyen előre meghatározott közös célt szolgál.” [5]

Az olyan állatoknál, amelyeknél elég fejlett az adott faj szociális képessége, nagyon sokszor megfigyelhető az, hogy együtt tevékenykednek, kooperálnak egymással. Ugyanakkor mégis, a konstrukciós képességnek azért már eléggé híján vannak az állatok, annak ellenére, hogy meglehetősen bonyolult kooperációs folyamatokat, feladatokat is meg tudnak oldani közös erővel– pl. a kutyák képesek együtt vadászni, csak hogy egy példát említsünk. Figyeljük meg a vadászó hiénákat. Érdekes módon, minden egyed hasonló tevékenységet végez, de még sincs igazi munkamegosztás (mármint funkcióbéli) közöttük. Persze az is igaz, hogy egy kialakult, és változó helyzet során van úgy, hogy (akár merőben) más-más tevékenységet, vagy ha úgy tetszik, feladatot végeznek, de ez mindezek ellenére még nem igazán nevezhető tervezett koncepció alapján történő, párhuzamos cselekvések sorozatának. Ellentétben az emberek által alkotott csoportokkal:

„Az emberi csoportok kooperációját az „individuális akcióterv” előzetes konstrukciója jellemzi, ez vezet a csoportok individualizációjához, és a csoportszelekció mechanizmusához. Az individuális akcióterv nyelvi konstrukció, elemei tanultak, tehát alapvetően különbözik az állati kooperáció alapjául szolgáló „genetikai akcióterv”-ektől.” [6]

Tehát ha nagyon távolról nézzük, a fegyveres testületekben megtalálható igen bonyolult munkamegosztási, tevékenységi körök szerinti szeparációk alapja, és lényeges magja éppen ez – amit az evolúciós pszichológia is leírt. Ugyanakkor a dominanciával, a dominancia elfogadásával kapcsolatban is beszélhetünk egyfajta evolúciós múltról, eredetről – hogy hogyan is kapcsolódik ez a csoportvéleményhez, és annak elfogadásához még lesz szó, elöljáróban azonban érdemes megemlíteni egy fontos gondolatot.

A katonai szervezetekben lévő hierarchiával, hierarchikus működéssel kapcsolatban találhatunk evolúciós pszichológia gyökereket is. A honvédség működtetése ugyanis rengeteg ember összehangolt munkáját igényli, és a hierarchia alapú irányítás elfogadását is szükségessé teszi, amennyiben egy ilyen komplex szervezet működését egyfajta párhuzamosan futó „akciótervek sorozataként” foguk fel. Ebben a megközelítésben a domináns csoporttársak akár lehetnek a parancsnokok is:

„Jellemző rá az is, hogy az ember hajlandó az akcióterveket, később a komplexebb ideákat, elhelyezni a csoporton belüli rangsorban, és a domináns akciótervnek éppen úgy alávetni magát, mint a domináns csoporttársnak.” [7]

 

1.1.1     szinkronicitás a katonai világban

 

Még egy erős párhuzamot felfedezhetünk az emberiség korai fejlődési szakasza, és a modern hadseregek napi működése között. Ugyanis a szinkronicitás napjainkban is éppolyan fontos tulajdonság egy hierarchikusan szervezett, áttételesen nevezve „dominancialapú” katonai világban – a különböző részfolyamatokat végző beosztások, munkakörök, tevékenységi körök összehangolása elsődleges prioritást élvez, ha a csoport sikeres szeretne lenni egy adott cél elérésében:

„Hiába jelent volna meg a magas szintű konstrukciós készség az egyedekben, ha szinkronizáló mechanizmusok nem alakultak volna ki, a csoport képtelen lett volna egységes aktivitásra. Sokféle fiziológiai mechanizmust ismerünk, amelyek a szinkronizációt segítik.”[1]

És itt már el is érkeztünk a szinkronizáció fogalmához, amely biztosítani tudja egy csoport számára a hatékony, pl. adott időben történő aktivitásaik összehangolását.

Az pedig hogy utánzásra is képesek vagyunk, ami (nem csak) a főemlősöknél is megfigyelhető, még nem jelenti azt, hogy azonos szinten, és azonos megfontolásból imitál az ember, és mondjuk az evolúciós szempontból ettől alacsonyabb szociális fejlettségi szinten lévő főemlősök. Ahogy ezt az evolúciós pszichológiával foglalkozó kutatók megfogalmazzák az imitáció jelenségével kapcsolatban:

„Ilyen az imitációs készség az a tulajdonságunk, hogy a megfigyelt magatartásmintázatokat minden jutalom vagy serkentés nélkül hajlandóak vagyunk utánozni.” [2]

Ráadásul ezek után képbe jön a „vezető” fogalma is, ami honvédég esetében is igen könnyen értelmezhet

 

1.1.2     hipnabilitás mint vezérelt szinkronizáció a vezetés-vezetett viszonyrendszerben

 

Érdekes téma még, ha az evolúciós pszichológiai megközelítés során a vezetés-vezetett viszonyrendszerben a hipnabilitás kérdéskörét is szemügyre vesszük, amely ugye a hipnózis iránti fogékonyság mértékét jelzi az embereknél, és egyfajta vezérlési módként alakulhatott ki:

„Sokat vitatkoznak azon, hogy mi a biológiai funkciója a hipnabilitásnak, ami szintén fajspecifikus emberi tulajdonság. Minden valószínűség szerint ez is egyfajta vezérelt szinkronizáció…” [3]

Ennek a fajta vezérelt szinkronizációnak a működéséről pedig számos vélemény megfogalmazódott, és publikáció is világot látott. Ezekből két fontos gondolatot érdemes itt megemlítenünk:

„…vezérelt szinkronizáció, amelyben a vezető irányítja az akciót, de ő maga is vesz át mozgásmintázatokat, érzéseket a vezérelt alanyoktól (vö. Bányai). Alkalmas eszköze lehet egy csoport érzelmi és viselkedésbéli összehangolásának (vö. Csányi).” [4]

Az eddig elhangzott dolgok egyértelműen arra utalnak, hogy evolúciós értelemben a konformista viselkedési formák iránti fogékonyság, illetve a csoportos interakciókban, és a napi életben megmutatkozó szinkronicitás nem egy véletlenszerűen felbukkant tulajdonság volt, hanem a társadalom kialakulásához szükséges alapelem. A szabályok betartása iránti fogékonyság sok esetben rendszerszintűnek nevezhető:

„Az az emberi készség, hogy könnyen elfogadjunk valamilyen szabályrendszert, például a közösségi normákat, szintén a csoporttagok viselkedésének szinkronizácójához vezet.” [5]

Tehát a szinkronizáció nem csupán a (különböző) tevékenységek összehangolására érvényes, de a különböző kreált (szabály) rendszerek, normák, viselkedési etikettek, de akár a munkahelyen lévő standardok elfogadásának a vonatkozásában is lényeges hatású. Itt pedig meg kell említenünk azt a következményt, amely meglehetősen negatív hatással bírhat, és sokszor ok-okozati összefüggésben van a zártabb csoportok kialakulásával. Ez tulajdonképpen egy zárt visszacsatolási hurok, ahol a csoport tagjainak a véleménye sok esetben egyre inkább közeledik egymáshoz, egy önmagát is gerjesztő örvényt alakít ki:

„A szoros csoportstruktúra, a konstrukciós aktivitás, a szinkronizációs készség egyfajta zárt visszacsatolási hurkot hoz létre. Az izolált csoport konstrukciós aktivitásának jó része magára a csoportra irányul, amelyet a szinkronizáció felerősít, és a csoporthűség, és kísérőjelenségei tartósítanak, vagyis a csoport önmagát konstruálja!” [6]

 

1.1.3     A különböző szabályok, viselkedési módok követése

 

Ha kicsit távolabbról nézzük a kérdést, hogy pl. hogyan tanul meg egy gyermek egy adott nyelvet (különösképpen az anyanyelvét), annak leírásában sok közös vonást lelhetünk fel, ha az előbbi, hétköznapi értelemben használatos (munka)tevékenységekkel próbálunk meg összehasonlítani. Egy adott csoport közös szabályainak az elsajátítása egy külső körből bekerült új csoporttag számára nagyon hasonló folyamat lehet, mint amikor egy gyermekek az anyanyelvét próbálja elsajátítani. Mindkettő erősen előrekódolt – genetikai értelemben:

„Ahogyan a nyelvet tanuló gyermek képes a nyelvi környezetből kiemelni az adott nyelvi környezetre vonatkozó szabályrendszert (amelynek csupán tudományos modellje a nyelvészek által leírt nyelvtan), ugyanúgy képes az egyén valamiféle szabályrendszert felismerni egy csoport tagjainak interakcióiból, és egyéb tulajdonságai miatt azt követni, megerősítve ezáltal a szabályrendszert magát.” [7]

Az előbb elhangzottakat érdemes árnyalni is azzal, miszerint a különböző szabályok, viselkedési módok „utánzása”, majd követése mellett, ami egyértelműen csoportkonform viselkedés, az is egy elég nyilvánvaló tény, hogy a modern társadalom – ezzel párhuzamosan – egyre inkább atomizálódik is.  A valódi közösségek helyett (amelyek szerepe érezhetően visszaszorult, főként az utóbbi évtizedekben) egyfajta csoportredukció is megfigyelhető. Ennek az atomizálódási folyamatnak a minősített esete, végeredménye: az egyedüllét. Tehát a társadalom atomizálódása, és a szinkronicitás növekedése egyszerre, egymással párhuzamosan jelen lévő folyamatok a modern társadalmakban.

 

1.1.4     A modern társadalom hatásai

 

Az egyre inkább technikai, és információközpontú, modern társadalmakban a biológiai kötődések igénye csökken, és a csoportokon belüli egyedszám is radikális mértékben le tud csökkenni:

„Az autonóm személyiség a végső csoportredukció, az egytagú csoport, amely csak önmagához hűséges, de kész egyezkedni másokkal. A modern társadalomban tehát a biológiai kötődés szerepe csökken, (nő az elidegenedés, ahogyan ezt a társadalomtudósok másképpen megfogalmazták), és a társadalom szerkezete egyre inkább az egytagú, csoportok, az autonóm egyének egyezkedési struktúrájával írható le.” [8]

Fel kell hívnunk a figyelmet arra is, hogy bár ez az előbb leírt folyamat többé-kevésbé természetesnek is hathat, és sokszor betudjuk a technikai fejlődés hatásának (különösképpen a modern japán kultúránál, amely ennek a hatásnak nagyon erősen ki van téve) ugyanakkor sajnos az a tapasztalat, hogy ez egy igencsak destruktív folyamat, számtalan – akár ma még nem teljes mértékben érzékelt – negatív aspektussal. Ezért érdemes ezt nem csak szociológiai, de pszichológiai, és biológiai szempontból is megvizsgálni:

„Pszichológiában, biológiában járatlan ember szemében ez nem tűnik olyan borzalmasnak, mint amilyen valójában, pedig arról van szó, hogy a modern társadalom megfosztja az embert embersége alapvető jegyének megnyilvánulásától, a csoportkötődés normális kialakulásától, s ennek aztán a legkülönbözőbb mentális zavarok, neurózisok lesznek a következményei.” [9]

 

1.1.5     A dominanciahierarchia hatásai

 

A katonaságnál – és persze más területen is – meglévő munkahelyi hierarchia jelenlétét, és nagyon erős hatásait maga az emberi természet is magyarázza, ugyanis a majmokhoz hasonlóan az ember kimondottan igényli, hogy ilyen viszonyrendszerben próbálja meg kialakítani (és fenntartani) a társas viszonyrendszerét a többi emberrel:

„az ember – főemlős örökségénél fogva – hajlik arra, hogy társas kapcsolatait egy dominanciahierarchia mentén alakítsa ki” [10]

Hozzáteszem a fegyveres szervezetekben dolgozó emberek helyzete sok szempontból (amelyek lehetnek kommunikációtartalmi, stílusbéli, nyelvhasználatiak is) kicsit különbözik más iparágban dolgozó csoportokétól. Ugyanis míg egy szállítmányozási cégnél általában nem elvárás, hogy azonos ideológia mentén gondolkodjanak a sofőrök, a vállaltvezetés tagjai, és akár a könyvelők is, addig a katonai szervezeteknél ez sokszor – persze különböző mértékben – de elvárás lehet, és az is szokott lenni, bizonyos témák kapcsán.

Ráadásul az emberek nem csupán a dominanciahierarchia mentén építik fel a társas létüket, de nagyon mélyen, akár ösztönszinten is megvan bennük a vágy ahhoz, hogy egy csoporthoz tartozónak mondhassák magukat. Ezt a szentenciát több, egymástól független szakirodalomi hivatkozásban is fellelhetjük – pl. Bereczkei Tamás (kutató biológus) professzor is ezen a véleményen van:

„Az ember társas lényege mindenekelőtt abban fejeződik ki, hogy egyetemes és kiirthatatlan törekvés él benne a valamilyen csoporthoz tartozás iránt. Minden időben és minden kultúrában nagy készséget mutat arra, hogy tagja legyen egy csoportnak és elfogadja annak normáit, szabályait.” [11]

 

1.1.6     A csoporttal való azonosulás, mint referencia

 

És itt jön képbe a csoporttagsághoz kapcsolódó „elvárt viselkedés” betartása/betartatása, amely radikális módon kihat az egyén önértékelésére.

„A saját csoporttal való azonosulás döntő szerepet játszik önértékelésünk kialakulásában.  Általában véve aszerint ítéljük meg magunkat, hogy a számunkra fontos, referenciát jelentő közösségek tagjai hogyan látnak bennünket.” [12]

Azt hogy a csoport, amelyben létezünk (adott esetben, mint katonák, vagy katonai vezetők) nyilvánvalóan erős megfelelési kényszert vált ki a csoport tagjaiból, és erősíti a konformitás iránti törekvéseket.

„Evolúciós szempontból a konformitás olyan pszichológiai algoritmusnak vagy heurisztikának tekinthető, amely gyors és hatékony alkalmazkodást tesz lehetővé a bonyolult és gyakran változó társas szituációkban. Segít döntéseket hozni olyan helyzetekben, amikor nem ismerjük az adott esemény vagy jelenség valamennyi részletét, vagy bizonytalanok vagyunk saját következtetéseinkben.” [13]

A szakirodalom megkülönböztet információs, illetve normatív konformitást, amely két dolog szoros együttműködésben áll egy egymással, és próbálja biztosítani azt, hogy a csoport tagjai megőrizhessék a tagságukat, elegendő információval rendelkezzenek, ugyanakkor ne akadályozzák az uralkodó szándékok megvalósítását (ellenkező esetben veszélybe sodorhatnák a csoport addigi identitásának a megélését is).

„Ezt a funkcióját alapvetően két módon éri el (Heinrich-Heinrich, 2007) Egyrészt lehetővé teszi, hogy az egyén a megfelelő ismeretekhez, és cselekvési útmutatókhoz jusson (információs konformitás). A bevált szabályok követése megbízható és célszerű viselkedési programokat ír elő, és ezzel olyan komplex viselkedési formák gyors és hatékony működését irányítja, amelyek gyakran meghaladják az egyének előre látó és tervezőképességét. Másrészt arra készteti az egyént, hogy együtt menjen a csoporttal, döntéseiben kövesse az uralkodó elvárásokat és értékeket (normatív konformitás).” [14]

 

1.1.7     A nonkonform viselkedés lehetséges következménye: deviancia, és homlokzatvesztés

 

A csoportban uralkodó elvárások, viselkedésminták, kommunikációs modellek, vagy ideológiai álláspontok betartásához sok esetben nem elég a közös megegyezés, hanem ehhez (pontosabban az ezekkel kapcsolatos „deviáns” viselkedéshez) nem ritkán retorzió is kapcsolódhat – amennyiben valaki a csoport számára deviánssá válik. És igazándiból talán itt fogható tetten az öncenzúra egyik legfontosabb mozgatórúgója.  Amennyiben valaki nem a csoportideológia mentén szólal fel egy csoportmegbeszélésen belül, annak nem csupán egyfajta eltávolodása lehet a következmény a többi csoporttagtól, de konkrét (bár lehetséges, hogy nem pontosan ok-okozati szinten értelmezve) büntetést is elszenvedhet. Ilyen büntetések lehetnek a hogy legközelebb nem kérik ki – annyiszor – a véleményét, bizonyos munkaszervezési büntetések (többször kap számára nem megfelelő feladatot) De a büntetések foka lehet ettől sokkal súlyosabb is – a munkatárs elszenvedhet „homlokzatvesztést” is a társai részéről, vagy annyira eltávolodhat a csoporttól, hogy ezért aztán lehetetlenné válik a további munkavégzése. Ezen okok miatt aztán a nyílt konfrontációt a legtöbb csoporttag nyilvánvaló módon próbálja elkerülni, és olyan értelemben is megpróbál idomulni a csoporthoz, hogy elhallgat, vagy nem publikál bizonyos olyan információkat, történéseket, esetleg nem mutat be olyan nézőpontokat az írásaiban, amely a csoporttagságát, és az azon belüli elismertségét, elfogadottságát csökkentené. Hozzáteszem, az öncenzúra nem csupán a „nem mondom, mert…” esetében állhat fel, de a „mondom, mert” is épp ilyen jelenséggé válhat – ha összeütközésbe kerül a katona értékítélete a csoportnormákkal, ami miatt alapvetően nem szeretne felvállalni egy véleményt. A motiváció azoknak az eseteknek a többségében, amikor az egyén non konform módon viselkedik, és ezért konfrontálódik a csoporttagokkal, rövidebb-hosszabb idő után igazodik a csoportvéleményhez. Ez a viselkedésforma is bír evolúciós pszichológiai gyökerekkel:

„A cél ugyanis az, hogy az egyén ne váljon deviánssá a többiek szemében, ami gyakran súlyos büntetéseket von maga után. Gyakran előfordul, hogy az emberek ilyen esetekben megváltoztatják – azaz a csoportnormához igazítják – a viselkedésüket, miközben fenntartják ettől eltérő belső véleményüket vagy meggyőződésüket (ami lehet a valóságnak megfelelő, vagy nem megfelelő).” [15]

 

1.1.8     Az objektív, külső visszacsatolás pozitív szerepe

 

Ugyanakkor a csoportdöntéseknek, kiváltképp, ha nincs megfelelő külső, bizonyos szempontból objektívebb visszacsatolásuk, akár több oldalról is, már igen komoly negatív következményei lehetnek, amely már nem csupán az aktuális csoportra lehet rossz hatással, de akár a többségi társadalom felől érkező értékítéletét is rombolhatják. Ezért aztán nagyon fontos, hogy az öncenzúra szélsőségesebb formái ellen küzdjön a társadalom, kiváltképp, ha a fegyveres szerveknél fordulnak elő – amelyek eleve rejtettebbek. Ezekre szerencsére már megvannak a többé-kevésbe jól kidolgozott módszerek. Mit pl. a túlságosan nagy hatású „véleményvezérek” bizonyos mértékű háttérbe szorítása, az egyéni hangok kiemelése, és a külső visszajelzések növelése, stb., amelyeket véleményem szerint érdemes, és kell is használnia a társadalom tagjainak, az egészséges közösségi ideológiai egyensúly fenntartása érdekében, bármely csoporthoz is tartoznak a tagjai. Ezen folyamatok oksági feltárásához igen jó kiindulópont lehet az evolúciós pszichológiai megközelítés is.

 


[1] Pléh Csaba – Csányi Vilmos – Bereczkei Tamás (szerk.) (2001) Lélek és evolúció –az evolúciós szemlélet és a pszichológia Uo.

[2] Pléh Csaba – Csányi Vilmos – Bereczkei Tamás (szerk.) (2001) Lélek és evolúció –az evolúciós szemlélet és a pszichológia Uo.

[3] Pléh Csaba – Csányi Vilmos – Bereczkei Tamás (szerk.) (2001) Lélek és evolúció –az evolúciós szemlélet és a pszichológia Uo.

[4] Pléh Csaba – Csányi Vilmos – Bereczkei Tamás (szerk.) (2001) Lélek és evolúció –az evolúciós szemlélet és a pszichológia Uo.

[5] Pléh Csaba – Csányi Vilmos – Bereczkei Tamás (szerk.) (2001) Lélek és evolúció –az evolúciós szemlélet és a pszichológia Uo.

[6] Pléh Csaba – Csányi Vilmos – Bereczkei Tamás (szerk.) (2001) Lélek és evolúció –az evolúciós szemlélet és a pszichológia Uo.

[7] Pléh Csaba – Csányi Vilmos – Bereczkei Tamás (szerk.) (2001) Lélek és evolúció –az evolúciós szemlélet és a pszichológia Uo.

[8] Bereczkei Tamás (2008) Evolúciós pszichológia Osiris kiadó, Budapest. 18.

[9] Pléh Csaba – Csányi Vilmos – Bereczkei Tamás (szerk.) (2001) Lélek és evolúció –az evolúciós szemlélet és a pszichológia Uo.

[10] Bereczkei Tamás (2008) Evolúciós pszichológia Osiris kiadó, Budapest. 18.

[11] Bereczkei Tamás (2008) Evolúciós pszichológia Osiris kiadó, Budapest. 86.

[12] Bereczkei Tamás (2008) Evolúciós pszichológia Osiris kiadó, Budapest. 86.

[13] Bereczkei Tamás – Paál Tünde (szerk.) (2010) Kognitív szeminárium: A lélek eredete – Bevezetés az evolúciós pszichológiába Gondolat kiadó, Budapest. 174.

[14] Bereczkei Tamás – Paál Tünde (szerk.) (2010) Kognitív szeminárium: A lélek eredete – Bevezetés az evolúciós pszichológiába Gondolat kiadó, Budapest. 174.

[15] Bereczkei Tamás – Paál Tünde (szerk.) (2010) Kognitív szeminárium: A lélek eredete – Bevezetés az evolúciós pszichológiába Gondolat kiadó, Budapest. 174.

 

Nézd meg a főoldalt is!
   




LIKE-olj!


Okleveles kommunikáció-, és médiaszakértő, katonai szakújságíró.

Print Friendly, PDF & Email

Ajánlott cikkek:

A katonai kommunikációra is jellemző konformitás jelenségének a vizsgálata
A medinai NATO radarépítés (policy paper)
1956 eseményei katonapolitikai nézőpontból (1.rész) - interjú Dr. Nagy Tamással
1956 eseményei katonapolitikai nézőpontból (2.rész) - interjú Dr. Nagy Tamással

Comments Closed

Nem lehet hozzászólni



Warning: file_get_contents() [function.file-get-contents]: php_network_getaddresses: getaddrinfo failed: Name or service not known in /var/userdata/web/tenyezo.hu/website/www/wp-content/plugins/most-shared-posts/msp-fetch.php on line 179

Warning: file_get_contents(http://urls.api.twitter.com/1/urls/count.json?url=http%3A%2F%2Fwww.tenyezo.hu%2Fheave-street-seven-interju%2F) [function.file-get-contents]: failed to open stream: php_network_getaddresses: getaddrinfo failed: Name or service not known in /var/userdata/web/tenyezo.hu/website/www/wp-content/plugins/most-shared-posts/msp-fetch.php on line 179

Warning: file_get_contents() [function.file-get-contents]: php_network_getaddresses: getaddrinfo failed: Name or service not known in /var/userdata/web/tenyezo.hu/website/www/wp-content/plugins/most-shared-posts/msp-fetch.php on line 179

Warning: file_get_contents(http://urls.api.twitter.com/1/urls/count.json?url=http%3A%2F%2Fwww.tenyezo.hu%2Fvaloban-az-ujsagiras-lenne-a-negyedik-hatalmi-ag%2F) [function.file-get-contents]: failed to open stream: php_network_getaddresses: getaddrinfo failed: Name or service not known in /var/userdata/web/tenyezo.hu/website/www/wp-content/plugins/most-shared-posts/msp-fetch.php on line 179

Warning: file_get_contents() [function.file-get-contents]: php_network_getaddresses: getaddrinfo failed: Name or service not known in /var/userdata/web/tenyezo.hu/website/www/wp-content/plugins/most-shared-posts/msp-fetch.php on line 179

Warning: file_get_contents(http://urls.api.twitter.com/1/urls/count.json?url=http%3A%2F%2Fwww.tenyezo.hu%2Finterju-a-tankcsapdaval%2F) [function.file-get-contents]: failed to open stream: php_network_getaddresses: getaddrinfo failed: Name or service not known in /var/userdata/web/tenyezo.hu/website/www/wp-content/plugins/most-shared-posts/msp-fetch.php on line 179

Warning: file_get_contents() [function.file-get-contents]: php_network_getaddresses: getaddrinfo failed: Name or service not known in /var/userdata/web/tenyezo.hu/website/www/wp-content/plugins/most-shared-posts/msp-fetch.php on line 179

Warning: file_get_contents(http://urls.api.twitter.com/1/urls/count.json?url=http%3A%2F%2Fwww.tenyezo.hu%2Fbeszelgetes-madarasz-gabor-gitaros-zeneszerzovel%2F) [function.file-get-contents]: failed to open stream: php_network_getaddresses: getaddrinfo failed: Name or service not known in /var/userdata/web/tenyezo.hu/website/www/wp-content/plugins/most-shared-posts/msp-fetch.php on line 179

Warning: file_get_contents() [function.file-get-contents]: php_network_getaddresses: getaddrinfo failed: Name or service not known in /var/userdata/web/tenyezo.hu/website/www/wp-content/plugins/most-shared-posts/msp-fetch.php on line 179

Warning: file_get_contents(http://urls.api.twitter.com/1/urls/count.json?url=http%3A%2F%2Fwww.tenyezo.hu%2Ffuggetlenseg-vagy-semlegesseg%2F) [function.file-get-contents]: failed to open stream: php_network_getaddresses: getaddrinfo failed: Name or service not known in /var/userdata/web/tenyezo.hu/website/www/wp-content/plugins/most-shared-posts/msp-fetch.php on line 179

Warning: file_get_contents() [function.file-get-contents]: php_network_getaddresses: getaddrinfo failed: Name or service not known in /var/userdata/web/tenyezo.hu/website/www/wp-content/plugins/most-shared-posts/msp-fetch.php on line 179

Warning: file_get_contents(http://urls.api.twitter.com/1/urls/count.json?url=http%3A%2F%2Fwww.tenyezo.hu%2Fkossuth-es-a-puli-miert-nem-letezik-a-jobb-es-bal-oldal%2F) [function.file-get-contents]: failed to open stream: php_network_getaddresses: getaddrinfo failed: Name or service not known in /var/userdata/web/tenyezo.hu/website/www/wp-content/plugins/most-shared-posts/msp-fetch.php on line 179

Warning: file_get_contents() [function.file-get-contents]: php_network_getaddresses: getaddrinfo failed: Name or service not known in /var/userdata/web/tenyezo.hu/website/www/wp-content/plugins/most-shared-posts/msp-fetch.php on line 179

Warning: file_get_contents(http://urls.api.twitter.com/1/urls/count.json?url=http%3A%2F%2Fwww.tenyezo.hu%2Fmiert-nem-indexel-a-magyar%2F) [function.file-get-contents]: failed to open stream: php_network_getaddresses: getaddrinfo failed: Name or service not known in /var/userdata/web/tenyezo.hu/website/www/wp-content/plugins/most-shared-posts/msp-fetch.php on line 179

Warning: file_get_contents() [function.file-get-contents]: php_network_getaddresses: getaddrinfo failed: Name or service not known in /var/userdata/web/tenyezo.hu/website/www/wp-content/plugins/most-shared-posts/msp-fetch.php on line 179

Warning: file_get_contents(http://urls.api.twitter.com/1/urls/count.json?url=http%3A%2F%2Fwww.tenyezo.hu%2Fegyre-jobb-a-kinai-rolex%2F) [function.file-get-contents]: failed to open stream: php_network_getaddresses: getaddrinfo failed: Name or service not known in /var/userdata/web/tenyezo.hu/website/www/wp-content/plugins/most-shared-posts/msp-fetch.php on line 179
Bejelentkezés
tárhelytárhely